Molnár György - Tar Ferenc: Fürdőkultúra és hajózástörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 7. Keszthely, 1988)

Balatonfüreden a fürdőélet együtt járt a kulturális pezsgéssel is. 183 l-ben itt épül fel Kisfaludy Sándor kezdeményezésére a Dunántúl első kőszínháza, majd 1846-ban megépül a második színház is. Híresebbé váltak a Horváth-házban megrendezett Anna-bálok is. Nem véletlenül írja John Paget „Magyarország és Erdély" című könyvében az 1830-as években, hogy „Pesttől délre, a Balaton partján van egy Füred nevezetű kellemes kis fürdőhely, hová érdemes ellátogatni: a környező táj gyönyörű, a társaság, mely rendszeresen fölkeresi, barátságos és kellemes." 1846-ban innen indult első útjára a Kisfaludy gőzös, amelyet Széchenyi István kezdeményezésére építettek és állítottak forgalomba a Balatonon. A XIX század elején a zánkai Vérkút is ismert fürdőhely volt, nyomorúságos telepét inkább a szegényebbek látogatták. Keszthelytől „Éjszaknyugatra, körülbelül félórányira a várostól, egy üstforma mélyedésben néhány meleg forrás bugyog, melyek a Hévíznek nevezett tócsát képezik." A gyógyhatású tó a XVIII. századtól ismert. Bottyán János kuruc generális 1707-1708 telén itt gyógyíttatta reumáját. Bél Mátyás az 1730-as években megjelent munkájában így ír Hévízről: „Ez a tó pedig egy bővizű forrásból fakad, s ez olyan melegen buzog fel, hogy a legnagyobb fagyban sem merevül jéggé. A belőle kifolyó patak mindig egyformán, vizének minden fogyatkozása nélkül télen úgy, mint nyáron számos malmot hajt. Vize pedig savas és gyógyító hatású..." A tó és környéke a XVIII. század derekán nagyobbrészt a Festetics család tulajdona lett. Hévíznek első fejlesztője I. Festetics György volt. Richard Bright angol orvos és utazó a gróf vendégeként 1815-ben járt itt. Könyvében így számol be tapasztalatairól: „A parasztok nyáron eljönnek és a helyszínen orvost kapnak, aki a vérvétel vagy köpölyözés annyira kedvelt orvosmódjával kezeli őket. Az egyetlen hajlék egy nyomorúságos ház, mely nyáron kocsma, de vajmi kevés kényelmet nyújt." Festetics gróf sokat áldozott azért, hogy Európa legnagyobb melegvizű tavát kibontsa a környező mocsárból és megteremtse a fürdőélet alapjait. Az uradalom célzatosan és tervszerűen építette a kis fürdőtelepet. Az ingoványos talajt igyekeztek feltölteni, 1795-ben pedig a tó mellé, a levezető csatornához deszkaépületet emeltek a fürdőzők kiszolgálására. A Festetics György által megindított fejlődés az ő halálával 1819 - megszakadt, a fürdőtelep hanyatlásnak indult. így Hévíz továbbra is jellegzetes parasztfürdőhely maradt. „A környék falvaiból a csonkák, bénák, sínylődök ünnepnaponként eljárnak oda fürödni, noha nem annyira a tóban fürödnek, mint inkább a belőle kiszakadó folyóban. Ünnepnapkor sok ember sereglett össze a szomszédos falvakból, városokból, kocsival, lóval stb." „A Keszthelyhez fél órányira a Hévíz patakja közepén található kénköves forrás csupán a köznéptől használtatott" - írja Fényes Elek 184 l-ben. A fürdő újabb kiépítésére csak akkor került sor, amikor a század második felében a Festetics-uradalom megszerezte a nyugati part építésre alkalmas területét. Keszthely a Balaton-vidék legnagyobb települése és egyben kiemelkedő szellemi központja a múlt század elején. Ez mindenekelőtt I. Festetics György érdeme. A gróf 1797-ben alapította meg a Georgicont, Európa első mezőgazdasági felsőoktatási tanintézetét, amely először csak az uradalom számára képezett szakembereket, hamarosan azonban országos jelentőségű intézmény lett. 1827-ben a Tudományos Gyűjtemény „a nemzeti szorgalom fő dísze" jelzővel illeti. A felvilágosult gróf először itt biztosít nyilvános fórumot nemzeti irodalmunknak, amikor 1817 és 1819 között helikoni ünnepeket rendez. Az ünnepségeken a Georgicon diákjai olvassák fel pályamunkáikat, de összegyűlnek itt a Dunántúl költői 4