Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: Mit írt Horváth Bálint Keszthelyről 1848-ban (Balatoni Múzeumi Füzetek 8. Keszthely, 1948)
most felidézzük, illetve a nehezen megszerezhető könyvből azt itt teljes egészében is közöljük Keszthely érdeklődő közönségével. írja pedig Horváth Bálint, a 87—93. oldalakon, átirva a mai helyesírásra, a következőket: Keszthely Kómái gyarmat. Amaz eredeti hártyairat szerint, mely Gyurikovits György birtokában van: Fenéksár hajdankorban a rómaiak idejében erős vár volt. Utóbb faluvá lőn s erősség maradt meg, melynek romjai még 50 év előtt láthatók valának; a Balaton innenső részén fekszik (most Fenéknek neveztetik), gróf Festetics Tassilo pusztája, neV ezetes arab fajú ménesével. Gesztéi, vagyis Keszthely, Fenék fölött már Szt. István idejében megvolt, kinek parancsából a zalavári apátságnak tizedet fizetett. Ezen mezővárost 2. Endre a szerzetes vitézeknek (crucigeris hospitalibus) adományozta. Ezeknek megszűntével királyi kezekre visszaesett. Zsigmond előbb Sárfenéki Frigyesnek Tátika várával, mely Keszthely és Sümeg között magas hegyen fekszik, elzáIogitá, mint Zsigmond e következő oklevele bizonyítja: Zsigmond Isten kegyelméből Magyar- Dalmát-Horvát stb. országok királya, brandenburgiai őrgróf, a sz. római birodalom általános helytartója, cseh ország igazgatója, jelen levelünk által adjuk tudtára mindeneknek, miszerint mi Thadika várunkat Gesztel várossal, egyéb majorságokkal s hozzájáru lványokkal nemes és vitézlő katona Schárfeneki Frigyes hü szolgálatainak és zsoldjának felébe, mellyel neki tartozunk, 8020 tiszta arany forintért elzálogosítottuk és lekötöttük, nuis levelünk által, azon várat a mezővárossal, a mondott majorságokkal és járul ványaikkal t. i. Nagyságos Miklósnak, néhai erdélyi vajdánknak és Dénesnek, székelyek grófjának és Péter mesternek, Marcali István fiának, szinte Marcaliaknak s örököseiknek s utódaiknak, a fenn érintett 8020 tiszta arany forintban továbbra Iekötötie és elzálogosította; ugy mi is a fenn érintett Thadika várát járulványaival kezeinkhez vévén, a mondott levéllel együtt, a fenn kitett Miklósnak és Lászlónak, Ádám fiainak, ki ismét Péter mester fia valu és azok örököseinek s utódainak zálogba adtuk és lekötjük Segusd nevü mezővárosunkat, melyet Somogy vármegyében bírunk, minden járulványaival, gyümölcseivel, jövedelmeivel, az érintett 8020 tiszta arany forintokban, sőt elzálogosítjuk és lekötjük, addig általuk zálog címmel birandót, mig a 8020 tiszta arany forint általunk, vagy magyar király utódaink által meg nem adatik és le nem fizettetik. Ily lefizetés történtével pedig Miklós, Dénes, György, Miklós cs László, vagy örököseik, vagy utódaik, bármily nemen lévők, ő vagy ők, kinek vagy kiknek az összeg lefizettetnék, az a mondott mezővárost, annak járulványaival együtt, nekünk, vagy magyar király utódainknak, visszaadni, kézhez szolgáltatni tartozik vagy tartoznak, minden nehézség nélkül és akárki birandja e levelet, Miklós. Dénes, György, Miklós és László, vagy örököseik akaratjából és jóváhagyásából, annak, vagy azoknak, hasonlókig illetékes joga legyen minden érintettekhez. Adatott a Viglesi várban, mintszentek ünnepének harmadik napján, 1404. (Fej. Cod. dipT. X. v. 4., p. 322-323.) Nem sokára Zs : gmond ezután Petheő családnak ajándékozá. mely család utolsó sarjadékától, a 18. század közepe táján, tolnai Festetics Kristóf, királyi al-kincs'artónak eladatott. A keszthelyi várt a várossal együtt 1589. megtámadták a törökök, hol a
