Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

övet viselt. A honfoglaláskori női viselet hagyományainak Árpád-kori továbbélését mutatják all. század folyamán még előforduló, ingnyakat díszítő csüngős veretek. Egészen a 12. század végéig viselték a több szálból sodort nyakpereceket is (8.). Ez az ékszertípus az őslakossággal összeolvadt betelepülő magyar köznép körében fejlődött ki a 10. század végén. Ali. század végéig a nők és gyermekek nyakukban félhold alakú csüngőket (lunulákat) is viseltek. Ezek az ősi, pogány hitvilágban gyökerező, feltehetőleg termékenységi kultusztárgyak a kereszténység megerősödésével fokozatosan eltűntek a magyar viseletből. A keresztények a 11. században nyakukba függesztett mellkereszteket (17.) hordtak. Ezek a 6-7. században kialakult, és évszázadokig folyamatosan gyártott keresztek a bizánci birodalom, illetve kultúra provinciális területeiről származtak, hazánkba a szentföldi zarándokutak alkalmával kerültek. A 10-11. században ugyancsak nyakban hordták a megfeszített Krisztust ábrázoló 18. zománcozott korongot is, melyet egy Stájerországban készített fibulából alakítottak át (18.). Az Árpád-korban gyöngyöket is viseltek, különösen a hegyi kristályból csiszolt gyöngyöket kedvelték (15-16.). Karpereceket (5-7.) főként a nők viselték, gyakran párosával, egy-egy darabot az alkarokon. A stilizált állatfejjel díszített karperecek a 11. századtól váltak uralkodóvá (7.). Az Árpád-kor legelterjedtebb, legváltozatosabb ékszerfélesége a gyűrű volt (20-22.), melyet a szegényebb nép is viselt. Az egyszerűbb karika és pántgyűrűk mellett, a 12. század második felétől váltak kedveltté a főként ezüstből készített pecsétgyűrűk, vésett fejükön címerképekkel, keresztekkel (20-21.). Az Árpád-korban a nemesség körében a kibontott, körben lefésült nyugati hajviselet vált általánossá. A nép körében a hajzat varkocsba fogásának ősi szokása továbbra is megmaradt. A kétoldalt lelógó hosszú fonatokat a férfiak és nők egyaránt díszítették. A legáltalánosabban elterjedt hajdísz az „S"végű hajkarika (10-14.), mely a 10. század