Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lóczy Lajos: A Balaton télen

Annál szebben mutatkozik e tünemény a Balatonon. Tavasszal és nyáron, a mikor a tóviz felszíni hőmérséklete rendesen alacsonyabb mint a levegőé, a viz lehűti a vele érintkező levegőréteget ugy, hogy annak hidegebb és ekként sűrűbb rétege érintkezik a vizzel. Nyár derekán a Balaton egész víztömege 25—26 C°-ra is felmelegszik és a levegővel csaknem egyenlő hőmérsékletűvé lesz. Ilyenkor ködös, homályos a Balaton feletti levegő és a távoli partok képe elmosódik. A levegő kirtelen lehűlésekor megtörténik, hogy a viz napokig jóval melegebb a levegőnél; mert a viz rossz hővezető lévén, huzamosabb idő alatt veszi át a levegő hőmérsékletét, sőt a vele érintkező levegő alsó rétegét is fölmelegíti. Nyáron is megtörténik, hogy hideg keleti vagy északi szél a Balaton felett 4—5 C°-al lehűti 24 óra alatt a levegőt; a melegebb tóviz ekkora rajta nyugvó levegőréteget valamivel melegebbé, tehát amag&sabb levegő rétegeknél ritkábbá is teszi. Szélcsendes időben ez a ritkább levegőréteg megpihen a vizén. Tökéletesen ugyanaz az állapot áll elő a levegő sűrűségi rétegezésében, mint a Nagy-Magyar-Alföld fátlan, száraz rónaságain ; csakhogy ott a napsugárzás melegíti fel a talajt és ennek közvetítésével a talajjal érintkező levegőt. Nem nagyon ritkán nyár derekán is megtörténik, hogy reggelenként a viz melegebb a levegőnél, ekkor a viz a vele érintkező levegőt vékony rétegben melegíti és ritkábbá teszi. Ezzel előállnak azok a körülmények, a melyek a délibáb ismeretes tüneményét szülik. A távoli partokról a vizre eső fénysugarak hidegebb és ezért sűrűbb levegőből jutnak melegebb, tehát ritkább levegőbe, a sugártörés ismeretes törvénye szerint irányt változtatnak ; a függélyes vonaltól eltávozva, vagyis a vízszintes vonallal kisebbedő szöget képezve folytatják utjokat. A sugarak végre vízszintes irányt követnek, majd megfordulnak és fölfelé törekvő utjokban ismét ritkábból sűrűbb levegő rétegekbe érkezve, ezekben mindinkább nagyobbodó szögben emelkednek. Ekként a távoli partokról lefelé görbülő ivben jutnak szemünkbe a fénysugarak és utjok utolsó darabjának meghosszabbított érintője irányában fordítva mutatják a tárgyat. Mintha csak a távoli part tükörképe látszanék az előtte elterülő sima vizben. Pedig gyenge szellő fodrozza a viz felszínét és állópontunk a tó vizszélón olyan, hogy a föld gör-