Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton (1942. április–1943. június) I. rész

HADIKRÓNIKA 79 VERESS D CSABA VESZPRÉM MEGYEIEK A DONI FRONTON. I. RÉSZ I. rész A MOZGÓSÍTÁSTÓL A DON MENTI ÁLLÁSHARCOKIG. (1942. február 24-szeptember 18.) A mozgósítástól a Tyim-i áttörésig (1942. február 24—június 28.) A Horthy-kormány 1941 végén úgy vélte, hogy eleget tett szövetségesi kötelezettségeinek azzal, hogy a szovjet hadsereg ellen harcbavetette a német haderő oldalán a Kárpát-csoport másfél hadtestét az 1941. június 27-i hadüzenetet követően. A Kárpát-csoport 1941 decemberi hazatérése után alig egy hónappal, 1942 januárjában a német politikai és katonai vezetés újabb és nagyobb magyar katonai erők frontra szállítását követelte a magyar kormánytól (a már kinnlévő öt megszálló gyalogdandár mellé.) Ennek nyomán, 1942. február 24-én elrendelték a 2. magyar hadsereg mozgósítását: a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestek parancsnokságai alatt kilenc gyalogos- és egy páncélos hadosztály felállítását kezdték meg. Veszprém vármegye hadköteles férfi lakossága zömében a szombathelyi III. hadtestnek alárendelt soproni 7. könnyű hadosztály (pk.: vitéz László Dezső vezérőrnagy) állományába került : 4. gyalogezred (pk.: Horváth ezredes, Sopron): 4/1. zászlóba (pk.: Csoknyay Pál ezredes, Sopron, 48-as laktanya): Sopron vármegye csornai és kapuvári járások,, 4/

II. zászlóalja (pk.: Fehér Ernő alezredes, Sopron, 18-as laktanya), Veszprém vármegye pápai járása, 4/

III. zászlóalja (pk.: Pőry Imre alezredes, Veszprém, Szent László laktanya, Veszprém „házi zászlóalja), 35. gyalogezred (pk.: Bánky Rezső alezredes, Szombathely): 35/1. zászlóalj (Szombathely) és 35/11. zászlóalj (Körmend), 34/111. zászlóalj (pk.: Simor Ferenc őrnagy, Veszprém, Davidikum, a 4/III. zászlóalj ikerzászlóalja.) Számos Veszprém megyei szolgált a 7. könnyű hadosztály soproni 7. tábori tüzérezredének I. és II. osztályában, a 7. gépvontatású légvédelmi gépágyús ütegnél, a 7. légvédelmi géppuskás-században és a 7. csapatvonat ellátó, szállító és egészségügyi alakulatainál. Sok Veszprém megyei teljesített szolgálatot a 2. magyar hadseregnek alárendelt 1. repülőcsoport 4. önálló bombázóosztályában is, melyet — még az 1941 júliusában a frontra vezényelt 3. szombathelyi — és 4. veszprémi bombázórepülő-ezredek maradványaiból szerveztek meg. Az osztály a 4/1. „Boszorkány" bombázórepülő-századból és egy üzemi századból állt. A 2. magyar hadsereg (pk.: Jány Gusztáv vezérezredes) kiszállítása a szovjet frontra 1942. április 12-én kezdődött meg. Az első vasúti szállítási lépcsőben a hadseregparancsnokság, a hadseregvonat, a szombathelyi III. hadtest parancsnoksága (pk.: Domaniczky Ödön altábornagy), valamint a hadtestnek alárendelt komáromi 6., soproni 7. és nagykanizsai 9. könnyű hadosztályok, továbbá a pécsi IV. hadtest közvetlenek indultak el. A soproni 4. gyalogezred I. és II. zászlóaljai 1942. április 17-én indultak a frontra — ünnepélyes búcsúztatás után — a soproni GYSEV-pályaudvarról. A veszprémi 4/III. zászlóalj április 24-én indult a frontra. A „Veszprémvármegye" с hetilap rövid riporttal búcsúzott a csapatoktól: „Mámoros harci kedvvel előre a Hadúr parancsára! E szavakkal mondott köszönetet az elhangzott üdvözlésekért és mondott búcsút zászlóalja nevében vitéz Pőry Imre alezredes, a szovjet harctérre induló házi zászlóaljunk parancsnoka. A veszprémi zászlóalj pénteken (ápr. 24.) déli 12 órakor sorakozott fel a Szent Imre téren (a mai megyei pártbizottság, Hotel Veszprém területén - V. D. CsJ, hogy búcsút mondjon az itthon maradottaknak. Az ünnepségen a hatóságoknak és hivataloknak dr. Mesterházy Ferenc főispánnal az élen . megjelent képviselőin kívül nagyszámú közönség vett részt. Az ünnepi beszédet dr. Czapik Gyula megyéspüspök mondotta. A hatóságok képviseletében dr. Nagy László polgármester búcsúzott el honvédeinktől, akiket Sárosy Ödön alezredes, mint állomásparancsnok köszöntött. Az üdvözléseket a búcsúzó zászlóaljparancsnok közvetlen szavakkal köszönte meg. A búcsúbeszédek után ima és díszfelvonulás következett. A jelenlevő nagy tömeg könnyes szemmel figyelte remek honvédeink minden mozdulatát. A katonák pompás felszerelésükkel és megjelenésükkel lelkesítő képet nyújtottak. Honvédeink sapkája mellett virág ékeskedett, a hozzátartozók szeretetének legszebb szimbólumaként. Isten kegyelme és mindnyájunk féltő szeretete kiséri őket diadalmas útjukon!" Két nappal később, április 26-án, vasárnap délután indult el a veszprémi 34/111. zászlóalj, melyet ugyancsak a „Veszprémvármegye" búcsúztatott: „Újabb csapatok indultak a hét elején . .. Ezeknek a honvédeknek ünnepélyes búcsúztatója vasárnap délután volt ugyancsak a Szent Imre téren, ahová most is nagyszámú közönség sereglett egybe... (A búcsúbeszédek után) Simor Ferenc őrnagy, zászlóaljparancsnok köszönte meg katonái nevében a meleg búcsúszavakat... 'Csak ezt a szót fogjuk ismerni' - mondotta - 'Előre! Isten minket úgy segéljen"} A vasúti szállításoknál a szerelvények (az akkor magyar fennhatóság alatt álló) Érsekújvártól É-ra lépték át az országhatárt, majd a Jablonkai-hágón át a Bohumin—

Oderberg, Krakkó—Lemberg, Tarnopol, Breszt, Gomel, Brjanszk közti vasútvonalon érték el április 20 és május 8 között Orjol városát. Az „Ilona" fedőnevű vasúti szállítás vonatszerelvényein érkező csapatok Orjolban rakodtak ki, s itt már jól hallották a mintegy 15