Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - T. Biró Katalin: A kúp-egyesi neolit lelőhely kőeszközei

36 REGESZET 3. ábra. Újraösszeállitott darabok. sorában Patay álláspontját erősítik, aki a nyirlugosi depót a neolitikum (? bükki kultúra) idejére teszi. A nagyméretű kúpos pengemagkövekről a pengéket minden bizonnyal nem kemény ütővel, hanem nyomásos pengeválasztási technikával „szedték le". Hillebrand a 12 db nyirlugosi magkő esetében mintegy 360 leválasztható pengét tételez fel, figyelembe véve, hogy a kupi anyag mechanikai tulajdonságai nem teszik lehetővé olyan finom megmunkálását, mint az az obszidián esetében lehetséges, a 6 db kupi pengemagkőről kényelmesen kinyerhető pengék számát 100 körülire tehetjük. A kupi anyag csak vaskosabb pengék készítésére alkalmas, amire a pengenegatívok szélesebb sávja is utal. Nyilvánvalóan a kőzetanyag bősége miatt maradtak ezek a remek magkövek felhasználatlanok, sajnos, a lelőkörülmények nem adnak lehetőséget annak eldöntésére, hogy esetleg raktárkészletként tárolták-e őket a telep lakói. A további magkövek közül a 6. sz. (3. ábra) magkő azért jelentős, mert az I. felületről előkerült szilánkanyag jelentős része közvetlenül (refitting útján) vagy közvetve ehhez kapcsolható. A magkő gömbölyded, közepesen használt szilánkmagkő, kortexnyomokkal. Nyersanyagban szegényebb helyen bizonyára jobban „megbecsülték" volna, itt azonban hamar felhagytak a próbálkozással. Az ásatási anyagból előkerült másik teveli tűzkőből készült magkő is gömbölyded, és a szilánkok leválasztása után valószínűleg ütőkőként is használták. A harmadik, ásatásból előkerült DVK magkő „szentgáli" radiolaritból készült, valószínűleg kúpos pengemagkő erősen elhasznált maradéka. A távolabbi nyersanyag jobb kihasználását mutatja a radiolaritból készült további három, már csak magkőmaradéknak tekinthető darab is. A szilánkanyag, különösen a teveli tűzkő esetében zömében a speciális kúpos magkövek készítésének hulladéka. A helyi mesterek jó hatékonysággal dolgoztak, a keletkezett hulladékban viszonylag kevés az amorf szilánk és pattinték, magas a kés jellegű és pengeszerű szilánkok aránya, amelyek szintén felhasználhatók. A ténylegesen használt darabok számát itt is célszerű lenne további vizsgálatokkal tisztázni. A fejlett magkőtechnikát bizonyítják továbbá a pengék, különösen a 5/1—3. ábrán látható, valószínűleg azonos darabból készített, a standardizáltság magas fokát mutató három penge. Ezek „szentgáli tűzkőből" készültek, ami önmagában is jelentős, hiszen a radiolaritból ilyen hosszú, keskeny pengék előállítása csak nagyon fejlett technika és anyagismeret mellett lehetséges. Egyben azt is bizonyítja, hogy a távolabbi területről (kb. 30-40 km) származó nyersanyag megmunkálása helyben történt, ha nem is „nyers tömbökből", hanem valószínűleg „pre-core" (előmagkő) és alacsonyabb feldolgozottságú magkőformákból. (Az újra összeállított radiolarit szilánk is erre utal, 3/4. ábra). A teveli tűzkövön szerzett technológiai tapasztalatokat a szentgáli nyersanyagon is hasznosították. (Oszszehasonlításképpen, a bakonyi radiolaritokra specializálódott penge, főként mikropenge készítő műhelyek alapvetően más formákat produkálnak.

4 '

6 A kések — a teveli tűzkő kortexes voltából adódóan, különösen a természetes hátú kések — fontos elemei a leletegyüttesnek, és alapformaként szolgálnak számos retusált eszköznek. A pattintékok aránya a teljes anyag mennyiségéhez képest kevés, ennek okát valószínűleg a fejlett kőeszközszilánkolási technikában kereshetjük, bár lehet, hogy összefügg a begyűjtési stratégiával is. A DVK anyagban előforduló eszközök (2., 4. ábra) A leletanyagban, különösen a teveli tűzkőből készült darabok között több olyan retusált példány van, amelyeket atipikus vagy rontott eszközként határozhatunk meg. A morfológiai értelemben vett eszközök közt legjelentősebb a csonkított pengék és kések szerepe, gyakran sarlófénnyel, esetleg kettősen csonkítva. Ezek kizárólag teveli tűzkőből készültek. A következő jelentős csoport a vakarok csoportja (4 db), ami viszont egy kivétellel szentgáli tűzkőből készül. A választás nyilván nem véletlen, hanem az anyag tulajdonságairól alkotott ismereteken (megmunkálhatóság, felhasználhatóság) alapul. A pattintott kőeszközök között ezen kívül találunk 3 fúrót, egy szegletes vakarót és egy trapéz formájú retusált eszközt, ez utóbbi a középső neolotikum kései fázisának egyik legjellemzőbb eszköztípusa. A csiszolt kőeszközök széles élű vésők (3/2., 5/13-14. kép) általánosan elterjedt neolit típusok.