Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Fülöp Gyula: Veszprém megye önkormányzati igazgatása a felszabadulástól a tanácsok megalakításáig (1945–1950)

MŰVELŐDESTÖR TENET 133 sa. Határozott — az összeférhetetlenségi ügyek kivételével — a bizottsági tagság megszüntetése tárgyában és előkészítette az összeférhetetlenségi bejelentéseket. 7. Összeférhetetlenségi bizottság A bizottság döntött az igazoló választmány által előkészített ügyekben, az összeférhetetlenség kérdésében. A v. thb. 30 nem tisztviselő tagjából alakult, akiket a kijelölő bizottság évenként jelölt ki. Amikor összeférhetetlenségi ügy várt eldöntésre — a vizsgált időszakban egy esetben történt — a főispán összehívta a 30 tagot és közülük 8 rendes és 3 póttagot kisorsolt. A létrejött 8 tagú bizottság saját maga választotta meg az elnökét és a jegyzőjét. Az összeférhetetlenség kérdésével titkos szavazással végérvényesen döntöttek. Az összeférhetetlenségi állapot megléte esetén a tagot felhívták a megszüntetésére, ha ennek nem tett eleget, a törvényhatósági bizottsági tagsága automatikusan megszűnt. Szavazategyenlőség esetén nem volt összeférhetetlenség. 8. Számonkérőszék A közigazgatás működésének, az ügyiratok intézése ellenőrzésének a szerve. A főispán elnöklete alatt működött. Tagjai: az alispán, a főjegyző, a tiszti főügyész, és a kisgyűlés által évenként kiküldött 2 fő nem tisztviselő tag. Ülését a rendes közgyűlés előtt tartotta és tájékoztatta a közgyűlést a hivatali ügymenet ellenőrzési tapasztalatairól. 1949. január l-jétől hivatali tevékenységet ellenőrző bizottságként működött. B) A főispán A vármegyei törvényhatóság élén a főispán állt, akit a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezett ki. A főispáni állásra képesítés nem volt meghatározva. A kormány bizalmi embere, fegyelmi hatóság alatt nem állott, bármikor indoklás nélkül felmenthető volt. A törvényhatósági bizottság közgyűlésén a kinevezését követően esküt (fogadalmat) tett. A vármegye első főispánja 1945 után ifj. Rainprecht Antal, a Kisgazdapárt jobboldalának a képviselője, aki még az 1945. évi választások előtt kénytelen volt a funkciójáról lemondani. Oka: mert „szabotálta a közellátást, a vetőmag-ellátást, állásukban tartotta a népnyúzó jegyzőket, védte és bátorította a reakciót," ... A Pápai Néplap lemondását a nép összefogásának tudta be. ,Jlyen eredménye lehet a népi egységnek! Reménykeltő lépés ez. Még szorosabb egységgel, még nagyobb eredményeket is elérhetünk!"

46 Az új főispán Németh József, a Kisgazdapárt balszárnyának a képviselője lett,

47 aki 1947. december 17-ig közmegelégedésre látta el a funkciót. Ettől az időponttól a köztársasági elnök a BM-hoz helyezte át és Vas Károly soproni lakost bízta meg a főispáni feladatok ellátásával.

48 A főispán hatásköre főként az önkormányzati testület szerveihez kapcsolódott. E szervekben az elnöki tiszt viselése és ezáltal a törvényhatóság működésének az ellenőrzése, a tisztviselők egy részének a kinevezése, illetve a kormány hatóságai által kinevezett tisztviselők kérdéseiben a véleményadás volt a feladata. A törvényhatóság felügyeleti szerve, így az ott működő valamennyi tisztviselői eljárásról — az igazságügyi tisztviselők kivételével — az illetékes miniszterhez előterjesztést tehetett, illetve felszólalhatott. Az állami tisztviselőktől az egyes konkrét esetekre felvilágosítást kérhetett. Az előléptetéseknél, illetve az új kinevezéseknél jogosult volt javaslatot tenni, a fontosabb állások betöltésénél a miniszter köteles volt a véleményét megkérni. Alapvető feladata a közigazgatás ellenőrzése. Ezért évente egyszer megvizsgálta a központi és a külső tisztviselők hivatalos eljárását, az ügykezelést és ellenőrizte a törvényhatóság ügyvitelét. Joga volt fegyelmi eljárást elrendelni és a tisztviselőket az állásukból felfüggeszteni. Jogkörében havonta törvényhatósági tiszti értekezletet tartott. A BM-nek havonta tájékoztató jelentést küldött. Ebben értékelte a vármegye társadalmi és politikai helyzetét, tájékoztatott az igazgatási, a gazdasági, az adóbeszedési tevékenység állásáról, a mezőgazdasági munkák végzéséről, a földreform végrehajtásáról, a közellátási, a közegészségügyi stb. a vármegyében előforduló fontosabb kérdésekről. Kinevezte az egyes vármegyei alkalmazottakat, pl. levéltárnokok, vármegyei kezelőszemélyzet, sőt joga volt a járási jegyzőket is a járásokba beosztani és őket áthelyezni. Az alispánnak rendeletet bocsáthatott ki, — aki ez ellen 24 órán belül a főispán útján a BM-hez fordulhatott, de azt sürgős esetben végre kellett hajtani — továbbá jelentést kérhetett tőle. Ha valamely közgyűlési, vagy kisgyűlési határozatot törvénybe, vagy miniszteri rendeletbe ütközőnek tartott, illetve az állam érdekeire az sérelmes volt, elrendelhette a felterjesztését, de a minisztert az intézkedéséről tájékoztatnia kellett. Ebben az esetben a döntést csak a miniszteri felülvizsgálat után lehetett végrehajtani. A főispáni hivatalban keletkezett iratok lényegében két nagy csoportra oszthatók: — általános iratok, — közellátási kormánybiztosi tennivalók ellátása során keletkezett iratok.

49 Az általános iratok közül kiemelkedők a már említett közigazgatás ellenőrzése során keletkezett anyagok, illetve a Balatonmenti főispáni értekezlet intézménye.

50 Veszprém vármegye többszöri kezdeményezésére Tolna, Somogy és Zala vármegyék főispánjai — a kormány képviselőjének a jelenlétében — közös értekezletet tartottak a tó körüli kérdések rendezése tárgyában. Megoldandó feladatként vetődtek fel: — a keszthelyi öböl eliszapodásának a kérdése, — a Balaton védelme, amelynek érdekében szükségesnek tartották kormánybiztos funkció létrehozását és hatáskörének meghatározását, — problémát jelentett még: az energia-ellátás, a közlekedés (utak, vasutak) kérdése, a természetvédelem, a szúnyogtalanítás, a Hévíz-i fürdő védelme (hidegvíz beáramlása ellen), a bortermelés fejlesztése, Tihanyban tudományos intézet létesítése, a bel-, de elsősorban a külföldi idegenforgalom fejlesztése. A főispán, mint a kormány embere és képviselője a közellátási kormánybiztosi feladatokat is ellátta. Itt lényegében az alábbi kérdésekkel foglalkozott: a népi kollégiumok ügyei, a Vörös Hadsereg ellátása és a jóvátétel kérdései, a beszolgáltatás, a gabonafelvásárlás, a szarvasmarhák és a sertések szállításának engedélyezése stb. közellátással összefüggő ügyek. A fentieken kívül a főispán kivételes jogkörrel is rendelkezett. Amennyiben a törvényhatóság első tisztviselője a rendelkezéseket nem hajtotta végre, a főispán közvetlenül is rendelkezhetett mindazokkal a tisztviselőkkel és hatósági közegekkel, akikre a rendelkezés végrehajtása során szüksége volt. A nem engedelmeskedő tisztviselőket vizsgálat alá vonhatta és az állásukból felfüggeszthette. Ez á kivételes hatalom a törvény végrehajtásával végetért. Megemlítem, hogy a vármegyében a főispán kivételes jogkörének az alkalmazására egy esetben sem került sor. A főispán intézkedései ellen a vármegyei törvényhatóság a Közigazgatási Bírósághoz panasszal fordulhatott. A főispáni feladatok és hatáskörök vázlatos ismertetéséből is kitűnik, hogy a feudalizmus korából visszamaradt korszerűtlen intézmény