Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

95 mutat (103-123). Bekarcolt vonalkötegek és hullámvonalak mellett előfordul a festés (pl. 116-117), a késői császárkorban pedig az ólommáz használata (pl. 103-104,107, 122-123). Jellegzetes római készítmények a horpasztott falú edények (112), és az ún. dörzstálak (111), amelyek belsejét apró kaviccsal tették érdessé, így vált alkalmassá a dara és a liszt finomítására. A főzéshez, étkezéshez, étel és ital tárolásához használt kerámián kívül készítettek még agyagból kenőcs vagy tinta tárolására tégelyeket (103), préselőnegatívok segítségével mécseseket (105-106), és negatív mintájú mézeskalácsformákat. Külön említjük meg a mázas poharakat és korsókat (124-128). Kecses formájuk mutatja, hogy fémedényeket utánoznak. Többnyire párban kerültek elő 4. századi ókeresztény sírokból, és a két szín alatti áldozás tárgyi emlékei.