Dr. Dornyay Béla szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely Értesítője 2. (Keszthely, 1941)
jadonfővel. Mellét páncél borítja. A többi kisebb-nagyobb ezüstpénzt csak nagy általánosságban sorolhatom itt fel a következőkben: Zsigmond lengyel király ezüst garasa 1534. Ugy látszik ez a legrégibb pénz ebben a leletben? III. Zsigmond lengyel király ezüst garasa 1611. II. Ferdinánd, 1618. Lipót osztrák hg. 1626. III. Ferdinnánd, 1638. IV. Fülöp, spanyol király nagy ezüst tallérja 1654. Keresztelj, sziléziai hg. 1661—5. és 1669. Lajos, sziléziai hg. 1659. és 1662. György Silligh, 1661—63. Silesia, Lignic etc. 1673. János György anhalti hg. 1674. Frigyes, württenbergi hg. 1674—76. György Vilmos, sziléziai hg. 1674.1675. János Kázmér lengyel király pénze. Zsigmond Ferenc osztrák hg. 1664. János Frigyes, brandenburgi őrgróf 1676—79. Lutwig 1676. A legtöbb ezüstpénz I. Lipót királyunk (1657—1705.) idejéből való, és pedig egy jó csomó német veret. A legtöbb azonban körmöcbányai magyar veret a Patrona Hungáriáé képével és feliratával. Ezek között is legtöbb a XV.-ös, vagyis 15 krajcáros, másként széles garas,, 1661-től kezdve egészen 1686-ig. Ugy látszik, hogy az utóbbi 1686-ból való széles glaras az egész lelet legfiatalabb pénze? Van sok ezüst VI-os 1667—73-ig; de van néhány pozsonyi széles garas is, a véső: Georgius Getto GC betűkből összefont monogramjával és pedig XV-ös és VI-os is; sőt néhány nagybányai veret is akad! Ebből kitűnik tehát, hogy a Dunántúlt főleg a körmöcbányai pénzverdéből látták el pénzzel és csak nagy ritkán vetődött el ide egy-egy nagybányai veret is! A balatonhidvégi éremkincsben levő I. Lipót-féle, 1686-ik évi 15 krajcáros ezüstpénz azt látszik igazolni, hogy ezt a kincsleletet 1686-ban, esetleg az utána következő évek valamelyikében rejthették el a föld alá ismeretlen emberek. Minthogy a közeli Kanizsa várát a mieink csak 1690ben tudták visszafoglalni a töröktől, tehát nem lehetetlen, hogy még a balatonhidvégi ( ? ?) vagy a kanizsai török elől menekülő valamelyik, környékbeli gazdag magyar lakos, esetleg a prédáját féltő rabló (?) rejtette el, de a jogos vagy jogtalan kincsét, többé rm|r nem tudta magának visszaszerezni! Diás népvándorláskori leleteiről A Balaton DNy-i végződésénél sajátságos helyzetet elfoglaló, mai Keszthely és környéke mindig nagyon vonzotta magához az embert. Ezt bizonyítják a legkülönbözőbb leletei, melyek az őskortól a rómaiakon át, főleg a népvándorlás korából származnak, nagy számmal és egészen különleges jellemvonásaikkal tűnnek ki.. Ezért beszélünk a régészetben ujabban már u. n. »Keszthelykullurarol.« Keszthely méltó büszkeségének, ennek a » Keszthelykultura«-nak lelőhelyei: Keszthely-Sörházkert, Dobogó, Fenék, Diás, Gátidomb és Alsópáhok, kissé távolabb pedig: Lesencetomaj és Balatonberény. Diás ősidőktől fogva Keszthelyhez tartozott és csak 1840 óta politikai község, amikor Gyenessel egyesült Gyenesdiás néven.
