Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - Gläser, Roland–Regenye Judit: A vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra telepe Kúpon

20 REGESZET jában a motívum nem hasonlítható pontosan össze, mert a kampóformájú elemek inkább M-formát képeznek. De ezek az elemek mint ékmotívumok a publikációk szerint ott ritkán fordulnak elő, és főmotívumként csak a DNy-Dunántúlon ismertek. A klasszikus DVK más motívumai és díszítésmódjai a DNy-Dunántúlon kívüli lelőhelyeken Veszprém 51/60.-on,

16 Vaszar-Tóréten

17 és máshol is megtalálhatók. A széles vonalú U-profilú díszítés jellemző az egész Közép-Európa korábbi VK-jára.

18 A széles bekarcolt vonallal díszített kerámia kottafejek nélkül viszonylag egységes képet mutat. Jellemzőek a perem alatt körbefutó vonalak, ékmotívumok és íves főmotívumok. Három edény mégis eltér a szokásos típusoktól. Az egyik egy tál, amelynek a kissé befelé lesimított pereme és lapos, felfelé szélesedő formája (I. tábla 11.) hasonlít a kustánszegi tálhoz.

19 A forma a legrégibb VK kónikus táljaihoz áll közel. A két párhuzamos vonalból álló fekvő, egymásba kapcsolódó S-spirálok a legrégibb VK-ban is megtalálhatók,

20 de a Bicske-Bina típusú legrégibb VK-ban idáig még nem fordultak elő. A kupi és a kustánszegi edény

2 * nem pelyvával soványított, habár kevés pelyva kimutatható az agyagban és a soványítás, kidolgozás és szín alapján inkább a DNy-i illetve klasszikus VKhoz kapcsolható. A lapos, felfelé szélesedő tálforma nem ismeretlen a klasszikus VK-ban, habár több a meredek falú forma. A fekvő, egymásba kapcsolódó S-spirálok a továbbiakban még a kottafejes kerámiától a zselizi csoport középső fázisáig kimutathatók. A másik edény valószínűleg egy kissé bomba alakú edény alsó része, amely a kupi anyagban többször is előfordul. Három vagy több vonalból álló kötegek díszítik az edény testet, váltakozva vízszintes és függőleges irányban körben elhelyezve (I. tábla 10.). Ennek a motívumnak szintén a legrégibb VKban vannak párhuzamai, de ugyanúgy előfordul a korai kottafejes kerámiában is.

22 Munkaterületemen a belül díszített kis csésze egyedülálló (I. tábla 8.). A Bicske-Bina típusú legrégibb VK-ban előfordulnak belül besimított vonalak a meredek falú tálakon.

23 A kottafejes és zselizi kerámián a kis tálformákra jellemző az edény belsejének díszítése. Ugyanaz mondható el a Kárpátmedencére és Csehországra vonatkozóan.

24 A DNy-dunántúli VKanyagban ilyen díszítés még nem fordult elő. Ezért ez a három edény a kontinuitás bizonyítéka lehet a legrégibb VK és a kottafejes kerámia között, tipológiailag hidat alkotnak a két fejlődési fázis között. Hasonló problémát vet fel a bomba alakú edény (II. tábla 17.). A két darab összetartozása, azok kiégetése, soványítása és színe alapján nagy valószínűséggel biztosra vehető. A profil és a díszítés alapján pedig rekonstruálható a cserepek eredeti helyzete az edényen. A vonal menete folytonos spirálisra valló rekonstrukciót ajánl. A dunántúli területről az ún. klasszikus DVK-hoz tartozó Pári-Altacker

2 5 lelőhelyű edény hozható fel párhuzamul. Nyugaton a legrégibb VK-ban Libánból, a régibb VK-ban a Rajna—Majna térségéből

2 7 vagy a kottafejes kerámiában Bylanyból 8 ismertek analógiák. De a motívum K-Magyarország VK-csoportjaiban is elterjedt.

29 A különálló kottafejekkel kombinált széles vonalak és a folytonos spirális — egy olyan motívum, amely a klasszikus VK-ban és a kottafejes VK-ban fordul elő — világosan mutatják a tipológiai kapcsolatot a két csoport között és egyszersmind össz-közép-európai összefüggésbe állítják azokat. Az eddig leírt anyagtól külön kell választani az erőteljesebben szűkülő szájú bomba alakú edények töredékeit, amelyek díszítése kottafejekkel kombinált több párhuzamosan körbefutó vonalból áll (II. tábla 1—6.). A DNy-Szlovákiából vagy Ausztriából

3 1 ismert analógiák a kialakult kottafejes kerámiához sorolhatók, és a Dunántúlon sincsenek még meg a korai kottafejes kerámia csoportjaiban.

3 2 Az egyértelműen keskenyebb vonalak, a több egymás alatt levő kottafej, és a perem alatt kötegben körbefutó vonalakból álló díszítés tipológiailag megkülönböztetik ezeket a cserepeket a különálló kottafejekkel díszített kerámiától (II. tábla 16—17.). Viszont az edényformának tökéletes párhuzamai vannak a jellegzetes kupi anyagban és ugyanígy a DNy-dunántúli VK-ban.

35 Az edényforma egyébként tipikus a Kárpát-medence nyugati részének valamennyi fiatalabb vonaldíszes kerámiájára.

34 Különleges az a bomba alakú edény,

35 amelyet körbefutó vonalak díszítenek szabályos távolságban kis, hosszúkás kottafejekkel megtűzdelve (II. tábla 10.). Ez a kottafejforma ritkán fordul elő a Dunántúlon. DNy-Szlovákiában ugyanolyan ritkán jelenik meg a kottafejes kerámia középső fázisához tartozó leletek társaságában. Ezzel szemben ez a kottafejforma jól ismert a „nyugati" kottafejes kerámiában Csehországban, ahol végül a áárka csoportban lesz jellegzetes.

36 Ebben az összefüggésben még két kis cserépre (II. tábla 12.) kell a figyelmet felhívni, amelyeket egy több szorosan egymás mellett párhuzamosan futó vonalakból álló szalag díszít. A vonalak szélessége kevesebb, mint 1 mm. Külön karcolták be őket, nem több csúcsú eszközzel, mint ahogy a zselizi csoportban tipikus.

37 Anyaga és soványítása kissé finomabb, amennyire szabad szemmel megfigyelhető. Késő kottafejes, vagy a zselizi csoporthoz tartozhat, noha más utalás nincs a késő VK zselizi típusú településre a lelőhelyen.

38 A kupi 1. gödörkomplexum szélessége és a benne levő különböző korú beásások alapján, de a benne levő anyag különbözősége miatt sem tekinthető egy komplexumnak. A később belekevert lengyeli cserepeken kívül a kottafejes cserepek kiesnek a gödör inventáriumából. Ezek egy része az első felület 3—5. ásónyomából kerültek elő, azaz a gödör északi részéről, 40—100 cm-es mélységből, másik része az 1 /4. gödörből, a harmadik szelvényből. Ez a gödörrész azonban stratigráfiailag szétválaszthatatlan a gödörkomplexumtól, illetve egészen bizonytalan a helyzete. Ez azt jelenti, hogy a leleteket csak tipológiailag lehet megkülönböztetni. összefoglalva elmondható, hogy a kupi leletek tipológiai szempontból kevert képet mutatnak, amely kronológiai következtetéseket tesz lehetővé. A széles vonalú kerámia az első települési fázist jelenti, amelynek jó kapcsolatai mutathatók ki a DNy-Dunántúlon és Nyugaton. Tipológiailag ehhez áll közel az a néhány cserép, illetve edény, amelyeket különálló kottafejek és széles vonalak díszítenek. A tipológiai rokonság a két csoport között arra utalhat a Dunántúlról származó hasonló leletegyütteseket figyelembe véve, hogy ez a kerámia — a korai kottafejes kerámia — Kúp első települési fázisához tartozik: A kialakult kottafejes kerámia cserepei a második települési fázisba sorolhatók. A bizonytalan tipológiai beosztás következtében eldöntetlen marad, hogy a kis hosszúkás kottafejekkel díszített edény és a két zselizi .jellegű cserép egy harmadik, önálló települési fázist jelölnek vagy még a második fázishoz tartoznak. Intenzívebb terepbejárásra és nagyobb ásatásra lenne sürgősen szükség ahhoz, hogy a lelőhely településtörténetét megnyugtatóan tisztázni lehessen. A 2 lengyeli gödör egykorú, anyaguk teljesen azonos: téglavörös, szürke, sárga vagy barna színű, homokkal és kaviccsal soványított, helyenként érdes felületű, jól égetett kerámia. Igen kevés közte a vékony falú, kis