Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

206 Két céhkorsójukat ismerjük. Az egyik 1865-ben készült, a másik, amelyet kiállítottunk (206) 1863-ban. Mindkettő zöld mázas, elöl rovátkolt szív közepén orsós korong, rajta korsóban virág. Feszület, virágornamentika, bőségszaru, szakállas férfifej, szőlőleveleken ülő puttók, tógás férfi, lábas óra, amfora és a mesterség szerszámai helyezkednek el a 39,5 cm magas céhkorsó hasán. A felsorolásból kitűnik, hogy a díszek egy részének semmi köze sincs sem a céhhez, sem a borhoz. Valószínűleg vaskályhák, lámpák öntött díszeiről csináltak negatív gipszmintát, s ebbe nyomkodták az agyagot. Természetesen kézzel mintázott formákat is készítettek, amelyeket saját fantáziájuk szerint alakítottak. A mintákat félig megszikkadt állapotban erősítették az edény oldalára. A domborműves zöld céhkorsók igazi hazája a Dunántúl. A hagyomány és a megmaradt korsók tanúsága szerinta legszebb céhkorsókat Veszprémben készítették.