Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - T. Biró Katalin: A kúp-egyesi neolit lelőhely kőeszközei

RÉGÉSZET 37 Összefoglalás A kupi kőeszközök vizsgálata az ásatási anyag alapján megerősíti a korábbi megállapításokat a DVK anyaggal kapcsolatban, a lengyeli kőanyag a későneolit kőeszközegyüttesek sorába jól illeszkedik, de sokkal kisebb jelentőségű. A nyersanyag alapvetően helyi illetve nem túl távoli területről származik, kivéve az északi tűzkőből készült fúrót és a metamorf kőzetekből készült csiszolt eszközöket. A lelőhely jelentősége, mint a teveli tűzkő egyik feldolgozási központja a középső neolitikumban, kiemelkedő a vonaldíszes leletanyagaink között. 5. ábra. Távolabbi nyersanyagból készült eszközök a vonaldíszes kultúra kőanyagában. 1-11: dunántúli radiolarit, 12: északi (krakkói jura) tűzkő, 13-14: csiszolt kőeszközök metamorf kőzetből. 4. ábra. Technológiai típusok teveli tűzkőből (DVK) A lengyeli kultúrához tartozó kőeszközök (6. ábra) A lengyeli anyag jóval kisebb, de az eszközök terén — kis mennyiségéhez képest — változatos. A leletanyagban a bakonyi radiolaritok dominálnak (14/19). Az egyetlen pengemagkő is radiolaritból készült, formája a Szentgál-füzikuti magkövekre emlékeztet, a magkőmaradék és a penge-, pengeszerű szilánk-formák ennek megfelelőek. Az eszközök között legjellemzőbb a rövid, hüvelykköröm alakú vakaró pengeszerű szilánkon, ami az eddig ismert, a lengyeli kultúrához köthető anyagban vezérformának tekinthető,

7 ha nem is kizárólag ehhez a periódushoz köthető. Az eszközök között retusált szilánk, csonkított szilánk és penge, véső és egy kevésbé kidolgozott szilánkvakaró is megtalálható. A halványzöld metamorf kőzetből készült széles élű, keskeny fokú vésőhöz hasonló formák pl. a Sé-i anyagból is ismertek.