Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)
A lakodalmas fazék 40-50 literes; a hegyi lábosra nehéz pontosan illeszkedő fedelet készíteni. A korsó kivételével alaposan meg is bírálták - föntmaradt a kifogásokat felsoroló írás - és a sok hiba miatt 4 Ft 50 dénár büntetésre ítélték. (A kiállított igen szép csali korsó (206.) szintén 19. századi fazekasremek.) Egész fazekas dinasztiák alakultak, ahol apáról fiúra szállt a mesterség, pl. a Petlenczky, Vasas, Petecs, Vajda, Jerzsán, Menyhárt családok. Az utolsó keszthelyi fazekas, Menyhárt Ferenc, 1941-ben szüntette meg iparát. A Pittermann nemzetség első tagja 1792-ben „attabé magát" a fazekas céhbe, mint kályhás, s utódjának neve 1909-ben szerepel az ipartestületi tagok sorában. Sajnos, a valaha neves keszthelyi fazekasok termékeiből hitelesen alig tudunk valamit bemutatni. Ennek nemcsak az az oka, hogy a Balatoni Múzeum teljes gyűjteménye elpusztult a második világháborúban, hanem az is, hogy a használati edényeket ritkán díszítették, így azok műhelyhez kötése rendkívül nehéz. Annyit tudunk, hogy vásárok idején a fazekasok a Fejér györgy utcában pakoltak ki, és ezért még e század elején ezt az utcát Edényes utcánakis nevezték az idősebbek. Egyedül a céhkorsók azok, amelyeket pontosan a helyhez, némelyiket a készítő mester nevéhez kapcsolhatunk. De ezekből is mindössze a halász céhkorsó maradt meg, a többi a II. világháborúban elpusztult, csak néhányszavas leltárkönyvi bejegyzés, egy-két fotó és rajz maradt róluk. Ezek alapján tudjuk, hogy csaknem kivétel nélkül a 19. század közepén készültek. Leírásukból kiderül, hogy zöld mázasak - csupán egy készült barna, egy pedig lilásbarna pettyezett mázzal. A szokásnak megfelelően oldalukat az illető mesterség jellegzetes szerszámairól készült plasztikus formákkal és karcolt felirattal díszítették. 1834-ben id. Polozgai István két céhkorsót is korongozott a keszthelyi fazekas céh számára. Mindkét korsó hasán - a kiöntőcsőr alatt - rovátkolt keretű szív, amelynek közepén - többek között - korong van. De amíg az egyik korong a középkorban használt forma sematikus ábrázolása, addig a másikon a ma is használt korongot mintázta meg a mester. A régebbi korongra virágvázát helyezett tulipánokkal, az újra kétfűlű, abroncsos lakodalmas fazekat állított. A feliratokat karcolta. Egyiken ez állt: NEMES FAZEKAS CZÉHNEK CSINYÁLTOM, JÓ EGÉSSÉGGEL VALÓ EGGYES ITALÁRO. POLOZGAI ISTVÁNY 1834— ESZTENDŐBEN VIVÁT HÁT MOST KEDVESSENN ÉS MIND KÖZÖ- SÉGESSENN Fia is jó fazekas lehetett, mert 1852-ben a keszthelyi csizmadia céh korsóján ifj. Polozgai István szerepel készítőként. A Balaton mellék ma legjobban ismert fazekasközpontja Sümeg volt. A céh elég későn, 1850 körül alakult. Ez az oka annak, hogy a 18. században a keszthelyi céhbe bejegyzett mesterek között öt sümegi fazekast is találunk. A késői céhalapításnak megfelelően az ipar virágkora a 19. század végére és a 20. század első két évtizedére esett. Addigra a Dunántúl jelentős fazekasközpontjai már mind hanyatlóban, sok helyütt megszűnőben voltak. Valószínűleg ez, és az első világháború ismét önellátásra kényszerítő körülményei okozták, hogy a 19. sz. végén működő 50 sümegi fazekas (és kályhás) mester termékeit jól értékesíthette Veszprém, Zala, Vas és Somogy megyében.
