Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

MÜLLER RÓBERT A KERÁMIAKÉSZÍTÉS TÖRTÉNETE A RÓMAI KORTÓL A TÖRÖKKORIG Római kor A Dunántúl, a későbbi Pannónia provincia meghódítása i.e. 12-ben kezdődött el. Mint ahogy az ékszertörténeti részben is láthattuk, a hódítás után a kelta őslakosság még hosszú ideig ragaszkodott szokásaihoz. Ez vonatkozik a kerámiakészítményekre is (a késővaskor utolsó periódusát, a LT-D időszakot a kutatás i.sz. 50 körül zárja le). Természetesen a római kultúra megtermékenyítőén hatott a helyi kézművességre. E kettősség érdekes bizonyítéka került elő a cserszegtomaji kora császárkori temetőből (85). Ajellegzetesen kelta edény nyilvánvalóan helyi fazekas műve, de a nyakára már latinul írta fel készítője, hogy DA BIBÉRE (adj innom). A Balaton mindkét partján fontos kereskedelmi utak futottak, és a Balatonfelvidékre már az 1. században telepítettek veteránokat, így környékünkön a kelta kultúra gyorsabban alakult át, mint a provincia elzártabb területein. Észak-itáliai hatásra honosodott meg az őslakosság körében a tumulus-temetkezés szokása. A halmok alá kőből faragott (ld. a római kori lapidárium belső udvarát), vagy agyagból égetett urnákba helyezték az elhamvasztott halott maradványait. Ezen urnáknak egy része sem anyagában, sem alakjában nem vezethető vissza a kelta fazekasságra (86-89). A kereskedelem révén hamar eljutottak ide a római importtárgyak, amelyek kiszorították a helyi készítményeket. A leghíresebb római kerámiafajta a terra sigillata (pecsételt föld), amely onnan kapta elnevezését, hogy a manufaktúrákban, nagy sorozatban készített díszkerámiát az üzem, ill. a készítő mester a pecsétjével jelölte meg. Korai, Észak-Itáliából importált terra sigillatákat a keszthelyi és a zalavári hamvasztásos temetőkből is ismerünk. (91-92). APo-vidéki termékeket előbb a dél-galliai, majd a 2. század második felétől az olcsó dunai víziút segítségével a Rajna-vidéki (Rheinzabern-i) üzemek termékei szorították ki a pannóniai piacokról. A95. sz. kerámia igazolja, hogy milyen nagy értéket képviselt ez a díszkerámia, hisz ez a példány még a 2. században készült, de egy 4. századi sírból került elő. Azért áll ferdén, mert a hosszú használat során a talprésze letörött és egykori tulajdonosa egy szorokszerű anyag segítségével igyekezett megragasztani. A fényes vörös máz előállításának technikája a gyártók titka volt, de a terra sigillata formákat a helyi fazekasok is másolták (93-94, 97-98). 1. századvégi észak-itáliai importáruk a finom kidolgozású, pecsételt díszű poharak (99-100), míg a fehér pipafóld csészék (101 -102) a Balkánról kerültek hozzánk. Különleges kerámiának számítanak a háromfúlű edények (121-123), melyek egyes darabjai bizonyos vallási szertartások során is szerepet kaphattak. Különösen szépen díszített a karmacsi példány, amely egy 4. századi sírból került elő (123). A római kori házikerámia kevésbé díszes, de jól soványított, egyenletesen égetett, jó minőségű áru, amely a célszerűségnek megfelelően nagyon változatos formákat