Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

Magyar parasztok (19. század) A módosabb gazdák mára 19. század első felében a 18. századi nemesi viseletből átvett szűkre szabott kék posztó ruhában jártak, amelyhez fémgombos mellényt, mentét és panyókára vetett dolmányt vettek fel. A szegények sohasem viseltek kék posztó öltözetet, legfeljebb mellényük vagy dolmányuk került ki belőle. Télen Öltötték fel a hímzéssel és bőrrátéttel ékesített báránybőr ködmönt, amely egyik legjellegzetesebb népviseleti darab az egész magyar nyelvterületen. A szűr elsősorban szegényparaszti viselet volt, a jobbmódúak bundában jártak. 12 éves kora után kapta meg a gyerek az első szűrét. Háromféle szűrt ismertet Jankó János a Balaton mellől: a munkára, idősebbek használatára való kábáiként felölthető, zsebes fekete hajdinaszűrt; a vállra vetett piros posztóval szegett fehér szűrt és a kanászok cifraszűrét. A kanászszűr ujja egészen rövid, befenekelt, a pásztor ebben őrizte készségeit: acélt, kovát, taplót, kést. Akinek nem volt cifraszűre, nem is számított igazi pásztornak. A cifraszűr drága volt, megszerzéséért képesek voltak lopni, és egyéb törvénybe ütköző cselekedetet is elkövetni, csakhogy előteremthessék a megvételéhez szükséges pénzt. Ezért a vármegyék szigorúan büntették a pásztorokat, de a szűrszabókat is, ha cifraszűrt viseltek vagy árultak. Az 1880-as években ismét visszatért a cifraszűr divatja, de már az úri viseletben, mint a nemzeti eszmék külsőségekben is megnyilvánuló jelképe.