Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

96 HADTÖRTENELEM szovjet védőállások közti senki földjén állt a község két temploma közül az északabbra levő. A szembelevő szovjet állások Uriv község DK-i és D-i széle, valamint a Don közti keskeny sávban épültek ki, magukba foglalva a Templomdombon álló másik — délebbre levő — templomot is. A középső támadócsoport déli szárnyán helyezkedett el a 4/II. zászlóalj : peremvonala Uriv község DNy-i részében épült ki az Uriv-patak és Goldajevka ÉNy-i széle között. A középső támadócsoport (4. gyalogezred) védelmének mélységében, az Uriv-pataktól Ny-ra, a 160.2 magassági pont körzetében - az Uriv és Bolgyirevka közti út kétoldalán — három (1., 2. és 3. sz.) reteszállás épült ki. Itt helyezkedett el a 4. gyalogezred gyorstartaléka. A reteszállásban volt tüzelőállásban a soproni 7/1. tábori tüzérosztály 7/2., 7/3. és 7/6. tábori ágyús ütege: a 2. üteg 2 db zsákmányolt szovjet löveggel és 2 db elavult 5/S.M 80 mm-es ágyúval volt felszerelve, a 3. és 6. ütegek a jelentések szerint „teljesen felszereltek" voltak, azaz 4—4 db 1914.

M 100 mm-es tábori tarackkal rendelkeztek. A reteszállásoktól Ny-ra, a 158.0 magassági pont és Bolgyirevka falu között volt tüzelőállásban a német 861/2. nehéz mozsárágyú üteg 2 db 210 mm-es löveggel. Ettől D-re, a Bolgyirevkától DK-re levő erdőparcella E-i szélén helyezkedett el a magyar 151. gépvontatású nehéz mozsárüteg egy darab 11/16.M 305 mm-es lövege (Polyák István százados parancsnoksága alatt.) A 4. gyalogezred parancsnoksága a közeli Bolgyirevka faluban települt. Itt, a község körül összpontosult a 7. gépvontatású légvédelmi gépágyúsüteg 6 db 36.

M 40 mm-es légvédelmi gépágyúval, valamint a 7. légvédelmi géppuskásszázad 10 db 7/31.

M Schwarzlose (állványos) légvédelmi géppuskával. A községben volt a 7. híradószázad hírközpontja, valamint a 7. csapatvonat több ellátó- és egészségügyi osztaga. Továbbá a község közelében, annak Ny-i szélén alakították ki a 7. könnyű hadosztály temetőjét is. A déli támadócsoportot a 35. gyalogezred két zászlóalja alkotta. Északi — bal — szárnyán a 35/11. zászlóalj építette ki védelmét a Goldajevka község ÉNy-i széle és Gyevica község ÉK-i sarka közötti 3 kmes vonalon. Szovjet állások itt csak Goldajevka É— E Ny —Ny—DNy—D-i szélén épültek. A zászlóalj jobb szárnyával szemben 2—3 km mélységű mocsaras erdőség terült el a Donig, melynek keleti partvonalán húzódtak szovjet védőállások. A 35/1. zászlóalj Gyevica község keleti szélén építette ki védőállásait. Velük szemben is 1—3 km mélységben vízállásos erdők terültek el a Donig, melynek keleti partján voltak csak szovjet állások. A védelem mélységében, Gyevicától DNy-ra összpontosult a 7. önálló huszárszázad. A déli támadócsoport védelmének mélységében helyezkedett el a 7/II. tábori tüzérosztály, melynek 7/4., 7/5. és 7/7. ütegei 4—4 db zsákmányolt és a németektől átadott 1936 M 105 mmes francia ágyúval volt felszerelve. (Lőtáv: 16 ezer méter.)

25 A téli védelmi állásokat — 1942 szeptember közepe óta — a 225. munkavezető-törzs vezetése alatt álló zsidó munkaszolgálatos századok — a 103/1., 109/13., 108/30. tábori- és 452. különleges munkaszolgálatos századok, valamint két szovjet hadifoglyokból felállított munkásszázad — végezte. Ugyanezek az alakulatok építették ki a reteszállásokat, valamint a - főellenállási vonal peremvonalától átlagosan 8 km-re Ny-ra húzódó, a nagyjából É— D-i irányú (a Voronyezsből Osztrogozsszkba vezető, a magyar katonák által „Sztálin-útnak nevezett) úttal keleten párhuzamos ún. „Jaryw-Riegel", urivireteszállást.

26 A „Jaryw-Riegel" a 7. könnyű hadosztály védelmi sávjában a Novo Uszpenka K., 178. 1. mp. K., Bolgyirevka K., 168.0 háromszögelési pont Ny vonalon húzódott É—D-i irányba. A zászlóaljak átlagosan 3 km szélességben védtek, ami megfelelt a magyar királyi hadsereg harcászati szabályainak. A peremvonal egymástól 70—100 m-re kiépített föld-fa erődökből állt, lövész- és közlekedőárkokkal összekötve. A peremvonal előtt 1—2—3 soros drótakadályok, a harckocsi veszélyes irányokban kétsoros aknamezők húzódtak. A peremvonal előtt helyezkedtek el az ún. ,,sündisznók", a körkörös védelemre berendezkedett tűzerős harcelőörsök támpontjai, kilométerenként egy-egy raj (tíz ember) erővel. A harcelőörsök közlekedőárkokkal voltak kapcsolatban a peremvonallal. A peremvonal mögött épültek ki alegységenként a 4x5x2 méteres fűthető fedezékek (két réteg rönkfával és 70—80 cm földdel fedve). Ezeket a fedezékeket egymással és a föld—fa erődökkel („bunkerekkel") ugyancsak közlekedőárkok kötötték össze.

27 Az 1942. október 14-i legfelsőbb német parancs szerint a téli állásokat minden körülmények között tartani kellett! Manőverezésnek, kitérésnek nem volt helye!

28 1942. december 20-a után a szovjet 40. hadsereg csapatai továbbra sem fejtettek ki jelentősebb harctevékenységet: a kölcsönös harcfelderítő tevékenység volt jellemző. A december 20-án reggel 06 óra 45 perckor kiadott reggeli jelentés szerint a IV. hadtest sávjában, Szeljavnojétól Ny-ra egy 25 fő erejű szovjet harcfelderítő csoport közelítette meg a 4/1. zászlóalj védőállásait, sikertelenül. A legjelentősebb harcfelderítő vállalkozást 1942. december 21-én kora hajnalban a 4/II. zászlóalj (pk.: Hegymeghy László százados) hajtotta végre Uriv DNy-i széle és Goldajevka É-i széle között, a szovjet 107. lövészhadosztály 522. lövészezredének főellenállási vonala ellen. A vállalkozásra a 7. könnyű hadosztály parancsnoka (v. Szabó László vezérőrnagy) adott parancsot a 4. gyalogezrednek. A vállalkozás célja: fogolyszerzés volt. Hegymeghy százados 150 főnyi önkéntesből állította össze a rohamcsoportot, melyet megerősítettek hét géppuskával, három nehézpuskával, négy gránátvetővel, négy aknavetővel, támogatást adott a 861/2. német nehézüteg 2 db 210 mm-es lövegével, valamint a magyar 7/1. tüzérosztály négy üteggel. Az utóbbiak 430 lövést készítettek elő: 90 db romboló- és 340 db repeszgránáttal. A rohamcsoportot két osztagra bontották: egyik élén Hegymeghy százados, a másik osztag élén Kenedly Zoltán t. zászlós állt. Hegymeghy százados csoportja az északi szárnyon, egy horhosban, Kenedly zászlós csoportja pedig ettől D-re, egy cserjés mentén nyomult előre. December 21-én hajnali 02 óra 50 perckor a Hegymeghy-csoport rohamjárőrei túljutottak a szovjet állások drótakadályain, 03 órakor a támogatásra rendelt ütegek zárótűzzel elreteszelték a peremvonal szovjet erődítményeit, melyeket a magyar rohamjárőr katonái — kézigránát dobásokkal — egyre inkább megközelítettek. Ezt követően, 03 óra 10 perckor Kenedly zászlós csoportja is előretört, s miután a két rohamcsoport egyesült: sorra robbantották fel a szovjet peremvonal bunkeréit. Harcfeladatukat végrehajtva, 05 óra 17 perckor a két rohamcsoport megkezdte visszavonulását, s 06 órára kiindulási állásaiba tért vissza. A vállalkozás során a tüzérségi tűz megsemmisített húsz szovjet kiserődöt, 39 kiserődöt a rohamcsoportok robbantottak fel, elesett kb. 158 szovjet katona, húszat fogságba ejtettek, zsákmányoltak 2 db géppuskát, 2 db golyószórót, 3 db géppisztolyt és 20 db puskát. A magyar rohamcsoport vesztesége: két halott és négy sebesültvolt.

30 Másnap, december 22-én egész nap szovjet tüzérségi zavarótűz érte a 7. könnyű hadosztály állásait, s Sztorozsevojétől DK-re négy-, Urivtól