Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)

HADTÖRTENELEM 81 Szegede 1530-ban volt, 1563-ban nem szerepel ismét 3 Gerecse nincs először 6 3 Letenye nincs először 8 — Chornoha nincs először 6 — Bosfalva nincs először 9 _ Cyanolch nincs először 5 — Bükkalja 3 3 Czynegefölde nincs először 3 Kislagd nincs először 2 — Mykefalva és Szent Gergh 18 5 9 17 3 Szentgyörgyi portio 2 Bánfaivá Chakan et Welencze 19 6 5 2 Myhald 10 6 Dernch 18 14 2 13 8 Iharos 17 1 12 20 8 Az idézett urbáriumok és az 1566. évi inventárium is azt mutatják, hogy a kanizsai vártartomány jövedelmei meglehetősen szerények voltak. Ezen inventárium kimutatása alapján a fenti időpontban Kanizsán 473 forint 48 dénár készpénzt, 62 hordó (1087,5 köböl 71 pint) bort, 646,5 köböl búzát, 365,5 köböl rozs- és 333 hold zab földet írtak össze. A három évvel későbbi 1569-es inventárium adatai a vár összes felszerelésének értékét 1692 forint 80 dénárra, a magtárakban őrzött gabonát és a takarmányt 1449 forint 8 dénárra becsülte.

58 Ezek összege (3141 forint 88 dénár) felettébb kevésnek tűnik, ha összevetjük a többi magyarországi váruradalom jövedelmével. Ez idő tájt Eger várának 45 falu jobbágyai adóztak és a saját jövedelmei is meghaladták a 10—12 ezer forintot. Érdekességképpen említhetjük meg, hogy 1569-ben a kanizsai vár értékét, beleszámítva a Nádasdyaktól átvett hadifelszereléseket, az összeírok 3973 forint 58 dénárra becsülték, s ez az összeg még a jóval kisebb csejtei várénál is kevesebb. Ez utóbbi értéke 2159 forint 90 dénárral volt több, mint Kanizsáé .

s 9 A vártartomány gazdasági ügyeinek irányítását a Nádasdy-család familiárisai közül kikerült tiszttartók és udvarbírák végezték. Ismeretes például, hogy Szele Jakab tiszttartó évi 200, Nagy Benedek udvarbíró 60 forint fizetést, továbbá lovaik számára szénát, takarmányt és abrakot kapott. Ez utóbbi számára ezen kívül még évi 20 köböl búza, négy szolgájának pedig napi 1—2 font hús, kenyér és 1/2 pint bor járt.

60 A provisor szerteágazó tevékenységét jelzi, hogy ő végezte a jövedelmek felbecslését, a jobbágyok adójának beszedését és a kamarához történő eljuttatását. Ezen kívül az udvarbírók feladata volt % a váruradalom népei feletti bíráskodás, valamint a vendégek fogadása is. Tinódi Lantos Sebestyén, akinek az udvarbírók egy alkalommal „nem úr hírével bödös bort adának", feddő énekében így szólt róluk:

6l „Az mely úrhoz megyök, sokszor meghagyják: Magam lovam abrakát bévön megaggyák, De bal fölök felől gyakran bocsátják, Gyakorta az urat vélem bántattyák. Légyön Isten nekik, hogy elhallgatják, Azért regyistomba ők mind beírják, Mert azt az úréból magoknak lopják, Sok szeginlegényök azt megohittyák. óh, mely nagy Kárt tesznek az udvarbírák, Mert titkon magoknak sokat takarnak, Igön hirölködnek, sokat csélcsapnak, Ki miatt az urak sok kárt vallanak."