Molnár György - Tar Ferenc: Fürdőkultúra és hajózástörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 7. Keszthely, 1988)

A déli és az északi part jellegében különbözik egymástól. A déli partot bársonyos fövenye, a tófenék lassú lejtése teszi alkalmassá strandolásra; különösen kedvező ez a gyerekek számára. Érthető, hogy először itt létesültek az első gyermeküdülők. A Gyermekvédő Liga 1906-ban Lellén létesített 100 gyermek számára telepet, 1917-ben pedig Szabadiba épült fel a Bezerédi-gyermekszanatórium 625 gyermek részére. A tó északi partja meredekebb, a talaj vagy iszapos vagy köves. „Ezt a kellemetlenséget zárt fürdőházak, uszodák építésével igyekeztek elhárítani Balatonfüreden és Keszthelyen. Újabb időben (I. világháború után) azonban divatba hozták a fövenyfúrdőket és mellettük az úgynevezett strandolás szokását. A déli part természetes fövenypartjával szemben tehát a közönség kívánságának kielégítése kedvéért kénytelenek voltak a zalai fürdőtelepek is mesterségesen homoktalajos fürdőhelyeket létesíteni, így Keszthelyen, sőt Balatonfüreden is." A fürdőkultúra első társadalmi szervezői a fürdőegyesületek voltak. Ezek sorát a Balatonszentgyörgyi Társaskör nyitotta meg 1895-ben, de hamarosan megalakultak a többi településen is. A helyi fürdőegyesületek mellett országos egyesületek is tevékenykedtek. Az üdülők körülményeinek javításáért és a Balaton propagálásáért sokat tett az 1882-ben megalakult Balatoni Egylet, majd 1904-től a Balatoni Szövetség. Az egyesületek mellett sokat tettek az egyes települések fejlődéséért a tehetős és agilis orvosok, mérnökök, gazdatisztek és birtokosok is. A század első évtizedére esik a kikötők építésének nagy korszaka. Földvárnak 1907-ben, Fonyódnak 1908-ban, Boglárnak, Szemesnek és Siófoknak pedig 1912-ben építették a kikötőjét. A szinte valamennyi település esetében tapasztalható fellendülés a településhálózat lényeges megváltozásához vezetett. Villák, szállodák és egyéb vendéglátó egységek sokasága épült a tó partján. A forgalom megnövekedéséhez hozzájárult a közlekedési viszonyok további javulása. 1888-ban eljutott a vasút Keszthelyre. 1910-re megindult az északi parton is a vasúti forgalom, de közúthálózatjavítása terén is megindult a lassú javulás, különösen az I. világháború után. 6