Dr. Dornyay Béla: Keszthely-végvár a törökvilágban (Keszthely, 1935)

hely legjelentősebb utcája, a fo utca, mely a mai Kossuth Lajos-, Festetics- és Soproniutcákból tevődik össze. Erre merőleges, tehát az előbbi fővonalra keresztben álló, a Kanizsa—Tapolca irányában húzódó útvonalnak megfelelő, mai Georgikon-, Vaszary Kolos- és Tapolcai-utcák. A többi utcája már csak ennek a két fővonalnak a kisebb-nagyobb fontosságú kiágazásából áll és jórészt az emiitett pannóniai-lépcső keleti lejtőjére és aljára esik. Keszthely városa tehát típusos útmelletti, pontosabban útkeresztezésnél keletkezett település. A Balaton mentén, annak mai parti lapályán, hajdanában nem telepedhettek le az emberek, hanem csakis a terraszra, a lépcsőre, ennek lankájára és az alatta ^ (zkfe, ' fekvő Apátdombra, melyről a^bronzkori és vaskori ember telephelyeit ismerjük is; ugyanígy a Csórégödör tájáról a kelta és római kultúra leleteit is. A rómaiak idejében, — úgy látszik a terrasz lapos tetején már akkor is húzódó észak-déli irányú főút védelmére, — két őrhely-féle építmény és ezek köré és alá történt települések nyomaival találkozunk. Egyik a mai hercegi kastély helyén állott, ahol a régészeti leletek és a hagyományok alapján is, római őrtorony, vagy kisebb erőd állhatott. E köré települt le később a honfoglaló magyarság is és itt építette fel első nagyobb templomát, a Szen

t