Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Fülöp Gyula: Veszprém megye önkormányzati igazgatása a felszabadulástól a tanácsok megalakításáig (1945–1950)

132 MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET a pénzügyi igazgató, a tiszti főorvos, az államügyészség vezetője, a gazdasági felügyelő, a tanfelügyelőség, az államépítészeti hivatal vezetője, a törvényhatósági állatorvos, a népbíróság vezetője és a rendőrkapitány jelentése.

43 A közigazgatási bizottság a törvényhatósági és az állami tisztviselők beszámolója során egyéni ügyekkel is foglalkozott. Főként a következő kérdésekben hozott döntéseket: — a tulajdonszerzés (adásvételi szerződések jóváhagyása, ingatlan bekebele zés); — ingatlanokkal összefüggő ügyek (megosztások, ingatlanok lejegyzése); — az ügyforgalom adatainak az értékelése (az előző bekezdésben leírtak részletezése szerint); — a népiskolákkal kapcsolatos valamennyi ügy (pl. az iskolák számadása és pénzügyei, a vagyonkezelésük, hozzájárulás a tanítók és az óvónők alkalmazásához, a tanfelügyelők kinevezése); — a közutak fenntartásával kapcsolatos kérdések (közúti hozzájárulások megállapítása, az átkelési szakaszok fenntartásáról való gondoskodás, a vasúti átjárók rendbetétele); — a különböző fellebbezések elbírálása, pl. adóügyi, földadó, pénzügyi, árvaszéki, hadigondozással kapcsolatos ügyek : — a közbirtokossággal összefüggő kérdések; — a különböző fegyelmi ügyek; — a mezőgazdasággal összefüggő kérdések (legelők, fübérek mérséklése); — erdőgazdálkodási kérdések (erdőrendezési, fakivágási engedélyek, erdőőrök eskütétele stb. hatáskörébe tartozó ügy).

44 A közigazgatási bizottság határozata a törvényhatóság területén levő összes állami, törvényhatósági és községi közegre (az igazságügyiek kivételével) kötelező volt. E szervek a bizottság döntésének kötelesek voltak engedelmeskedni. A közigazgatási bizottság keretén belül különleges alakulatok működtek, ezen az ún. albizottságok. Valamennyi albizottság elnöke a közigazgatási bizottság elnöke, az alispán. Az albizottságok testületekben jártak el, a határozathozatalhoz az elnökön kívül legalább két tag jelenlétére volt szükség. A különleges alakulatonként működtek: a) Az adóügyi bizottság, amely a fogyasztói adóügyekben jár el II. fokú hatóságként. b) Gazdasági albizottság. Az albizottság működését külön is tanulmányoztam. Ez időszakban a tevékenysége két szakaszra osztható. A kezdetben II. fokú hatóságként járt el a legelők, az állattenyésztési, a fásítási és egyéb mezőgazdasági ügyek vonatkozásában, majd a 12. 510/1948. Korm. sz. rendeletben új feladatokat kapott. Az átalakított albizottság 1949. február 24-én kezdte meg a tevékenységét és 1950. június l-ig működött. 11 tagú szervezet lett, amelynek elnöke a főispán, alelnöke az alispán, titkára a vármegyei tervmegbízott. Tagjai: a pénzügyi igazgató, a közellátási felügyelő, a szövetkezeti felügyelő, az építési-, és közmunkaügyi igazgató, a gazdasági felügyelőség vezetője és a közigazgatási bizottság három tagja. Üléseit szombati napokon tartotta. 1949-ben tartott 48 ülésen 151, 1950-ben tartott 22 ülésén pedig 102 napirendet tárgyalt meg. Az albizottság üléseinek főként az alábbi kérdésekkel foglalkozott: — szervezetével összefüggő ügyek; — mezőgazdasági munkák állása (tavaszi, nyári és az őszi); — növényvédelemmel kapcsolatos kérdések (eperfák védelme, cserebogár-elleni védekezés, egyéb növényvédelmi kérdések); — a falusi földművesszövetkezetekkel összefüggő kérdések; — a termelőszövetkezetek tevékenységének az értékelése; — erdő-, és favédelem, a fakitermelések ellenőrzése, — a termelési szerződéskötésekből adódó feladatok; — a népgazdasági tervekkel kapcsolatos kérdések, (a hároméves terv végrehajtása, az ötéves terv előkészítése); — az állatvágások ellenőrzése (sertés, juh) és a vágóállat-tervek megállapítása; — a törvényhatósági bizottságok és az állam által kivetett adók beszedése; — a települések vízellátásának a megoldása. (Különösen Ajka és Pét vízellátásának a gondjai szerepeltek többször is az albizottsági ülésén); — a közlekedéssel kapcsolatos témák (vasúti, útügyi),

45 — ellátta a II. fokú hatóság tennivalóiból származó feladatokat is. c) A népoktatási albizottságnak I. és II. fokú hatásköre van azokban az ügyekben, amelyekben korábban — valamely jogszabály szerint — a közigazgatási bizottság teljes ülése döntött. d) Útügyi albizottság. Az útügyi albizottság első fokon döntött a községeknek a törvényhatósági utak fenntartási költségeihez történő hozzájárulás ügyében. (Mivel a v. thb. évenként állapította meg az útalapot, a bizottság is évenként határozta meg ehhez a lakosság hozzájárulását). További feladatát képezte, az állami, a törvényhatósági és a vasúti állomásokhoz vezető utak törzskönyveinek a hitelesítése. e) A kisajátítási albizottság folytatta le a kisajátítási eljárásokat és I. fokon döntött azokban az ügyekben, amelyek a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartoztak. A bizottságnak a megyében 1948-tól kezdve volt jelentősebb szerepe. f) A telepítési albizottság I. fokon döntött a telepítés engedélyezése ügyében és egyben a befejezett telepítéseket hitelesítette. g) Közegészségügyi albizottság. I. és II. fokú hatóságként járt el. I. fokon engedélyezte, hogy az új gyógyszertár megnyitásának a jogát személyesen ki kapja meg. (A döntés előtt pályázatot írtak ki és a bizottság lényegében ezeket bírálta el.) II. fokon felülbírálta — fellebbezés folytán - a kórházi albizottságok döntéseit és azokat a kisded-óvodás ügyeket, amelyekben a tanfelügyelő I. fokon hatósági jogkörben járt el. (Megjegyzem, hogy a gazdasági albizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek kivételével a többi albizottság iratai a közigazgatási bizottság iktatójában szerepelnek. A 44. lábjegyzet alatti iktatószámok az albizottságok által intézett ügyeket is tartalmazták.) 5. Kijelölő választmány A v. thb. testületi szerve ad hoc alapon jött létre. Elnöke a főispán, tagjai közül három főt a v. thb. választott, míg további három személyt a főispán hívott meg a v. thb. tagjai közül. Feladata: a v. tbh. hatáskörébe tartozó állásokra a pályázók közül kijelölte azokat, akiket a feladatra a legalkalmasabbnak tartottak. Minden állásra legalább három egyént kellett jelölni, kivéve ha ennyien nem jelentkeztek. Érvényesen csak a jelöltekre lehetett szavazni. A választmány határozatát titkosan, szótöbbséggel hozta, szavazategyenlőség esetén az elnök döntött. A kijelölő választmány lényegében javaslattevő szerv volt, amely a funkcióját eredményesen gyakorolta. 6. Igazoló választmány A v. thb. megalakulásával kapcsolatos tennivalókat látta el. Elnökből és kilenc főből állt, a v. thb. alakuló közgyűlésén területi alapont hozták létre. 1947-től évenként újjáválasztották. Elnöke a főispán. Feladata: a törvényhatósági választói névjegyzéknek az összeállítása, a választói névjegyzék ellen tett felszólalások elbírálása, a választások szabályellenességének, vagy a választhatóság hiánya miatt beadott felszólalások elbírálá-