Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

HADTÖRTENELEM 99 felderítő csoport sikertelen vállalko­zást hajtott végre az itt védő szovjet 107. lövészhadosztály 516. lövész­ezredének peremvonala ellen. A vál­lalkozással egyidejűleg, ennek köze­lében — a 160.2 hárp. irányából — egy tizenkét főnyi magyar felderí­tőcsoport hatolt be ugyancsak az 516. ezred peremvonalába. Kézigrá­nátokat dobtak a szovjet állásokba, két szovjet katonát foglyul ejtettek, majd golyószórótűz fedezete alatt visszavonultak védőállásaikba. Január 3-án délután a IV. hadtest parancsnoka látogatást tett Prilepi­ben a 7. könnyű hadosztály parancs­nokságán. A megbeszélések során jó­váhagyta a hadosztályparancsnok ál­tal — a csapatoknak kiadott — vonat­kozási pontok rendszerét. Ez ugyanis fontos volt a gyors helyzetmeghatá­rozás, a gyors és pontos tűzvezetés érdekében. Heszlényi altábornagy hadtestparancsnok egyúttal elrendel­te, hogy a 104. utászszázad elsősor­ban a védelem mélységében levő rep­jevkai állásokon dolgozzon, s főleg harckocsielhárító hótorlaszokat épít­senek. 3 9 Január 4-én a jó idő tovább tar­tott: napsütés és jó látási viszonyok voltak, olvadt a hó, s ezért az utak sok helyen járhatatlanokká váltak. A délelőtti órákban továbbra is szovjet csapatmozgásokat figyeltek meg a Don keleti partvidékén. Migenovo ÉK és Doniscse D-re két gyalogezre­det és egy fogatolt üteget észleltek, melyek Troickojen át Uriv felé tar­tottak. Délelőtt 10 óra 40 perckor a német 861/2. nehéz mozsárüteg két 210 mm-es lövege öt lövésével szét­ugrasztotta a szovjet osztagokat. Dél­után 13—14 óra között újabb másfél szovjet zászlóalj mozgását észlelték a migenovói úton. A magyar 7/II. tü­zérosztály azonban 5. ütegével (pk.: Ratkovics József fdgy.) a goldajev­kai szovjet aknavetőállásokat lőtte: húsz lövésből álló tűzcsapást mért a magyar védelmet állandóan zavaró szovjet aknavetőkre. Az egésznapi szovjet mozgásból a 7. k. hadosz­tály parancsnoka az alábbi yéle­ményt vonta le: „Lehet, hogy É fe­lé tolódnak (ti. a szovjet csapatok) nagyobb súlyképzés céljából, de az sem kizárt, hogy az egész mozgás megtévesztő jellegű!" A nap folya­mán a német 190. rohamlöveg-osz­tály végleg eltávozott: Osztrogozsszk felé vonultában átgördültek Kolbi­nón. 40 Január 4-én délelőtt különösen erős szovjet tüzérségi- és harckocsi lövegtűz érte a 4/1. zászlóaljat. Dél­előtt 10 órától a 7/II. tüzérosztály tűzcsapásokat mért az Uriv DK-i híd körzetére, melyen át igen élénk for­galmat figyeltek meg. Ezt követően a 7/II. tüzéroszály 4. ütege, valamint a 7/1. tüzérosztály 2., 3. és 6. ütegei (pkok.: Lackner István, Holczschus­ter Gyula és Schwabbauer Oszkár fő­hadnagyok) az Uriv és Troickoje köz­ti utat lőtték, a 7/II. tüzérosztály 5. és 7. ütegei (pk.: Czilczkert-Mayr Aurél hdgy.) 36 lövést adtak le a fel­derített szovjet tüzérségi állásokra. A délután folyamán továbbra is a 4. gyalogezred sávjában zajlottak az ese­mények: 14 órától a 4/1. zászlóalj újra erős motorzúgást figyelt meg a 66-os erdő felől. Délután 17.30 óra­kor három szovjet katona szökött át a 4/II. zászlóaljhoz. Este 20 órakor a szovjet katonák kézigránátokat do­báltak át a 4/II. zászlóalj árkaiba, majd 21 óra körül újabb három szov­jet katona szökött át a zászlóaljhoz. A nap folyamán átszökött hat szov­jet katonát a 4. gyalogezred parancs­noka, Csoknyai Pál ezredes hallgatta ki. A 40 éven felüli katonák feltűnő­en közlékenyek voltak: elmondták, hogy Urivban harckocsik nincsenek, csak két traktor vonul fel- és alá zaj­keltés céljából. A szembenálló 516/11. zászlóalj két századból áll, századon­ként 30—40 fővel. A szeljavnoi híd még mindig nincs kész. Este az ezred­parancsnok eligazítást tartott a zász­lóaljparancsnokoknak. Elrendelte a drótakadályok ugróaknákkal való el­látását: a 4/II. és 4/III. zászlóaljak 100-100, a 4/1. zászlóalj 140 db ilyen aknát kapott. A nap folyamán beérkezett az 5/III. zászlóalj a 34/HI. zászlóalj le­váltására, s megérkezett a 7. tábori tüzérezred új parancsnoka: Ilkey Győző ezredes. Az időjárás a nap fo­lyamán továbbra is enyhe volt: min­denütt olvadt, az utakat víz árasz­totta el, s így azok gépkocsik számá­ra járhatatlanokká váltak. 4 l Január 5-én az időjárás fokozato­san romlott: lassan és fokozatosan hűlt a hőmérséklet, időnként gyenge havazás szállingózott, az utak jege­sek és csúszósak voltak. Már a kora hajnali óráktól élénk szovjet mozgás volt észlelhető: a 4/1. zászlóaljnál 02 órától kocsizörgés, ládadobálás, kiabálás hallatszott, majd 02.13 órá­tól újra motorzúgást hallottak a 66­os erdő felől. Hajnali 03 órakor a 4/III. zászlóaljnál 10—15 szovjet harcfelderítő közelítette meg a drót­akadályokat, s csak a magyar csapa­tok gyalogsági- és tüzérségi tüzére vonultak vissza. Délelőtt 09:10 óra­kor a Davidovkától vezető vasútvo­nalon (Uriv erősen K-re) a magyar felderítés egy vasúti szerelvényt fi­gyelt meg, melyen 13 db harckocsit szállítottak. A délelőtt folyamán a 35/11. zászlóalj (pk.: Bokor László alezredes) Goldajevkánál harcfelderí­tő vállalkozást hajtatott végre: a ro­hamjárőrök egy szovjet bunkert fel­robbantottak és zsákmányoltak egy gránátvetőt. Az események nyomán az egész vonalon élénk aknavető és tüzérségi párharc alakult ki. A déli óráktól Urivtól ÉK-re élénk szovjet mozgást figyeltek meg a Don jegén át. Eszlelhető volt, hogy gépkocsik­kal nem tudtak átjönni, azok a K-i parton maradtak. A délután folya­mán egy német származású ukrán ka­tona szökött át. Szabó vezérőrnagy hallgatta ki a németül jól beszélő katonát, aki közölte, hogy ő a 621. önálló nehéz tüzérezred felderítő­osztályához tartozik, tegnap érkeztek 600 fővel Szeljavnojéba, a tüzérez­red még útban van. A hadosztály­parancsnok kérdésére ő is azt vallot­ta, hogy a hídfőben mindössze hat T—60-as könnyű harckocsiról tud. A szovjet szökevények minden valószí­nűség szerint tudatosan félrevezető adatokat közöltek a magyar parancs­nokságokkal. Ugyanis a szovjet forrá­sokból tudjuk, hogy a szovjet 116. harckocsidandár január 4-én érkezett be a szeljavnojei hídfőbe, a Ticsiha D 1 km-re levő erdőbe: 21 db KV­1. (47 tonna, 76 mm-es ágyú, 3 gép­puska) és 26 db T—70-es harckocsi­val (13 tonna, 45 mm-es ágyú és egy géppuska — Szerző). A nap folyamán hadosztálypa­rancsnoki megbeszélés folytatódott Prilepiben: itt újra elrendelték az ez­redek és zászlóaljak számára a harc­kocsiakadályokat képező hófalak épí­tését. A zászlóaljparancsnokok utasí­tást kaptak, hogy századonként 1—2 embert ki kell képezni aknatelepítés­re és felszedésre, robbantásokra. A tanfolyamra tíz napot adtak. Siettet­ték az urivi-reteszállás („Jaryw-Rie­gel") építését, a drótakadályokat a beérkező 5/III. zászlóaljnak kellett el­készíteni január 8-tól. A „Jaryw­Riegel" kiépítésére a német Todt­szervezet kapott utasítást kb. ötezer orosz polgári munkaerővel, melyet a tervek szerint 14 napos váltással fog­lalkoztattak volna. (Soha nem való­sult meg!) Szabó László vezérőr­nagy, hadosztályparancsnok a nap vé­gén összefoglalta tapasztalatait: „Összbenyomás: az ellenség arcvona­lainkra mindenütt belőtte magát, és ahol lehetett, kitapogatta arcvona­lunkat. Részei támadáshoz előretol­va. Ezek és egyéb jelek arra mutat­nak, hogy támadás készül!"* 2 Január 6-án folytatódott a lehű­lés, a hőmérséklet elérte a —11 С fo­kot, heves szélviharok tomboltak és esett a hó, az utak a gépkocsik szá­mára nehezen voltak járhatóak. Már a kora hajnali órákban, 02.15 órakor szovjet harcfelderítő csoportok kö­zelítették meg a 4/II. zászlóalj drót­akadályait (azaz: folytatódott az ak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom