5. Balatoni Nyári Tárlat 1970 (Keszthely, 1970)

Új keletű a költők hódítása is. Talán még az értők se tudják igazán, az elmúlt évtizedekben milyen sajátízű, gazdag világot mentett papírra a szittyós, tőzeges déli part, s a vulkán alakzatok emberi képeket izzó színteréről Takáts Gyula. S immár az irodalomtörténetre tartozik, mennyi pezsdítő ösztönzést kapott az északi parton Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Keresztury Dezső költészete. A festők még Berzsenyinél, Kisfaludynál is később, csak a múlt század második felében kezdték birtokba venni a Balaton világát. Ligeti, Brodszky, Telepy, Mészöly vásznain, mégha idillt ábrázolnak is, keretbe szorított, színben, térben meghatározott, vad természeti táj ez a vidék. A századforduló után Rippl-Rónai, Vaszary, Iványi Grünwald, Csók István keze alatt egyszerre tágasabbá, elevenebbé válik, hogy aztán az Egry, Bernáth utáni nemzedék: Szentiványi, Bartha és Borsos Miklós művészete a tó egész atmoszféráját, fényeit, távlatait, múltját és jelenét otthonossá váltsa. így jutottunk oda, hogy a kortárs művészek szinte bármelyike részelhet már a Balaton ihlető erejében. A badacsonytomaji kiállításával odakötődő Udvardi Erzsébet épp úgy, mint a más tájakról érkező Orosz János. „A Balaton terében minden figura valami ünnepi megjelenésében magasztosul fel." Egry sokat idézett mondása mintha némiképp már az itt fogant, vagy az idekerülő műalkotásokra is érvényes volna. Tihany évenkénti kiállításai mellett bizonnyal ilyen ünnepélyes jelentősége van itt Keszthelyen a Balatoni Nyári Tárlatoknak. A vidék hagyományait, emberi környezetét, hangulatának gazdag változatait nemcsak a nagy színes vásznakon, olykor egy bronzplaketten is sikerül maradandóan kifejezni. Jó, hogy évről évre magunk körül láthatjuk ezt a változó jegyeiben tükrözött dunántúli és magyar világot. Provincializmus? Éppen nem! A megmívelt, magunkhoz alakított ősi táj keretéből csillogó tükör egy kis országban szükségszerűen nem csupán repülők és vándormadarak tájékozódási pontja, de égtájak, utak, messze sugárzó távlatok gyűjtőlencséje is: a nagyvilág, a teljes élet minden lehetőségének szimbóluma. FODOR ANDRÁS