Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - V. Molnár László: Kanizsa vára a Nádasdyak korában (1532–1568)

HADTÖRTÉNELEM 73 bizodalmas uraim, barátaim . . . ezt írhatom ti kegyelmeteknek, hogy mostan itt szomorúságban vagyok, egy oka ez, hogy pénz nélkül igen szűkölködünk, másik oka az, hogy mostan itt szükségben nagyban vagyunk, mert az terek mindenütt megkiáltatta, hogy ide semmi élést be ne hozzanak, az utakat pedig minden felül igen állják,... annyira, hogy semmi élést ide be nem mernek hozni."

11 1554-ben Kerecsényi László szigetvári kapitány újból segítséget és élelmet kért Kanizsáról Csányi Ferenc tiszttartótól, mert tartalékai a harcok során teljesen kifogytak. A pécsi és az eszéki törökök ugyanis Bayram bég vezetésével 14 ágyújukkal megostromolták Szigetvárt, és Perneszy Egyed hadnagyot is megölték.

1 2 Zrínyi állandó katonai előkészületei nem voltak hiábavalóak, hiszen szinte mindennap arról érkeztek hírek, hogy a török egyre újabb területeket foglalt el és a nagyobb várak bevételére készül. 1553. március 13án keltezett levelében a csurgói udvarbíró azt jelentette Zrínyinek, hogy a közeljövőben Bayram bég seregéhez várják a budai és a boszniai pasákat, akiknek a segítségével előbb Szigetvárt akarják bevenni, majd azt követően rögtön Babócsát, Szentgyörgyvárt és Kanizsát veszik ostrom alá. Ugyanerről a szándékról tanúskodik a pécsi bég 1555. december 20-án írott levele — amely a kanizsai vitézek kezére került —, mivel ebben szigorúan utasította a török tiszteket, hogy mihamarabb végezzenek a dél-dunántúli várak bevételével, ezért cserébe nekik ígérte Kaposvárt, Korotnát, Babócsát és Kanizsát. Ezzel magyarázható, hogy Szele Jakab kanizsai tiszttartó arra kérte Orosztony Péter szenyéri és Dersffy Ábel korotnai kapitányokat, hogy azok állandóan értesítsék a török mozgolódásairól.

13 A kanizsai kapitány óvatossága és ébersége egyértelműen indokolt volt, mivel az 1555-ös esztendőben egy sor kisebb dél-dunántúli vár török kézre került. Ekkor esett el Kaposvár is, amelyet a harciasságáról hírhedt Tojgun budai pasa foglalt el a szeptember 4—7-i ostromot követően. Kaposvár eleste felettébb váratlanul érte a kanizsai őrséget, mivel a két vár erőssége és fekvése megközelítően azonosnak számított az 1550-es években. A somogyi végvárak egy részének eleste 1555-ben nem kis gondot jelentett Nádasdy Tamás számára, hiszen a török terjeszkedés egyre közelebb került Kanizsához. Nádasdy — akit az országgyűlés időközben a dunántúli részek főkapitányává nevezett ki — éppen ezért jelentős előkészületeket tett a várható török támadás kivédésére. Ez hamarosan be is következett, ugyanis 1556 tavaszán a boszniai pasa csapataival átkelt a Száván, és Krupa, valamint Kosztajnica vára ellen vonult. Ezek helyőrsége azonban mindaddig derekasan helytállt, amíg a felmentő sereg Zrínyi Miklós vezetésével meg nem érkezett, s visszavonulásra nem kényszerítette az ostromlókat.

14 1556 májusában újabb jelentős török csapatösszevonásokra került sor, amikor a pécsi és a babócsai bég, továbbá az új budai pasa, Hadim Ali csapatai ostrom alá vették a Horváth Markó által védett Szigetvárt.

15 E vár stratégiai fontosságáról a kortárs Forgách Ferenc váradi püspök Emlékiratában ezt írja: „Ezt az erődöt Ferdinánd nagy igyekezettel, nem azzal a szándékkal építtette, hogy csak Magyarországnak azt a vidékét védje, hanem mert helyzeténél fogva három tartomány érdekeit nagyban szolgálta. Mert a Dráva túlsó oldalán már Szlavónia kezdődött, és Kapronca, a legközelebbi szlavóniai vár, Ferdinánd fennhatósága alá tartozott. Stájerországot a szigeti tájtól nem meszsze a Mura folyó . . . választotta le, amely Zákány községnél ömlik a Drávába. Ausztria sem volt innen meszsze."

16 Éppen ezért a király — a török támadásról értesülve — Nádasdy Tamás nádorra bízta Szigetvár felmentését, „melléje adván 6000 német gyalogost és Nikolaus von Polbail bárót 1000 újonnan toborzott magyar lovassal. Ehhez csatlakoztatta még a szomszédos - győri, pápai és egyéb - őrségek katonáit, majd királyi rendelettel felszólítván Zrínyi Miklós grófot, a horvát részek parancsnokát, úgynevezett bánját, egy bizonyos napra Kanizsára gyülekeztet mindenkit. Itt részint a királyi rendelkezés alapján a stájerországi Grazból szállított ágyúk, részint egyéb szükséges dolgok varasával töltöttek el kilenc napot. . . A tizedik nap egyesítvén valamennyi nemzet lovas és gyalogos csapatait, útra kelt, és négy napi menetelés után Babócsa vára alá érkezett, melyet a mieink az előző évben az ellenség kezére adtak. "

x 7 A Nádasdy és Zrínyi vezette mintegy 10 ezer főnyi sereget az a szándék vezérelte, hogy elvonja a 30 ezres török ostromló csapatot Szigetvár alól. Ekkor írta a szinte teljesen kiürült Kanizsa tiszttartója, Szele Jakab Nádasdy Tamásnak: „Ha Szigetet a török megveszi (mit Isten ne adjon!), ide miránk akar jönni. Aminémü jelt pedig Berzencéhez és Csurgóhoz hallok és értek, nem lesz szüksége a töröknek azok alatt késni. Semminemű viadalhoz való szerszám nincs itt. Ez a vár főnép nélkül igen szűkölködik. Te nagyságod küldessen pattantyúst, aki tud laptákat csinálni. Egy van nekünk, ez is Szigetből rekedt itt. Te nagyságod vetessen Bécsben vagy ötezer lapdába való puskákat. ..' Szele Jakab riadalma korainak bizonyult, Nádasdy és Zrínyi számítása ugyanis bevált: a törökök július 21-én felhagytak Szigetvár negyven napja tartó ostromával és Babócsa felmentésére indultak. A két ellenséges had közötti első jelentősebb összecsapásra másnap került sor, amikor Zrínyi nyolcszáz huszárjával nyolc alkalommal szorította vissza a Rinya folyó mocsarain átkelni akaró ellenséget. „Midőn a nádor tudomást szerzett a basa közeledtéről, a lovasok egy részét nyomban kiküldi írja Forgách Ferenc Emlékiratában -, hogy derítsék fel a hadi helyzetet és tegyenek neki jelentést. Azok 4. ábra. Sárvár látképe a XVI. század közepén.