Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története

58 HADIKRÓNIKA lönben pedig az mondatott, hogy Szigetvár, Pécs, Koppány szandzsákbégjei seregesen Thury György ellen mentek. Ámde ez a dolog nem úgy van, amint királyi felségednek előterjesztették. Ez a Thury György soha nem maradt nyugton, hanem az egész világ tudja, hogy mindig gonoszságban járt és szokása volt valamennyi úton lesben állni, minden szandzsákbéget, ki azon vidéken ment, megtámadni. Mikor mostanában a szigetvári bég változott és odautazott, az emiitett Thury György gonoszat forralt ellene. Az említett bég csak a gonoszság elhárítása ellen cselekedett, ö pedig, szokása szerint, a béget megtámadta, ezért jött fejére a baj. Erről az oldalról a bégek nem mentek oda, s a túlsó oldal határain belül nem voltak, ez olyan világos, mint a nap. Királyi felségednek kik ilyeneket jelentenek, nem mondanak igazat, és csak a két fél között az egyenetlenséget kezdeményezik. "

5 4 Ugyancsak forrásértékűnek tekinthető a török túlerő és a kanizsai kapitány hősies küzdelmét illetően az „Az vitéz Túri György haláláról" с korabeli vers, amelynek szerzője — egyes feltételezések szerint - Alistály Márton volt.

ss „ . . . Sok török falovakat levág vala, Kit az törökök igen bánnak vala, De megölni mégsem akarják vala, Ha elevenen megfoghatják vala. De lám a jó vitéz magát gondola, Az egyik kezében fegyverét fogú, Az másikkal az sisakot megoldó, Kész meghalni, fejéből el-kirázá. Mind halálig csak Jézust kiált vala, Az ellenségöt igen vágja vala, Sokat környüle lehullatott vala, Az hitetlen vakmerő pogányokba. Lőn az viadal Alsó-Orosztonnál Ugyanottan az kis folyó pataknál, Veszedelme történek ott a Sárnál, így feje vétetik ott az fűzfánál. Kapa fejét bég, az Portára küldé, Császár tőle igen jó néven vévé. Körülvaló község is mind siratja. Valaki közülük szavokat hallja, Minden ember Túri Györgyöt kiáltja, Kicsiny, öreg, mind egyaránt óhajtja. Kár lőn vitéz most itt neked meghalnod. Mer Zalaság azt bizonnyal megbánod, Vagy az, hogy a földet te pusztán hagyod, Vagy az, hogy az adót nekik megadod." A Thury halála utáni közvetlen eseményekről Istvánffy Miklós előadásából értesülünk: ,A gyalogosok, hallva vezérük lekaszabolását, Kanizsára iparkodtak . . . Kibontott zászlókkal, elöl haladva a bvas és fegyveres gyalogos csapatok, mint atyjukat és jótevőjüket igaz könnyekkel megsiratva temették el Kanizsán . . . Ily szomorú vége lett ennek a páratlan férfiúnak. Halálának oka inkább a pusztuló Magyarország, mint ő maga volt. Valószínű, hogy ötvenkét éves volt, s a kiváló harcos - dicsőségén kívül - hamarosan már a mérsékelt és érett vezér hírnevét is kétségtelenül elnyerte volna."

56 A kiváló katona halálát követő napokban gróf Salm Eck — a Haditanács utasítására — Kanizsára ment, hogy kivizsgálja a történteket, majd azokról 1571. április 14-i jelentésében számolt be az uralkodónak. A kapitány halálának körülményeit a budai pasának is megírta, aki azonban elutasította a felelősségrevonást, mivel véleménye szerint: „Thury úrnak semmiféle tette se tartozik rá, s az méltán bűnhődött, mert a béke pactumai ellenére cselekedett."

5 7 Thury halála után meglehetősen méltatlanul bánt az uralkodó az egykori kapitány családjával, hiszen Forgách Ferenc történetíró szerint: „Holta után nem fizették meg maradékainak, jámbor szolgálatját, hogy Kesző kastélt, mit Maximilián császár neki adott vala, feleségétől, gyermekeitől, List János kedvéért, ki akkor győri pispek vala, azontúl elvevék tőlük."

5

* Ebben jelentős szerepe volt a család gyámjának, Thury Benedek palotai kapitánynak is, aki a vagyon egy részét magának szerette volna megszerezni. Ily módon semmizték ki a híres törökverő örököseit, három leányát és fiát, akik — egyes források szerint — két házasságból születtek. Közvetlen rokonairól még annyit jegyeztek fel a krónikák, hogy testvérei, Benedek és Farkas (Wolfgang) palotai, illetve pápai, unokaöccse, Márton pedig veszprémi kapitányként szolgáltak.

5 Thury halálát követően minden ingó- és ingatlan vagyonáról pontos jegyzéket készítettek, amely szerint az 2776 forint 15 dénárt tett ki. Katonai szolgálata idején, lévai, palotai és kanizsai kapitányként megközelítően havi 100 forintnyi zsoldot kapott a kamarától, amelyet még természetbeni járandóságként meghatározott mennyiségű búza, zab, só és bor egészített ki. A fenti összeget azonban a királyi kamara aligha fizette ki számára rendszeresen, hiszen ezért is kapta meg Keszőt bérlet formájában, amelynek 270—280 hold földjének terményeivel szabadon rendelkezett. A fentieken kívül jelentős jövedelemforrást képeztek Thury számára az előkelő foglyokért kapott váltságdíjak, így például tudjuk, hogy Arszlán agáért 3000, egy másik török főtisztért pedig 1500 forint sarcot kapott.

60 A váltságdíjak összegén természetesen meg kellett osztoznia a várőrség katonáival is, hiszen a fogolyszerzést mindenkor közösen hajtották végre. További számottevő összeget biztosított Thury számára a kanizsai vártartományból való részesedése, valamint hatalmas ménese is, amelyből 1565-ben 140 csikót adott el Salm Miklós grófnak.

61 Mindezek ellenére a kanizsai kapitány összes jövedelme nem haladta meg egy korabeli magyar köznemes vagyonát, ráadásul a befolyt összegeket ő szinte kizárólag katonái fizetésére és ellátására fordította. Halálával a dél-dunántúli törökellenes küzdelmek lelkes és energikus szervezőjét, korának kétségtelenül egyik legkiválóbb végvári tisztjét vesztette el a nemzet. JEGYZETEK 1. Thury György életére és katonai pályafutására vonatkozóan: MÜLLER Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága. Zalaegerszeg. 1973, HUSZÁR Pál: Thury György szerepe a dunántúli végvári harcokban, 15541566. Várpalota. 1974, VERESS D. Csaba: Várak a Bakonyban. Bp. 1983, LUKINICH Imre: Adatok Thury György kapitány életéhez. Hadtörténelmi Közlemények. 1937, TAKÁTS Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 1922, ISTVÁNFFY Miklós: A magyarok történetéből Bp. 1962. 356-365. 2. Thury György várpalotai kapitányságáról: HUSZÁR Pál op. cit., VERESS D. Csaba op. cit., SZU Rezső: Várpalota. Bp. 1960. 3. HUSZÁR Pál op. cit. 14. 4. LUKINICH Imre: A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Bp. 1937-1943. IV. kötet 591-592. 5. Ibidem 591. 6. Ibidem 95-96. 7. HUSZÁR Pál op. cit. 19-21. 8. SZU Rezső op. cit. 79. 9. ZRÍNYI Miklós: Szigeti veszedelem (szerk.: Klaniczay Tibor). Bp. 1984. 30-36. 10. MÜLLER Veronika op. cit. 10-16. 11. SZAKALY Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a mohácsi csata után (1526-1566). Tolna megyei levéltári évkönyv (Szerk.: Puskás Attila). Szekszárd. 1969. 62-63, uő.: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1982. 102-103, TAKÁTS Sándor: A nagy Thury György. Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 1922. 120. 12. V. MOLNÁR László: A kanizsai vár. Honismeret. 1986. 5. sz. 42-46. 13. MÜLLER Veronika op. cit. 35-36. 14. BALOGH János: Nagykanizsa város és vidékének hadtörténelmi múltja. Nagykanizsa. 1897. 75.