Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)

80 HADTÖR TENELEM dalműnk. Jelentjük azért az te kegyelmednek, hogy vagyunk megmondhatatlan fogyatkozásban költség nélkül . . . egy pénzünk sincsen, hanem kényszeríttetünk marhánkat [javainkat] zálogon hanni, ruhánkat is, de arra sem találunk pénzt, a gyalogok közül sokaknak arra jutott ügyök bennünk, hogy házrul házra járnak mint egy koldusok. . ."

52 Egy 1564-es leltár alapján tudjuk, hogy Kanizsa várában és a hozzá tartozó majorságokban mintegy 100 főre tehetjük a várnép létszámát, s közülük harmincketten végeztek katonai, illetve egyéb irányító (gazdatiszt, udvarbíró, porkoláb stb.) tevékenységet, a többiek pedig mint mesteremberek (kovácsok, ácsok, pékek, szakácsok, molnárok) és szolgák dolgoztak. Az 1568-ból származó összeírás már csak 85 főnyi személyzetet említ, akik közül 53-an tevékenykedtek közvetlenül a vár falain belül. Természetesen, nagyobb hadiesemények idején jóval jelentősebb létszámú katonaság teljesített szolgálatot. Egy 1556-os kimutatás szerint Kanizsán 500 huszár és 500 gyalogos szolgált havi 4889 forint zsolddal.

5 3 A kanizsai váruradalom A továbbiakban célszerűnek látszik megismerkedni a kanizsai vártartomány gazdasági jellemzőivel: azaz mekkora szántóföld és hány falu tartozott hozzá? A várbirtok jövedelme ugyanis az adott időszakban számos forrásból tevődött össze, így annak nagyságát a várföldek termése, a hegyvám, a bortized, a malmok bevételei, a majorságok állatállományából származó hasznok, továbbá a környékbeli jobbágyság pénz- és természetbeli szolgáltatásai határozták meg. A levéltári források 1568-ból arról tanúskodnak, hogy a kanizsai erősséghez ez idő tájt 35 falu tartozott 348 főnyi lakossággal, akik közül 290 jobbágy (colonus) és 58 zsellér (inquilinus) volt.

54 A vártartomány lakossága azonban az állandó törökellenes harcok következtében folyton csökkent, amit az is bizonyít, hogy az 1530-as urbárium adatai szerint Kanizsához még 36 falu tartozott, 1805 főnyi lakossággal. A 33 évvel későbbi, 1563-as összeírás már csak 31 falut és 697 jobbágyot, illetve zsellért említ, akiknek a száma 1568-ban — a vár királyi tulajdonba kerülésének időpontjában — 348-ra csökkent. A váruradalom népességének kategóriáit, és létszámának alakulását a következő táblázat szemlélteti:

55 1530-ban 1563-ban egésztelkes 10 4 féltelkes 453 109 negyedtelkes 1330 258 nyolcadtelkes 12 3 jobbágy, ismeretlen teleknagysággal 50 zsellér 107 teljesen nincstelen 45 mentességet élvez 121 1805 697 A XVI. század közepétől a kanizsai vártartomány lakossága körében egyre nagyobb gazdasági (vagyoni) differenciálódás figyelhető meg, amit a fokozódó zselléresedés és a pauperizáció jelez. Mindez kétségtelenül összefügg a Nádasdyak saját kezelésben levő majorsági (allodiális) birtokainak növekedésével. Kanizsán az 1566-os összeírás öt majort nevez meg: a Berken való majort, a Kanizsai, a Gelsei, a Martonfalvai és az új Tyúk majort.

5 6 A továbbiakban a kanizsai váruradalom két, 1563-ból illetve 1568ból származó urbáriumát idézzük:

5 7 1563 1568 Oppidum Kanysa colonus sessionalis 31 telkes jobbágy inquilinus 12 zsellér P colonus inquilinus colonus sessionalis 31 telkes jobbágy inquilinus 12 zsellér P 17 amlyn 11 colonus inquil. többi colonus inquilinus 11 4 7 6 Gelse nunc penitus déserta [puszta] 49 11 8 2 Újudvar et Sygarth 52 27 10 Wynep [Ujnép] déserta 17 4 4 1 Almazegh in parte combusta [részben fölperzselt] 20 4 5 11 Sarmaas 17 11 19 Eztreghnye 8 2 4 9 Zepethnek oppidum 13 10 9 9 Bekchehel 27 6 17 29 -