Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Padányi Biró Márton és a dunántúli protestantizmus

MŰVELŐDESTÖR TENET 143 mely szerint életében több, mint 2000 eretneket térített a katolikus hitre.

59 Ez az adat egyben átvezet Biró pasztorációs munkájának a protestantizmushoz fűződő viszony szempontjából meghatározó területéhez, a tulajdonképpeni térítő tevékenységhez. Az előbbiek már rávilágítottak arra, hogy Birót nem lehet egyszerűen erőszakos térítőnek nevezni, eszköztára ennél lényegesen változatosabb volt. Térítő tevékenysége az összes nem katolikus felekezetre kiterjed, az egyházmegyéjén kívüli területekről és olyan társadalmi csoportokból is vannak áttérői, amelyekre erőszakkal nem lehetett hatni. Egyik körlevelében így utasítja plébánosait a katolikus hitről más felekezetre áttértekkel való bánásmódra: ,Да valamelyik hitehagyó tiszti fenyítőszék elé kerül, az ilyenekhez tüstént Krisztus gyengédségével és szelídségével közelítsen a plébános, kedvességgel oktassa őt a hit alapelemeire, és így vezesse vissza Krisztus aklába. Aki ingadozik, azt kolostorba, szemináriumba, illetőleg plébánosokhoz, iskolamesterekhez juttassák, a hit elemeire oktassák, ruhával, élelemmel lássák el, magasabb tanulmányokra segítsék. Ha pedig ehhez nincs tehetsége, adják jó katolikus iparosokhoz mesterségre. A vegyesvallású szülőket kedveskedve vegyék rá, hogy gyermekeik katolikus vallásúak legyenek."

60 Az áttérteket megkülönböztetett gondossággal vette körül: a volt lelkészek közül többet udvarában tartott, ellátott vagy máshol helyezett el, az egyik áttért iskolamesternek pénzt küld, a gondozatlan vagy másvallásúak nevelésére jutott katolikus vagy más felekezethez tartozó elhagyott gyermekeket pedig Sümegre vitette és ott gondoztatta. Hogy mennyire tisztában van ezeknek az áttéréseknek a távolabbi mozgósító hatásával, mutatja az az adat, amely szerint az egyik áttért kálvinista lelkészt vizitációs körútjain magával vitte.

61 Saját rokonai áttérését az 1746-ban karácsony napján Veszprémben mondott prédikációjában színpadi elemektől sem mentesen így adja elő: ,Midőn így püspöki öltözetben prédikállanék itten és illyenképpen szóllitám meg az édes atyámmal egy testvér, hatvanegy esztendős Padányi Biró János bátyámat is: Járullyatok hozzája és világosodgyatok meg. Aki is ezen szókat hallván, legottan az egész nép előtt Istók fiával együtt színem elejében járulván, és ott letérdepelve, égő gyertyákat tartván kezeikben, és kezeikkel az én ölemben lévő szent evangyeliomot illetvén, a Kalvinus tévelygésének setétségébül a római közönséges igaz hitnek világosságára jöttek: mellyrül is nyilvánossan vallást tévén, és a Kalvinus bolyongásának ellene mondván, a Krisztus szent testét is az én kezeimbül mind a ketten magokhoz vették. "

6 2 Biró természetesen nemcsak maga térített, hanem kanonokjait is térítő útra küldte, ha meghallotta, hogy a protestáns prédikátor valahol meghalt vagy elment. Példája másokra is hat az egyházmegyében és annak határain túl is. Többször előfordult azonban, hogy ez a térítő törekvés erélyes ellenállásba ütközött, mint például Lovason, ahol az érkező kanonokokat és kíséretüket az asszonyok söprűkkel kergették ki a faluból. Az áttértek számáról a Rómába küldött két püspöki jelentés, valamint más források összevetése alapján kaphatunk némi képet, az adatok azonban nem mindig pontosak és néha ellentmondanak egymásnak. Az 1752. évi jelentés szerint az áttértek száma az egyházmegye területén Biró püspökségétől kezdve összesen 2524 fő,

64 ehhez járul az 1757. évi jelentés szerint további 1250 személy,

65 ami jól mutatja, hogy a térítések lendülete Biró püspöki idejének második felére valamelyest alábbhagy. Az 1752. évi jelentés szerint Biró saját munkája révén összesen 145-en katolizáltak. Az áttértek nem mind tartanak ki a katolikus hit mellett: a források 1757-1762 között például 200 protestáns hitre visszatérőt említenek.

67 Az 1752. évi jelentés rendszertelen adatai a nem katolikus lakosságról területi bontást nem tesznek lehetővé,

68 az 1757. évi jelentés viszont az áttértek számát területi és felekezeti bontásban is közli,

69 a nem katolikus felekezetekhez tartozók összlétszámára pedig csak következtetni tudunk. 1752-ben az egyházmegyében összeírt összlélekszám megközelíti a 150 ezret, 1757-ben pedig mintegy 115 ezer katolikusról adnak számot. Ezeket az adatokat hitelesnek elfogadva tehát a lakosságnak ekkor már csak alig valamivel több, mint egyötöde tartozik valamelyik nem katolikus felekezethez. Az áttértek számának területi bontása az 1757-es jegyzékben a térítések intenzitásának területi ingadozása mellett a nem katolikus felekezetek arányának helyi eltéréseire és a térítések asszimilációjának felekezetek közti különbségére is utal. Eszerint a legtöbb áttérőt a veszprémi esperességben jegyezték fel, ennél valamivel kisebb az áttértek száma a palotai, fehérvári, segesdi, tapolcai és kanizsai esperesi kerületben, a ráckevei, budai, kaposi, keszthelyi és zalaegerszegi esperességekben pedig még ennél is kevesebb. Az áttértek felekezeti megoszlását vizsgálva a reformátusok öszszességükben kb. egyharmados többséggel szerepelnek az evangélikusokkal szemben, a fehérvári, tapolcai, kanizsai és keszthelyi esperességben azonban az evangélikusok vannak kisebb-nagyobb többségben. Ezeknek az adatoknak további területi bontására nincs mód, de összevetésük az ugyanerre a területre vonatkozó, nagyrészt még kiadatlan Padányi-féle vizitációkkal és protestáns összeírásokkal további következtetésekre adhat lehetőséget.

6 9 a Másfelől az értelmezésnél figyelembe kell venni azt is, hogy a regisztrált áttérések számadatai jól kiegészítik az egyházszervezet átalakulása alapján arról a folyamatról rajzolt képet, melynek során nem utolsó sorban éppen Biró tevékenysége révén a Dunántúlnak ezen a részén a 17. század végétől kezdődően a felekezetek közti határok eltolódnak, a homogén protestáns területek vallási egysége megbomlik, a katolikusok és protestánsok közti arány megváltozik, s a korábbi protestáns többséggel szemben fokozatosan a katolikusok jutnak túlsúlyra. 5. Egyházpolitikai háttér Ha most egy pillantást vetünk Biró Márton nem katolikus felekezetekkel való kapcsolatának udvari megítélésére, sajátos kettősséget tapasztalunk, ami fényt vet az állam és az egyház közti viszony alakulására és utal arra az alapvető szemléletváltozásra is, amely Bécs egyházpolitikáját ebben az időszakban jellemezte. Biró pályájának felfelé ívelése és püspöksége első éveinek pozitív állami értékelése arra enged következtetni, hogy összhangban van kora eszméivel. Egyrészt valóban ez az az időszak, amikor nemcsak Ausztriában, hanem a Habsburg-birodalom más részeiben is újjáélednek az ellenreformációs tendenciák.

70 Erdélyben például a rekatolizációs folyamat udvari támogatással az 1730-as, 1740-es években éri el tetőpontját, de még 1774-ben is sor kerül protestáns parasztok királyi rendeletre történő áttelepítésére a birodalom egyik részéből a másikba.

7! Másfelől azonban megfigyelhető, hogy az ekkor szembenálló katolikus és protestáns törekvéseknek már nem a különböző felekezetek állami támogatással történő konfrontációja volt a célja, hanem az állam és a katolikus egyház látszólagos egyetértésének formájában már az állam és az egyház közti