Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

végén, az őslakossággal keveredő magyar köznép körében alakult ki. Megnagyobbodott formában a 13. század végéig divatban maradtak. A férfiak általában 1-2, a nők 4-10 karikát viseltek, párosával, elosztva a két oldalon. A férfiak fejfedője a süveg volt. Az asszonyoknál az egész hajzatot eltakaró, áll alatt kendővel átkötött főkötő és a bizánci mintára viselt fátyol használata volt általános. Fülönfüggőket (9.) elsősorban az asszonyok viseltek, bár a különféle fejfedők használata miatt a nők körében is ritka ez az ékszer. Néha a férfiak is hordtak egyszerű fülkarikákat. Az Árpád-korban sarukat, vagy bokán felül érő sarkatlan cipőket hordtak, melyeket hímeztek, díszítettek is. Emellett viseltek csizmákat is. A14. századtól kezdve főként itáliai hatás alakította ki a fő- és köznemesség viseletét. Zsigmond uralkodásának idején már csak a parasztság és a falura szorult nemesség őrzött meg viseletében egynémely vonást az ősi keleti formából. A férfiak kaftánjukat dolmányszerű felsőruhával cserélték fel, melyhez hosszú feszes nadrágot vettek. Erre bőrtalpakat, utcai viseletre fa alátéteket erősítettek. Emellett természetesen cipőket is hordtak. A 15. század elején kezdett elterjedni az ing, mely térden felül érő, bő, csukott nyakú ruhadarab volt. Hidegben és ünnepi alkalmakkora 15. század közepéig a férfiak is palástot viseltek, amely a 15. század második felétől már csak a női viselet tartozéka lett. A férfiak ettől kezdve nyugati mintájú bő felöltőt, köntöst viseltek. A század utolsó harmadában a férfiak körében a hosszú ruha vált általánossá. Az Árpád-kori hölgyek ruha és palástöltözéke eleinte bő volt, a 13. századtól kezdve azonban a női ruhák is fokozatosan szűkebbek lettek. A14. században már csípőig szűk, alatta bő redőkben leomló ruhákat viseltek. A15. században a női felsőruha dereka közvetlenül a mell alá került, a szoknyarész pedig erősen megbővült (fríz 15. kép). A ruha nyakkivágása mélyült, sokszor a vállak is szabadon maradtak. Emiatt a ruha alá hosszú ujjú, finom, vékony anyagból készült ingvállat tettek, melyet sokszor hímzéssel, gyöngyökkel díszítettek. A 14. századi viselet legfőbb ékszere a sűrű véretekkel díszített pártaöv volt, melyet a kor divatos, testhez álló öltözékén, nyugati mintára, férfiak-nők egyaránt a csípőre leeresztve viseltek. A társadalom minden rétege által viselt, textilből, vagy bőrből készült középkori pártaöveket csontfaragásokkal, majd bronzból, ezüstből préselt boglárokkal díszítették, préselt (11.), vagy öntött művű csattal és szíjvéggel (10.) látták el. A14. századtól a pártaövek mellett fémtagokból összeállított öveket is hordtak. Általánosan elterjedt szokás szerint, a felsőruhát és a palástot nagyszámú, különféle méretű fémlemezből domborított boglárral, rozettával díszítették (1-3.). Ezeket általában a ruhák szegélyére, vagy felületére varrták fel. Használatuk nemcsak a módosabb viseletet jellemezte, egy-két verettél az egyszerűbb ruhák elejét is díszítették. Viseletük a 13-14. században volt a legdivatosabb. Az előkelő nők főkötőit felvarrt boglárokkal, gyöngyökkel díszítették, a főrangú hölgyek ékköves koronát, a lányok drága művű pártát viseltek. Fejrevalót a közrendű asszonyok, lányok is viseltek. Korábban a lányok fedetlen fejjel jártak, ünnepi alkalmakkor viszont fejéket, koszorút viseltek. Ezekből alakult ki a 13. század végére a párta, amely a 14-15. századtól általánossá vált. A különféle anyagokból készített pántszerű alaprészt gyöngyökkel, boglárokkal, vékony spirálhuzalból készített rezgődíszekkel ékesítették (12.). A fej ékesítését szolgálták a rezgőtűkis, melyeket hajdíszként, vagy fátylak, fejfedők felerősítésére használtak. A rezgőtűk a köznépi viseletben a 15-16. századtól jelentek meg, általában ezüstből készültek, néha aranyozottak (13-21.). A férfiak fejükön különféle kalapokat, süvegeket hordtak, melyeketa 14-15. században felvarrott hüvelyekbe helyezett, vagy boglárokkal leszorított tollbokrétákkal díszítettek. A13. századig kizárólag