Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)

72 HADTÖRTÉNELEM 2. ábra. Nádasdy Tamás teljes vértezet­ben. (Magyar Történelmi Képcsarnok} Ismeretes, hogy fiának, Ferencnek is jónéhány alkalommal vitái voltak a bécsi udvarral, főleg a tizenötéves háború időszakában. Nádasdy Fe­renc ugyanis nehezményezte, hogy a súlyos haditerhek és katonai veszte­ségek elsősorban a magyar lakosságot sújtották, de kifogásolta azt is, hogy a bécsi udvar nem elégséges támo­gatása miatt a háború értelmetlenül elhúzódik, ami újabb terheket ró a föld népére. 4 Köztudomású, hogy a Nádasdy-család leszármazottjai közül többen a 17. században a Habsburg­ellenes nemzeti függetlenségi mozgal­makhoz csatlakoztak. így ott talál­juk őket Bocskai István (1604­1606) és Bethlen Gábor (1613­1629) erdélyi fejedelmek felkelői kö­zött, akikkel vállvetve a rendi és nem­zeti sérelmek orvoslásáért küzdöt­tek. 5 A Wesselényi-összeesküvés ide­jén Nádasdy Ferenc országbíró csat­lakozott a Habsburg abszolutizmussal elégedetlen főurak csoportjához, amiért 1671-ben fej-és jószágvesztés­re ítélték, ingó- és ingatlan vagyonát pedig elkobozták. Nádasdy Tamás óriási összegeket áldozott a török elleni harc megszer­vezésére, dunántúli birtokainak vé­delmére. A legfontosabb feladatnak ez idő tájt az állandó török előnyo­mulás, valamint a portyázó-fosztoga­tó katonai akciók megfékezését te­kintette. Ezért 1555-ben emlékirat­ban fordult Miksa főherceghez, a ké­sőbbi magyar királyhoz (uralkodott: 1564—1576), amelyben részletesen kifejtette a dunántúli végvári rend­szerre vonatkozó nézeteit. Ebben Ná­dasdy Tamás rámutatott arra, hogy még a leggazdagabb főurak számára is milyen hatalmas költséget jelent a végvárak karbantartása, a végvári ka­tonaság élelmezése és zsolddal törté­nő ellátása, a szükséges fegyverzet és lőporkészlet beszerzése. Ezért arra kérte a Habsburg-uralkodót, hogy kölcsönözzön hadifelszerelést a ma­gyar várak számára, mert különben ezek képtelenek lesznek ellátni fel­adatukat, azaz a mögöttük levő or­szágrészek védelmének biztosítását. 6 Nádasdy nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is jól ismerte a török elleni harcok sajátosságait és nehéz­ségeit. Várai élére mindig olyan ka­pitányokat állított familiárisai közül, akik megfelelő katonai tapasztalattal rendelkeztek. 7 De ő maga is mint horvát—szlavón bán, országos főkapi­tány és nádor gyakran részt vett ezekben a küzdelmekben, amelyek­ben mindenkor férfias helytállást ta­núsított. Ugyanerre nevelte fiát, Fe­rencet is, akit felnőtt korában a hí­res „fekete bég" néven emlegettek. Bár — mint arra már utaltunk — közéleti elfoglaltsága miatt Nádasdy Tamás néha hónapokig távol volt birtokaitól, azok védelme sohasem kerülte el figyelmét. így történt ez Kanizsa esetében is, amely az ország három részre szakadását követően nemcsak Nádasdy birtokainak, de a dél-dunántúli végvárak egyik legszá­mottevőbb láncszemévé vált. A vár falainak és épületeinek állandó kar­bantartása, a várőrség ellátása és fel­szerelése érthetően a Nádasdy-bir­tokok jelentős javait emésztette fel. Ugyanakkor az egyre gyakoribbá váló török támadások s a vártarto­mány falvait pusztító ellenséges ka­tonai akciók arra sarkallták Nádasdy Tamást, hogy a kanizsai várat min­denáron megtartsa. 8 A törökellenes harcokban Amikor az oszmán had 1532-ben Kőszeg alól visszafordult, ennek hí­rére Török Bálint, Bakity Pál ésPek­ri Lajos csapataikat és a környékbeli dél-dunántúli várak, így Kanizsa, őr­ségeit egyesítve a portyázó, foszto­gató ellenség üldözésére indultak. Szeptember 27-én érték utói a zsák­mánnyal és foglyokkal visszatérő tö­rököket, amint azok éppen a Mura­folyón, Herbordfa mellett igyekeztek átkelni. A kibontakozott öldöklő küzdelem alig másfél óra alatt eldőlt, mivel az üldözőknek csak lovassá­guk volt, s így a török ágyúk rette­netes mészárlást vittek végbe közöt­tük. E harcokban a kanizsaiak pa­rancsnoka, Huszti György alól is ki­lőtték a lovát, majd számos társá­val együtt Konstantinápolyba hur­colták fogságba. 9 Buda elfoglalása után két évvel, az 1543—1544-es esztendőben a tö­rök újabb, jól előkészített hadjára­tot indított a magyarországi végvá­rak egy részének elfoglalására. E har­cok során csapatai egymás után tűz­ték ki a félholdas zászlót Pécs, Szek­szárd, Simon tornya, Fehérvár és Ta­ta várának bástyáira, sőt Ulema pasa Csáktornyát és Kanizsát is megtá­madta, de ez utóbbiak bevételével nem boldogult. 1542-ben ugyanis I. Ferdinánd Zala megye főispánjává Zrínyi Miklós horvát bánt nevezte ki, s az ő személyében valóban kiváló katona vette kezébe a dél-dunántúli törökellenes harcok irányítását. 1 ° Zrínyi és Nádasdy mindent meg­tettek, hogy Kanizsát jól felkészít­sék a soron következő török ostro­mokra, ezért 1548-tól minden évben nagy mennyiségű élelmiszert és lő­port halmoztak fel a várban. Isme­retes volt ez a többi dél-dunántúli várkapitány előtt is, akik többször kértek segítséget a kanizsai pa­rancsnoktól, így 1549-ben Horváth Markó szigetvári kapitány levélben kérte Nagy Máté kanizsai tiszttartót, hogy küldjön élelmet számukra, mert a törökök a környékről mindent el­vittek: „Nemes vitézlő és énnekem 3. ábra. Kanizsai Orsolya, Nádasdy Tamás felesége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom