5. Balatoni Nyári Tárlat 1970 (Keszthely, 1970)

haragos hirtelenséggel előugró, vagy elérhetetlenül távolbavesző, égbesimuló vízparti hegyek! Örökös kékségükkel ők lettek magányosságom első társai, de ők ébresztették föl bennem a vágyakozás bánatát is. Mennyit olvastam, hallottam később a vulkánikus hegyvidék látványának páratlan csodájáról! Emlékszem a világutazóra, ki Magyarország egy-képbe-sűrített szimbólumaként a Badacsonyt vetíti fel otthon, barátai körében a várakozás izgalmától remegő gyöngyvászonra. „Különb a palermói Monte Pellegrinonál, — jegyezte le egyik írókortársunk —, melyről Goethe mondta: a világ legszebb hegyfoka. Goethe nem látta a Badacsonyt!" Hallom a Boglárról Egry Józsefhez hajózó Fülep Lajos szavait, ki a tó közepéről a túlsó part rendjében a homéroszi táj ciklopszi arányait vélte látni. Utólag könnyen elhiszem mindazt, amit az ihletett értelem fogalmazott erről a világról, hiszen ébredő érzékenységem, ösztöneim még többet, még eredetibbet őriznek róla. Sohase lehettem közömbös iránta. Ábrái a lélekbe rajzolódtak. Talán nekik köszönhető, hogy oly korán megszerettem a formák rendjét, a mérték és arány törvényeit. Ahányszor csak kiszaladtam az árkokkal szabdalt, szertenyíló tisztásra, mindig a teremtett világ véletlent kizáró szabályosságát, makacs biztonságát láttam. A két fonyódi hegy őrálló sátra közt ott domborult, kéretlenül is szemembe szökött a Badacsony méltóságos, komor szimmetriája. Trapéz idomának két fölfelé futó szára fenséges csúccsá forrt össze valahol az időben. S amit közelebbről, a partról láttam, még csak mélyítette bennem a tér kristályalakzataival is játékos-közvetlen, szelídségében is vad-erejű élményét. Ebben az élményben nevekedve utólag mindig meglep, hogy e méltán helikoni táj közkinccsé válása milyen későn következett. Berzsenyi ünnepélyes szavai óta: „Jer, nézd a Balatont"..., több mint száz évnek kellett elmúlnia a teljes társadalmi, szellemi birtokbavételig. Huszonkét éve még magam is újdonságként jegyezhettem föl : Jönnek vasárnap délután a parasztok is kocsikon. Hetykén csattog a gyorsvonat a lassú vonulásra, de nem baj, mert előttük is csillog a Balaton, mely jó anyaként mindegyik gyerekét ölbe várja.