Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

98 HADTÖRTÉNELEM gépvontatású légvédelmi gépágyús­üteg (pk.: Fiáth Pál fdgy.) egy 40 mm-es gépágyúját Gyevica É-ról Pes­kovatkára, egy lövegét pedig a 160.2 háromszögelési pont körzetéből a Peskovatka melletti Szoldatszkoje községbe rendelték tüzelőállásba. A 7. könnyű hadosztály parancsnoká­nak helyzetjelentése szerint mind az ő, mind a csapatok hangulata bizako­dóvá vált a német rohamlövegosztály közeledtének hírére: „Egy ilyen egy­ség segítségével az orosz támadás már csírájában elfojtható!" A jelentés sze­rint az esti órákban — a rossz látási viszonyok ellenére — szórványos és kölcsönös tüzérségi tűz bontakozott ki. Uriv közepén — a veszprémi 4/1 II. zászlóalj állásai előtt - újra egy kb. 25 főnyi szovjet harcfelderítő csoport mozgását figyelték meg, me­lyet a saját tüzérségi tűz visszavonu­lásra kényszerített. Estére a IV. had­test parancsnokság újabb utasítást küldött a 7. könnyű hadosztály pa­rancsnokságának: a Prilepiben össz­pontosított és ott erődítési munká­kon (hósáncok építésén) dolgozó veszprémi 34/111. zászlóaljat (pk.: Balogh Ernő főhadnagy) a kőszegi 5/III. zászlóalj (pk.: László alezre­des) 7., 8. és 9. századaival kell le­cserélni. A IV. hadtest parancsnok­sága javaslatot tett arra nézve, hogy a súlyosan leharcolt 34/III. zászló­aljat szállítsák vissza Magyarország­ra. A hazaszállítás előtt azonban a 34/III. zászlóalj adjon át bizonyos számú tisztet és legénységet veszp­rémi testvérzászlóaljának, a 4/III. zászlóaljnak. A IV. hadtest parancsnoksága azt javasolta, hogy az 5/III. zászlóaljat osszák szét a 4. és 35. gyalogezred között. A hadosztályparancsnok azonban azon az állásponton volt, hogy harcászatilag a zászlóalj együtt tartása lenne a célszerűbb. Egyidejű­leg a hadosztályparancsnok megismé­telte parancsát a reteszállások foko­zott kiépítésére. Különösen a 160.2 háromszögelési pont körzetében, vala­mint a „Jaryw-Riegel", az urivi re­teszállás déli szakaszán volt sürgős a védelmi állások kiépítése. Hang­súlyozta azt is, hogy az új állások építésénél fordítsanak gondot arra, hogy azok fűthetők legyenek. A harckocsiveszélyes irányokban pedig folytatni kellett a — 4 m széles és 2 m magas — hófalak építését.Ugyan­is a hirtelen megenyhült időjárás és esőzés hatására a harckocsielhárító hófalak több helyen olvadtak és meg­roskadtak. 3 8 Január 2-án az időjárás tovább enyhült, erős olvadás lépett fel. A harckocsiakadályt képező hófalak számos helyen megroskadtak, az utak pedig a gépkocsik számára szinte jár­hatatlanokká váltak. Hajnali 01 óra­kor a IV. hadtest parancsnokságától újabb parancs érkezett a 7. könnyű hadosztály harcálláspontjára: a 190. német rohamlövegosztály mégsem kerül a hadosztály alárendeltségébe. Ugyanis megalakult a — 2. magyar hadsereg parancsnokságának közvet­len alárendeltségében — a Cramer­csoport (26. és 186. német gyalo­gos- és 1. magyar páncélos hadosz­tályok), a rohamlövegosztály ennek alárendeltségébe került, s reggel 08 órakor meg kellett indulniok Kolbi­no felé. „A Sturmgeschütz Abteilung kivonása — írta harcjelentésében Sza­bó vezérőrnagy — fájdalmasan érinti a hadosztályparancsnokot, de ezzel szemben az a tudat, hogy a hadosz­tály egy orosz támadás esetén a Cra­mer-csoportra számíthat, megnyug­vással tölti elf" Miután a rohamlöveg­osztály nem került a hadosztály sáv­jába, a légvédelmi tüzérség átcso­portosítása is elmaradt. Reggel a had­osztály harcálláspontján jelentkezett az 5/III. zászlóalj segédtisztje és je­lentette, hogy az előző este beérkez­tek Rosszos községbe, élelmezésük nincs, járműveiket vissza kell külde­ni. (De. 10 órára a hadosztálypa­rancsnokság egy teherautónyi élel­met küldött számukra). A nap fo­lyamán a 4. gyalogezred sávjában a kora reggeli óráktól a szokásos tűz­tevékenység zajlott. Délelőtt 10 órától a 4/1. zászlóalj előtt 3—4 fős szovjet harcfelderítő csoportok te­vékenykedtek, s a 66-os erdőnél meg­jelent egy szovjet harckocsi. (Mint az utólag kiderült, a szovjet harcfel­derítő járőrök megkezdték a ma­gyar aknamezők felszedését, s rob­bantásra készítették elő a drótaka­dályokat!) A 4/III. és 4/II. zászlóalj sávjában a nap folyamán viszonyla­gos nyugalom volt. Délután 16.12 óra körül újra a 4/1. zászlóaljjal szem­beni 66-os erdőből hallatszott erős motorzúgás. A reggeli órákban egy szovjet katona átszökött a 4/1. zász­lóalj sávjában. A szökevényt a 4. gyalogezred és a 7. k. hadosztály parancsnoka egyaránt kihallgatta. A katona a szovjet 81/11. zászlóalj 4. századának 2. szakaszában szolgált. Elmondása szerint zászlóalja 3 lö­vész-, egy géppuskás-, egy aknave­tős- és egy nehézpuskás századból áll, századonként 100—120 ember­rel, 6—8 golyószóróval, 6 gránátve­tővel, a géppuskásszázad 4 db (zsák­mányolt) magyar és 2 db szovjet gép­puskával rendelkezik. Még október folyamán 700 főnyi utánpótlást kap­tak, ezek 60%-a nemzetiségi. A han­gulat és az élelmezés jó, s a Donon innen csak 6 db T—60-as harckocsi van (6,5 tonnás könnyű harckocsi, egy 20 mm-es löveggel és egy gép­puskával — Szerző) A többi harcko­csi a Dontól K-re várja a Szeljavnoje É-ra épülő híd befejezését. Már csak 20 m hiányzik a cölöpözésnél, a híd­nak január 5-re kell elkészülni. Ugyanis a Don jege gyenge a harcko­csik átkeléséhez. A szovjet támadás egyébként január 5 — 10 között vár­ható. A 4. gyalogezred parancsnoka a vallomásból arra a véleményre ju­tott, hogy vagy nagyobb leváltások, vagy támadási előkészületek folynak a szovjet oldalon. Január 2-án a 35. gyalogezred (pk.: Vécsey Béla ezredes, harcállás­pontja: Gyevica ÉNy 3 km, 158 mp.) sávjában is felélénkült a szovjet csa­patok harctevékenysége, elsősorban a Don K-i térségében, Donicse falu körül. Az. ezredparancsnokság kéré­sére a 7/II. tábori tüzérosztály (pk.: Kalotay Béla szdos.) 4. ütege (pk.: Kapuy László fdgy.) délelőtt 10 óra­kor három tűzcsapást lőtt négy löve­géből Donicse É-i házaira (ahol egy szovjet parancsnokságot véltek fel­fedezni). A 4. üteg folytatta tűzcsa­pásait: 11.30 órakor a Goldajevka ÉNy-ra húzódó szovjet bunkercso­portra, 14.30 órakor a Donicse D erdőnél felderített kb. 500 szovjet gyalogosra és sítalpásra mért 15 — 15 lövésből álló tűzcsapásokat. Az üteg délután is folytatta tevékenységét: miután 15.15 órakor egy szovjet zász­lóalj gyülekezését figyelték meg a Meskó-horhos K-i szárában, 15.50 órakor két tüzérségi tűzcsapást mért a körzetre, mire a mozgás meg­szűnt. A szovjet mozgások fel­derítésére az esti órákban a 4. és 35. gyalogezredek csatlakozásánál, a 4/II. zászlóalj (pk.: Hegymeg­hy László szdos.) harcfelderítő vál­lalkozást hajtott végre. A roham­járőr — Tóth Péter tizedes vezeté­sével — este 20—23 óra között be­tört a Goldajevkától É-ra húzódó szovjet főellenállási vonalba .két bun­kert felrobbantottak, 17 szovjet ka­tonát megöltek, két foglyot maguk­kal hoztak, saját veszteség nélkül. A vállalkozás ideje alatt a szovjet csapatok 400 aknagránátot és 100 tü­zérségi gránátot lőttek a magyar ál­lásokra. A harc zűrzavarában a 35/11. zászlóaljtól két magyar katona — Oszkó Ferenc és Keresztes István honvédek, mindketten frontra ve­zényelt fegyencek — átszöktek a szovjet csapatokhoz. A szovjet akna­vetők elnémítására a 7/4. üteg éj­szaka 23 órakor hét lövést adott le a goldajevkai szovjet aknavető állások­ra. Az eseményről a szovjet források is megemlékeztek. A 40. szovjet had­seregjelentése szerint január 3-án haj­nali 02 órakor a Goldajevkától észak­ra elterülő ligetes erdőből — a magyar 4/1 1. zászlóaljtól — egy szakaszerejű

Next

/
Oldalképek
Tartalom