Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.
Hadtörténelem - Ury János: A Péti Nitorgénművek Rt. ellen 1944. június 14-én végrehajtott amerikai bombatámadás története
108 HADTÖR TENELEM URY jÁNos A PÉTI NITROGÉNMŰVEK RT. ELLEN 1944. JÚ NIUS 14-ÉN VÉGREHAJTOTT AMERIKAI BOMBATÁMADÁS TÖRTÉNETE BEVEZETÉS 1944. június 14-én szerdán délelőtt 11.00-kor a 15. Amerikai Légihadsereg 55. bombázó osztályának (55. Bombing Wing) négy ezrede 152 B—24 „Liberator" típusú nehézbombázójával stratégiai légitámadást hajtott végre a Péti Nitrogénművek Rt. pétfürdői olajfinomító üzeme ellen. A támadásnak 17 polgári és 21 katonai áldozata, továbbá 37 súlyos sebesültje volt. A támadás következtében mintegy 40 millió pengő értékű kár keletkezett. A támadásról több közleményben tesznek említést 1 , de részletes feldolgozásra nem került sor. Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ismerve mindkét fél tervei, lehetőségei és tényleges cselekvését, pontos képet alkothatunk e szerencsétlen nap minden percéről. Itt kell köszönetet mondanom Ruth M. Anderson ezredesnek az Amerikai Egyesült Államok magyarországi véderő- és légügyi attaséjának azért a felbecsülhetetlen segítségért, amely révén sikerült hozzájutni a Légierő Történeti Központjának washingtoni levéltárában őrzött dokumentumok közül a Pétfürdő elleni támadás anyagához. Mielőtt a téma részletes ismertetéséhez kezdenénk, szükségesnek tartom néhány dolog közelebbi megvilágítását. Szerencsére elmondhatjuk, hogy felnőtt egy olyan generáció, aki a háborút csak könyvekből vagy filmekről ismeri. Ezért tartom szükségesnek, hogy megismerkedjünk azokkal a pusztító eszközökkel, amelyekről szó esik ebben a tanulmányban. Elsősorban a bombázással, a bombákkal, lövegekkel, bombázó-, és vadászrepülőgépekkel. A bombatámadások módozatait minden esetben a cél minőségétől teszik függővé. Ez egyben meghatározza a támadás magasságát és formáját is. Városokat, általában nagy felületű célokat 8—9000 méter magasságból támadnak. A bombák becsapódási sebessége igen nagy, viszont a találati valószínűség igen kicsi. A támadó gép viszont a légvédelmi tűz lőtávolán kívül van. Gyártelepek, általában kisebb felületű céloknál 4500—7500 méter magasságból támadnak. A bombák átütő ereje itt is nagy, de a találati valószínűség már közepes. A légvédelmi tűz még pontatlan. A bombatámadások egyik speciális formája az ún. „szőnyegbombázás". Bármilyen jellegű ugyanis a célpont, a feladat az, hogy a bevetett bombázógépek minél nagyobb számú találatot érjenek el rajta. A zuhanó repülésben végrehajtott bombázások igen pontosak, de a bombasúly szempontjából már nem ilyen kedvező a helyzet. Az egy vagy kétmotoros zuhanóbombázók nem képesek nagyobb egységsúlyú (1800— 5400 kg-os) bombák szállítására, amely a célpont hatásos rombolását elvégezné. A másik szempont a bomba röppályáját befolyásoló tényezők figyelembevétele. Ilyen a változó szélsebesség a különböző légrétegekben, stb. Ezek a tényezők a legkedvezőbb esetben is tekintélyes szórást okozhatnak. így 1000 méter vetési magasságból oldalirányban 38 méter, hosszirányban 49 méter lehet az eltérés, de 6000 méteres vetési magasságnál már 225 méteres oldalszórással és 147 méteres hosszúsági szórással kell számolnunk. Tehát egy 6000 méterről dobott bomba, ha csak 150 méterrel esik a célpont mellé ez szinte telitalálatnak számít a bombavető részéről. A támadónak tehát az a feladata, hogy a célterületet a találati pontok olyan sűrű hálózatával fedje be, hogy a szórás legkedvezőtlenebb értékeinek együttes fellépése esetén is megfelelő számú hatásos találat feküdjön a célon. Ez a találati ponthálózat a bombaszőnyeg. A szoros alakzatban együtt repülő nehézbombázó köteléknek nem minden gépe hajt végre célzott bombavetést. Csak a kötelék vezérgépe repül pontosan a célra és a bombavetés pillanatát gondosan meghatározva ad jelt a kötelék tagjainak a bombavetésre. Ez a támadás kifejezetten tömegtámadásí módszer, alkalmazásának értelme csakis magasvetéssel támadó nagyobb kötelékek bevetésénél van. A bombákat — hatásukat figyelembe véve — három fő csoportra oszthatjuk. így vannak romboló, gyújtó és kémiai bombák. A romboló bombákat épületek, fedezékek ellen használják. Súlyuk 50-4000 kg között változik. Hatásukat a légnyomás által fejtik ki, rendszerint késleltetett gyújtóval vannak ellátva és így csak a célba való behatolás után robbannak. Egy 100—150 kg-os rombolóbomba telitalálat esetén képes egy 3^\ emeletes házat teljesen rombadönteni. A gyújtóbombák feladata, hogy a bennük levő gyújtótöltet segítségével meggyújtsák a leesési helyük körzetében levő éghető anyagokat. Súlyuk 0,5—5 kg között változik, így a bombázógép igen nagy mennyiséget vihet magával. A gyújtóbombákat általában az ipari objektumok elleni támadáskor használják a károk fokozására, mivel a keletkező tüzek késleltetik vagy teljesen megakadályozzák a mentési munkákat. A légvédelmi tüzérség eszközeit, a lövegeket - űrméretűk alapján három csoportba soroljuk: könnyű-,közepes- és nehézlövegek. Könnyű légvédelmi lövegek közül Magyarországon a II. világháború időszakában a legelterjedtebb a 36.M.40 mm-es légvédelmi gépágyú volt. Gyakorlati lőtávolsága 4500 méter, a lövedék kezdő sebessége 850 m/sec, a lövedék megsemmisítő sugara mindössze 3 méter volt. Közepes lövegek közül a magyar 29/38. M. 8 cm-es Bofors lövedékének kezdősebessége 750 m/sec, a hatásos tűz körlete 6—7000 méter. Nehéz légvédelmi lövege a magyar honi légvédelmi tüzérségnek nem volt. Az 1944 őszén magyar területre visszavonuló német légvédelmi alakulatokkal érkeztek 10,5 cmes nehéz ütegek, de ezek magyarországi felhasználásáról nincs értékelhető információnk. Pedig a nehéz lövegekre égetően szükség lett volna, mivel a bombázógépek egyre nagyobb sebességgel és egyre nagyobb magasságból támadták a célpontokat.
