Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.
Hadikrónika - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton (1942. április–1943. június) I. rész
80 HADIKRÓNIKA km-re zajló harcok ágyúdörgését. A III. hadtest parancsnoka Orjolban kapta meg a 2. német hadsereg parancsát. Ennek értelmében a hadtest elsőnek beérkező részei — azaz a hadtest törzs és közvetlenjei, továbbá a 7. könnyű hadosztály 4. és 35. gyalogezredei, a 7. tábori tüzérezred, stb. — az Orjol—Kurszk közti vasútvonal normál nyomtávú átépítéséig — Orjolben maradtak, s az Orjol—Króm közti út mentén helyezkedtek el. A vasútvonal átépítése után, május 2-tól a 7. könnyű hadosztály folyamatosan beérkező csapatait Orjolból — az attól kb. 130 km-re délre fekvő — Kurszk városába szállították vasúton. Kurszkban kapták az újabb német parancsot, hogy a folyamatosan beérkező III. hadtest 6., 7. és 9. könnyű hadosztályai a Kurszktól délkeletre 60— 100 km-re kiépített német téli állásokba vonulnak, s leváltják az ott levő német csapatokat. A mielőbbi átcsoportosítást indokolta az is, hogy az Orjol körüli falvakban beszállásolt magyar csapatok között tífusz-járvány ütötte fel a fejét. A 7. könnyű /. ábra. Egy ütegparancsnok jelentést tesz Rakovszky vezérőrnagynak (1942. jún. 27.) Hadtörténeti Múzeum gyűjteményéből hadosztálynál volt a legtöbb megbetegedés: néhány nap alatt Í7 katona halt meg. A május 8-án megindított felvonulás idején a III. hadtest parancsnoksága a Kurszktól 40 km-re K-re levő Beszegyino községbe települt. A felvonulás kezdetén — még Kurszkban — a veszprémi 34/111. zászlóalj parancsnoka, Simor Ferenc őrnagy idegösszeroppanást kapott, s a zászlóalj parancsnokságát Klestinszky Tibor őrnagy vette át. A 2. magyar hadsereg, amely ekkor még csak a III. hadtestből állt, egy 60 km-es szakaszt vett át a 4. német páncéloshadsereg és 6. német hadsereg között, Scsigri és Korovino települések között. A 2. magyar hadsereg északi — bal - szárnyát a VII. német hadtest (és a komáromi 6. könnyű hadosztály) képezte Scsigri és Nyizs között, a szombathelyi III. hadtest másik két hadosztálya ettől D-re helyezkedett el: a hadsereg középső szakaszán (Nyizs DK—Rozsgyesztvenszkoje között) volt a nagykanizsai 9. könnyű hadosztály, a déli - jobb — szárnyon (Rozsgyesztvenszkoje és Korovino között) pedig a soproni 7. könnyű hadosztály vonult fel. Mindkét hadosztály német csapatokat váltott le, s azoknak téli állásait vette át: a 9. könnyű hadosztály a német 16. gépesített-hadosztály, a 7. könnyű hadosztály pedig a német 88. gyaloghadosztály Gollwitzercsoportjának (442., 245. gyalogezredek) állásait foglalta le. 3 A Kurszktól DK-re 60-100 kmes távolságra menetelő magyar csapatokat szakadatlan szovjet vadász-, csata- és bombázórepülőgép támadások érték. A veszteségek már ekkor jelentősek voltak, mert légvédelmi elhárítás alig volt, s az 1. repülőcsoport vadászkötelékei sem érkeztek még ki a frontra. A légvédelmi tüzérség hiánya mellett a III. hadtest csapatai komolyabb páncélelhárító fegyverzettel sem rendelkeztek. A május 3—4-i tárgyalásokon a 2. magyar hadsereg megbízottja szóvátette, hogy „ ... a III. hadtestnél... a 37 mm-es páncéltörő ágyúkkal a közepes- és nehéz orosz harckocsikkal szemben védtelen a hadtest, tehát lelkiismeretlenség volna, ha ebbe belenyugodnék!" Miután a magyar hadseregparancsnokság német rohamlövegeket kért, a német „Dél" hadseregcsoport vezérkari főnöke közölte, hogy német rohamlövegeket nem tudnak adni, mert olyanok a német gyalogezredeknél sincsenek! 4 A soproni 7. könnyű hadosztály 1942. május 12-re elfoglalta a német Gollwitzer-csoport téli - kiépített — védőállásait a Rozsgyesztvenszkoje és Körovino-Szolznevo (Szejm folyó)
