Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - Gläser, Roland–Regenye Judit: A vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra telepe Kúpon

RÉGÉSZET 21 edénytöredék. Ezek sárga vagy szür­ke színűek, szintén homokkal sová­nyítottak, néhány esetben vörös fes­tés is megfigyelhető rajtuk. Festés­nyomot a durva kerámián nem ta­lálunk, azon kizárólag plasztikus dí­szítést alkalmaztak. A töredékek alapján rekonstruál­ható formák: 1. magas hengeres nyakú, vagy enyhén tölcséres nyakú hasas edé­nyek (váza alakú edénvek) (VI. tábla 4., Vin. tábla 2.) Fül és bütyök nélküli edények töredékei tartoznak ide nagyobb, és kisebb, zömökebb változatban. Megtalálhatóak mindkét gödörben, a másodikban több pél­dányban. A forma a kultúra П. fázisában igen gyakori, 39 több válto­zatban él a III. fázisban 40 és a késő lengyeli korú kultúrákban. 41 2. füles edények töredékei (amfora, fazék) a) Elsősorban a 2. gödörben fordul­nak elő kihajló peremű, ívelt vállú (enyhén vagy élesen profilait) töre­dékek a nyakról induló és a vállra támaszkodó szalagfüllel. (VII. tábla 6., 9.) A szalagfülek peremen, vál­lon elhelyezve megjelennek már a II. fázis végén, 42 a III. fázisban és az ezzel egyidős kultúrákban pedig min­denütt megtalálhatóak. 43 b)A 3. gödörben egy peremről in­duló hurkafüles töredéket sikerült ta­lálni. (VII. tábla 1.) Raczky Pál hang­súlyozza ennek a formának a krono­lógiai fontosságát: a korai fázisban is­meretlen jelenség. 44 E. Ruttkay a II. b fázisban tartja jellemzőnek, 45 a szlovák kutatás szerint a Moravany átmeneti fázisban jelenik meg. 4 6 c) Egy nagy edény (fazék) egyenes falú, füles töredéke. (VI. tábla 13.) d)A füles edények töredékei közt kell megemlíteni a csőrös füleket. Mindkét gödörben volt ilyen enyhén ívelt (VI. tábla 5.), illetve kinyúló, szögletes változatban. (VI. tábla 6.) A morva festett kerámián előforduló csőrös fülek tipológiai sorában az I. b, ill. a II. a fázisban találhatók analógiák ehhez a két formához. 47 e) Lecsiszolódott szélű, ovális alakú füles töredék (VIII. tábla 3.) - ko­rábban simítónak tartott, újabban ne­hezéknek meghatározott tárgy, 48 a lengyeli kultúra minden fázisában megtalálható. 49 3. Alacsony hengeres nyakú, hasas forma, vállán kis bütyökkel (kis fa­zék) (VI. tábla 2.) a 3. gödörből. A II. fázis óta használt típus. 5 ° 4. Tálak töredékei a) Csonkakúpos aljú tál rátett rövid, hengeres nyakkal a 2. gödörből. 51 (VII. tábla 13.) b) Enyhén kihajló peremű, profilált tál 52 (X. tábla 8-10.) c) Behúzott peremű tál, 5 3 (VI. tábla 7., X. tábla 16.) a lengyeli kultúra II. fázisának végén jelenik meg, 54 a morva festett kerámiában pedig а П. a periódusban. 55 A szlovák kutatás hangsúlyozza, hogy ez a típus már a Ludanice csoport felé mutat 5 б d) Rövid nyakú, gömbös testű tálak erősen profilait válltöredékei. 5 7 (VI. tábla 9., X. tábla 14.) J. Vladár és 0. Krupica szerint ez új forma a Nitra-Brodzany csoportban. 5 8 5. Csőtalpas tál (VII. tábla 4., VIII. tábla 10.) Magas és alacsony csőtalp­töredékek egyaránt előfordulnak, a tálrész csonkakúpos. (VI. tábla 1.) 6. Konkrét formához nem köthető töredékek a) ívelt, nagyméretű oldaltöredék a korai fázisra jellemző kis bütyökkel (VII. tábla 3.) b) Egyenes peremű edények a perem alatt közvetlenül bütyökkel (fazék vagy tál) (IX. tábla 1.) A bütykök közt előfordul két oldalról benyo­mott hosszúkás típus is (VII. tábla 10.), a késői lengyeli fázis egyik jellemzője. 5 9 c) Enyhén kihajló peremű S profi­lok (valószínűleg fazék) (X. tábla 2., IX. tábla 6—7.) A peremek gyakran bevagdaltak, (DC. tábla 2-3.) előfor­dul továbbá egyenesre vágott és duz­zadt perem is. Az előző két megol­dást alkalmazták a lengyeli kultúra egész ideje alatt, az utóbbi késő len­gyeli lelőhelyeken fordul elő. 60 7. Agyagkanál (VIII. tábla 7., 12., IX. tábla 22.) Félgömbös, rövid nyél­csöves kanalak voltak mindkét gödör­ben. Két töredék az átlagosnál na­gyobb méretű, a kanál átmérője 8 cm. 61 (VIII. tábla 6.) 8. Orsógomb, egy átfúrt cserépda­rab. 62 9. Finom kerámia. Néhány darab igen vékony falú, sárga, illetve szürke színű töredék is volt a gödrök anyagában, finoman ívelt pohár (IX. tábla 11.), továbbá hengeres nyakú kis edény (IX. táb­la 15.) töredékei, a felszíni anyag­ban pedig egy domború vállú tö­redék éles hasvonallal, azon kis bütyökkel. A töredékek egy részén halványan vörös festés nyomai lát­hatók. (IX. tábla 11., 12., 13., 15.) Kizárólag a finom kerámián alkal­maztak festést, vörös színűt. A tégla­vörös, homokkal soványított anyagú, jó minőségű kerámián egyedül büty­köket találunk díszítésként, ezek közt van kerek, az edényfelületből kiálló fajta (VI. tábla 12.), a lengyeli kultúra II. fázisának jellemzője, 63 valamint lapos tetejű kisebb (VI. táb­la 2.) és nagy, kerek (X. tábla 4.) változatban, sőt a felszíni anyagban átfúrt kerek bütyök is. Ezzel szem­ben hiányzik a szarv alakú, a kóni­kus és a kagylós típus. A lapos tete­jű bütyök, a perem alatti hosszú­kás, a 2 oldalról benyomott bütyök, továbbá a d) típusú tál a késői len­gyeli fázisban tűnik fel. 6 5 Az edény­formák közül a peremről induló fülű amfora, a szalagfüles edény és a be­húzott peremű tál a kultúra П. fá­zisának végén jelennek meg és a III. fázisban gyakoriak. A pasztózus fe­hér festés hiánya a II. fázisnál ké­sőbbre keltezi a kupi gödröket, tehát a Veszprém — Felszabadulás úti telep idejére. Pontosabban korhatározást az anyag nem tesz lehetővé. Jelentősége abban áll, hogy a lengyeli kultúra Veszprém megyei településterületé­nek jobb megismeréséhez hozzájárul, hiszen korábban teljesen lakatlannak vélt területen fekszik a lelőhely. JEGYZETEK 1. Köszönjük Mithay Sándornak a lelet­anyag átadását. 2. BOGNÁR I. E: Pápa településföld­rajza, Pápa, 1943. 3. Ezen a helyen szeretnék köszönetet mondani Dr. Mithay Sándornak és Regénye Juditnak az anyag publiká­lásra való szíves átengedéséért, továb­bá megköszönöm a veszprémi Bako­nyi Múzeum igazgatóságának, hogy évkönyvükben közölték ezt a cikket. Egyidejűleg szeretném Németh Mar­git szíves segítségét is megköszönni, aki magyarra fordította a cikket. A leletek részletes ismertetésére a disz­szertációm keretében fog sor ke­rülni. (R. Gläser) 4. KALICZ N.: Funde der ältesten Phase der Iinienbandkeramik in Südtransdanubien. MittArchlnst. 8/9, 1978/79,29 f és 13. tábla 1-3. Uő.: Neuere Forschungen über die Entstehung des Neolithikums in Un­garn. Symposium „Problèmes de la néolithisation dans certaines régions de 1 „Europe" Krakow 1979 (1980), 97 ff, különösen 117. A szélesen be­karcolt dél-dunántúli vonaldíszes ke rámiát a „korábbi vonaldíszes kerá­mia" (Flomborn/Ackovyval analóg), illetve „klasszikus vonaldíszes kerá­mia" kifejezés jelöli itt. Ez a kifeje­zés rokon értelmű MAKKÁ Y J, A magyarországi neolitikum kutatásá­nak új eredményei (Budapest, 1982.) által használt „dél-dunántúli vonat díszes kerámiá"-vaL Az ottani hasz­nálhattól eltérően ebben a szövegben a „klasszikus vonaldíszes kultúra" a szélesen bekarcolt dél-dunántúli vo­naldíszes kultúrát általában jelöli, míg a „délnyugat-dunántúli vonaldíszes kultúra" egy helyi variációt jelent, amelynek fő jellemzője a kampómo­tívum. A „korábbi vonaldíszes kul­túra" fogalmát az ehhez kapcsolódó kronológiai előítéletek miatt kerül­jük. 5. Pl. Balatonendréd és Keszthely-Do­bogó lelőhelyekről ismert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom