Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

125-126 A császárkor végén, a 4. század utolsó negyedétől kezdve terjedt el egy új díszítésforma, a besimítás, amit korsókon (fríz, bal 10), bögréken (129), tálakon (130) egyaránt megtalálunk. A Keszthely-fenékpusztai erőd 5. század közepi pusztulásrétegének legjellegzetesebb leletanyaga a besimított kerámia. A kutatók egy része a 380-ban betelepített barbárokkal hozza kapcsolatba ennek az anyagnak a megjelenését. Meg kell még említenünk, hogy az égetett agyagot milyen sokoldalúan hasznosították a rómaiak az építészetben: falazótéglát, tetőfedő cserepet (tegula, imbrex, antephix), központi fűtés tubusait és vízvezetékcsövet is készítettek belőle. A szakosodott kézműiparban a fazekasok legfeljebb vízvezetékcsöveket korongoztak, ezért nem szerepel ez az anyag kiállításunkban.