Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tüskés Gábor–Knapp Éva: Padányi Biró Márton és a dunántúli protestantizmus

144 MŰVELŐDESTÖR TENET kapcsolat reformjának, a kettő szét­választásának tendenciái jelentkez­tek. 72 Elkezdődik az uralkodói hata­lom vallási eredetéről és az állam sze­repéről alkotott felfogás megválto­zása, s az uralkodóház egyre széle­sebb önállóságra törekszik az egyházi ügyek intézésében. 73 A bécsi kor­mányzat egyre inkább ellenzi a val­lási béke bármilyen megzavarását 74 (így például az Enchiridiont mege­lőző és követő évtizedekben kiadott hasonló szellemű protestáns ellenes röpiratokat is elkobzó királyi rende­let sújtja), és fokozódó mértékben magának igyekszik fenntartani az egyházpolitikai kérdések intézését. Bécs Rómához fűződő viszonya füg­getlenebbé válik, s a katolikus egyház fokozatosan instrumentalizálódik az állam kezében. Az új egyházpolitikai felfogásnak kezd részévé válni a val­lási tolerancia gondolata, amely már a század harmadik évtizedétől felme­rült a Habsburg-birodalom különbö­ző részein felfedezett titkos protes­táns mozgalmakkal kapcsolatban. 75 A vallási tolerancia gondolatának jelentkezését szélesebb társadalmi, politikai, gazdasági összefüggésekben vizsgálva Európa abszolutisztikus be­rendezkedésű államaiban a 17—18. században különböző modellek fi­gyelhetők meg. Az adott helyzetben érvényesülő modellt többnyire az államhatalom, az uralkodó egyház, a különböző társadalmi csoportok és a köztük lévő viszony jellemzői ha­tározzák meg. Ezek közül fontos tényezőnek számítanak az államha­talom politikai stabilitása, az állam­egyház önállósága és gazdasági ereje, valamint a külpolitikai helyzet és az uralkodó felekezeten kívüli felekeze­tek nemzetközi kapcsolatai. 76 Mind­ezt a vizsgált jelenségre alkalmazva a Habsburg-birodalom az állam po­litikai legitimációja egészen Mária Teréziáig vallási fogalmakkal tör­tént. 7 7 Amikor azonban a Monarchia hivatali szerkezetének központosító átszervezésével megkezdődött az ál­lami berendezkedés és irányítás, a ha­talom szerkezetének átalakulása és a vallási tartalmak kiüresedése, ugyan­akkor széles körű társadalmi, gazda­sági re formte vékenység indul, ez a folyamat legitimációs krízist eredmé­nyezett először az uralkodó elit körében, majd pedig a társadalom egyre szélesebb rétegeiben. A vallási türelem gondolatának előtérbe kerü­léséhez jelentősen hozzájárult az a tény,, hogy stabilitásának megőrzése, a 'politikai és vallási konfliktusok együttes jelentkezésének elkerülése érdekében az államhatalom a koráb­ban háttérbe szorított felekezeteknek egyre szélesebb mozgásteret tett le­hetővé. 78 Ehhez járul, hogy időköz­ben a katolikus egyházon belül is túlsúlyra jutott a protestantizmussal szemben türelmet tanúsító álláspont: a Biró Márton előtti és alatti időszak­ban a magyar püspökök a protestán­sok jogait biztosító törvényeket egy­két kivételtől eltekintve igyekeztek megtartani. 79 Ilyen egyházpolitikai háttér előtt érthető, hogy a 17. szá­zad eretnek-szemléletét és -gyakorla­tát felújító Biró protestáns ellenes törekvései egyre inkább anakroniszti­kussá válnak, szélsőséges nézetei és eszközei udvari és katolikus egyházi körökben is egyre kevesebb megér­tésre találnak. 6. összegzés Az áttekintés végére érve megálla­píthatjuk, Biró Márton és a protes­tantizmus kapcsolatának vizsgálata jó alkalmat kínált annak a folyamat­nak a bemutatására, melynek során egy átmeneti korszakban élő, elvei­ben és gyakorlatában egy korábbi korszakra visszanyúló egyházi ve­zető a megváltozott társadalmi és egyházpolitikai viszonyok következ­tében szembekerül saját kora kibon­takozó eszméivel. A jelenségről igye­keztünk nem az egykorú szereplők, egyik vagy másik felekezet egyol­dalúságával ítélkezni, hanem arra figyeltünk, hogy a különböző felek hogyan és miért kerültek szembe egymással. Biró egyházi regenerációs törekvéseit származásán és életpá­lyáján kívül érthetővé teszi az a tény, hogy a török uralom alatt állt országrészben jelentős késéssel, tulajdonképpen csak az ő idejében kezdődhetett meg az az ellenreformá­ciós folyamat, amely az ország többi részében már a 17. században végbe­ment. Felfigyelt arra, hogy a török alól felszabadult területen a katoli­kus egyházi szervezet helyreállítása vontatottan halad, melynek követ­keztében a Dunántúlon kialakult a különböző felekezetek viszonylag békés egymás mellett élése. Ebbe a helyzetbe nyúlt bele radikális eszkö­zökkel, de az uralkodó körökben ekkor már a felvilágosodás eszméi terjedtek, s törekvései nem illettek bele az időközben megváltozott egy­házpolitikai koncepcióba sem. Te­vékenysége nyomán jelentős válto­zások következtek be a Dunántúl vallási térképén, az általa közvetí­tett kulturális megnyilvánulások szá­mos vonatkozásban több évtizedre meghatározták a dunántúli népi katolicizmus arculatát. Sorsa paradig­matikus értékű, s a klasszikus ba­rokk vallásosság formáinak széthul­lása mellett előre vetíti a vallási tü­relem elvének törvénybe iktatását és a felvilágosodás áramlatának széle­sebb körű érvényesülését. JEGYZETEK 1. THURY Etele 1902. 50-63. 2. THURY Etele 1886. 950-952. 3. ZSILINSZKY Mihály 1907. 364­365., 519-, vö. RÉVÉSZ Imre 1925. 49. 4. ZSILINSZKY Mihály 1907. 408. 5. Ibidem 443. 6. BIRÓ Sándor-SZILÁGYI István 1949.191-192. 7. HORNIG Károly 1903. 219-374. 8. PEHM József 1934. 60., MALYUSZ Elemér 1939. 506. 49. j. 9. HERMANN Egyed 1973 2 297­298. 10. Ibidem 361. 11. HERMANN E. 1973 2 362., vö. PEHM J. 1934. 230. 12. MARCZALI Henrik 1898. 334­335. 13. Ibidem 336-337., vö. LADÁNYI Sándor 1972. 14. HÓMANN Bálint-SZEKFÜ Gyula 1943 7 .548. 15. Ibidem 373-374. 16. Vö. PÉHM József 1934. 367­368., HORNIG Károly 1903. 10. lj " ­17. KOSÁR Y Domokos 1983 . 88. 18. A továbbiakhoz vö. PÉHM József 1934. 19. Vö. PETRÁK Mihály 1949. 12-13. 20. PFEIFFER János 1947. 12-23. 21. PADÁNYI BIRÓ Márton 1750. 22. PEHM József 1934.119. 23. PETRÁK Mihály 1949. 15., 20., 24. 24. PEHM József 1934.457-458. 25. Ibidem 458^*62. 26. Ibidem 462-463., vö. TÓTH Endre 1940. 23-25. 27. PEHM József 1934. 179., vö. BA­LOGH József 1944-1946. 28. PFEIFFER János 1947. 14., PET­RÁK Mihály 1949. 17., 43. 29. PEHM József 1934. 464 -^65. 30. Ibidem 221-223., vö. BOZSOKY Pál Gerő 1983. 110-112. 31. A továbbiakban: PEHM József 1934. 137-154. 32. CORETH, Anna 1982 2 . 15-16. 33. PADÁNYI BIRÓ Márton 1754. 34. PADÁNYI BIRÓ Márton 1747 35. PADÄNYI BIRÓ Márton 1754. 422­423., 427., 670. 36. PEHM József 1934.148-149. 37. Ibidem 348. 38. PADÁNYI BIRÓ Márton 1756. 76. 39. PADÄNYI BIRÓ Márton 1761. 894. 40. Ibidem 246-261. 41. PADÁNYI BIRÓ Márton 1762. 37. 42. PADÁNYI BIRÓ Márton 1760. Aa2. 43. Ibidem Aa2., 1761. 369-370. 44. Ibidem Ll-Nn., Mm. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom