Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖRTÉNELEM 97 északra pedig egy szovjet harckocsi mozgását figyelték meg. A következő napokban egyre több szovjet harckocsi tűnt fel a magyar csapatokkal szemben. December 25-én délután 17 óra körül a Zadonszkij-tanyánál három szovjet harckocsit és öt páncélos felderítőt figyeltek meg. Ugyanezen a napon, délután 18 óra 07 perckor a Don K-i partvidékén — Davidovkáról Troickojén át Uriv felé két szovjet harckocsi és öt páncélos felderítőkocsi mozgását figyelték meg a Lépes-csoport katonái. December 25-én este Szeljavnojénál és Urivnál egy-egy századerejű szovjet harcfelderítő csoport közelítette meg a Lépes-csoport állásainak drótakadályait. A magyar csapatok szervezett tüzében a vállalkozások sikertelenek voltak.

3 x Az erősödő szovjet harctevékenység is hozzájárult ahhoz, hogy december 26-án a német „B" hadseregcsoport — a 2. német hadsereg kötelékéből — a 2. magyar hadseregnek adta át a német 700. páncélos-csoportot 25 db korszerűtlen cseh gyártmányú T—38. típusú harckocsival és 10—12 db páncélos felderítő gépkocsival. A csoportot a magyar III. hadtest sávjában, Szemigyetyjaszkojén összpontosították azzal a céllal, hogy bármikor beavatkozhasson a IV. hadtest sávjához tartozó urivi harcokba is. A 7. könnyű hadosztály parancsnoksága újabb harcfelderítő vállalkozásra adott ki parancsot: december 27-én kora hajnalban a hadosztály sávjában — a végrehajtó alakulat megnevezése ismeretlen! — a magyar csapatok ismét harcfelderítő vállalkozást hajtottak végre: három szovjet bunkert felrobbantottak, egy géppuskát zsákmányoltak, s a harc során hat szovjet katona esett el. A jelentés szerint a hőmérséklet —18 Celsius fok volt!

32 A felderítési adatokból azonban a 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke december 27-én azt az optimista következtetést vonta le, hogy „ . . . Semmi sem erősíti meg azt, hogy a közeljövőben akár a Szosznától D-re, akár ettől É-ra levő szakaszon nagyobb szabású ellenséges támadással számolnunk kellene. Ezt megerősíti a légi felderítés is, mert az arcvonal közelében sehol sem állapított meg számottevő mozgást, vagy erőket. Az ellenség élénkebb felderítő, rohamvállalkozó tevékenységét a Jaryw-i (urivi) hídfőben is arra magyarázom, hogy az erőt lekötő szándékon kívül legalább annyira tart tőlünk, mint mi őtőlük!"

33 Ez az optimista álláspont is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1942 december utolsó napjaiban a hadsereg vezérkari főnöksége elsősorban a katonák élelmezésével, illetve a közelgő szilveszteri ajándékok kiosztásával foglalkozott. A növekvő hideg is hozzájárulhatott, hogy a hadseregparancsnokság december 30-án elrendelje, hogy a lövészárkokban levők a kötelező 600 gramm kenyéradagon felül további 200 gramm pótlékot kaptak. Az első vonalban levők naponta 80 gramm szalonnát, illetve füstölt húst kaptak felváltva, s ehhez járult még további 15 gramm zsiradék. Szilveszterre az 1. vonalbeliek fejenként egy üveg pezsgőt kaptak. A hátul levők csak 50 %-ban kapták meg a pezsgőt, mivel a frontra szállított 260 ezer üveg pezsgő helyett — a törések miatt — csak 220 ezer üveg érkezett meg. Az 1942. éy utolsó napja — december 31-dike — a szokott módon telt el. A reggeli jelentés szerint kölcsönösen heves tüzérségi tűz zajlott le a 7. könnyű hadosztály teljes sávjában. A magyar tüzérség egy szovjet gyülekezést szórt szét Urivban. A délutáni órákban Urivtól É-ra figyeltek meg századerejű szovjet csapatmozgást, köztük nehéz gyalogsági fegyvereket. A késő esti órákban újra Uriv volt a szovjet felvonulás központja, melyet a 21 óra 35 perces jelentés szerint a magyar tüzérség tűzcsapásai szétszórtak. 4 December 31-én a német ,,B" hadseregcsoport a 700. páncélos-csoport után a 2. magyar hadsereg alárendeltségébe utalta a német 119. rohamlövegosztályt is 28 db (hosszúcsövű) rohamlöveggel. A páncélosok elhelyezéséről a 7. könnyű hadosztálynak kellett gondoskodni Prilepiben és attól keletre. A 700. páncélos-csoport új összpontosítási körletéül Plotavát jelölték ki. Mindkét német páncélos csoportot a IV. hadtest alárendeltségébe utalták.

3 5 Kereken egy hónapja tartott már a Sztálingrádnál megindított szovjet ellentámadás, mikor 1942. december 20-án a szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása kiadta direktíváját a Voronyezsi Front parancsnokának (Golikov vezérezredesnek) és a Délnyugati Front parancsnokának (Vatutyin vezérezredesnek), hogy három hét alatt dolgozzanak ki támadó hadműveletet az Osztrogozsszk-Rosszos körzetben védő 2. magyar- és 8. olasz hadseregek szétzúzására. A Voronyezsi Front parancsnoksága kétirányú támadási tervet dolgozott ki: a Sztorozsevoje— Uriv-i hídfőből a 60. hadsereggel ÉNy-i, a 40. hadsereggel DNy-i irányú támadást indít. A támadás első fázisában a 40. hadseregnek (együttműködésben a scsucsjei hídfőből támadó 18. önálló hadtesttel) a IV. magyar hadtestet kellett felmorzsolni. Ezt követte a tervek szerint a Délnyugati Front 6. hadseregének, 3. harckocsihadseregének és a 7. lovashadtestnek támadása, mellyel átkarolni és összeroppan tani akarták a 2. magyar- és 8. olasz hadseregeket. A hadműveleti tervek részletes kidolgozása 1943. január 5-re készült el. Az utolsó tizenegy nap (1943. január 1-11.) 1943. január l-jén a 7. könnyű hadosztály parancsnokának harcjelentése jelezte, hogy hajnali 00,00 óra és 01,00 óra között, a Goldajevka és Gyevica községek közti erdős horhosban — a magyar 35/11. zászlóalj védőállásai előtt — mintegy három lövészszázadnyi szovjet erőt figyeltek meg, melyek feltehetően harcfelderítési feladattal közelítették meg a magyar védelem drótakadályait. Miután a 4. gyalogezred középső arcvonalszakaszán, a 4/III. zászlóalj (pk.: Cicatricis Miklós őrnagy) jobb szárnya előtt is ellenséges mozgást észleltek, a hadosztályparancsnok utasította a 4. gyalogezred parancsnokát, Csoknyai Pál ezredest (Bolgyirevka), hogy az ezred több ponton indítson meg harcfelderítő vállalkozásokat fogolyszerzés — illetve adatok szerzése — céljából. 6 A kora reggeli órákban a 4/1. zászlóaljjal (pk.: Kosztka Vilmos szdos.) szemben, a 66-os erdőnél is ellenséges mozgást figyeltek meg. A hadosztályparancsnok utasítására a 7/1. tábori tüzérosztály (pk.: Lugossy László szdos.) 7/2., 7/3. és 7/6. tábori ágyús ütegei, valamint a Denzinger alezredes parancsnoksága alatt álló német tüzércsoport: a 248/3. és 248/4. ütegei, továbbá a 861/2. nehéz mozsárüteg összefogott tüzcsapásokkal szétszórták a szovjet csapatok gyülekezéseit.

37 Délelőtt 09 órakor Szabó László vezérőrnagy hadosztályparancsnok látogatást tett a 4. gyalogezred bolgyirevkai harcálláspontján, s tájékozódott az ezred műszaki munkáinak helyzetéről, a hósáncok és harckocsiakadályok építése ügyében. A nap folyamán a IV. hadtest parancsnoksága (pk.: Heszlényi József altábornagy, harcálláspontja: Szubnoje) közölte a 7. könnyű hadosztály parancsnokával, hogy a hadtestnek alárendelt német 190. rohamlövegosztályt a hadosztály alárendeltségébe utalja. A rohamlövegek — 23 db rohamlöveg 75 mm-es hosszúcsövű ágyúval és egy rohamlöveg 75 mm-es rövidcsövű ágyúval — Prilepiban állnak készenlétben. Ezért a hadosztály légvédelmi tüzérségének bizonyos átcsoportosítására volt szükség. A 7.