Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

110 HADIKRÓNIKA 9. ábra. A katasztrófa első percei (1941. április 12.) kül megtörtént a gépkocsik segítsé­gével a kétszáz ejtőernyős katona át­települése a veszprémi repülőtérre a koradélelőtti órákban. A négy SM—75-ös repülőgép kevés üzem­anyaggal ugyanekkor repült át Veszp­rémbe, ahol elhelyezték bennük a négy-négy egyenként száz kilogram­mos ejtőtartályt, a lőszerrel és a ne­héz gyalogsági fegyverekkel. Kézi ki­dobásü tartályt csak az egészségügyi­ek vittek magukkal. A katonák felszerelése a háter­nyőn kívül vászontokba helyezett géppisztoly, rohamkés, pisztoly, né­mi lőszer és élelem volt. Mentőer­nyőt senki nem vihetett magával. 76 A négy szállítógépet kitűnő piló­ták vezették: Kelemen Károly száza­dos, Gelencsér Ferenc főhadnagy, Szálkai Sándor törzsőrmester és Kurcz Róbert főhadnagy. A sze­mélyzet többi tagja, a másodpiló­ták, a rádiósok, a hajózó szerelők és fedélzeti lövészek mindannyian ki­próbált emberek voltak. 7 7 Az indulás eseményeit hiteles ada­tok alapján tömören így összegezi Sárhiday Gyula, a Haditechnika című folyóirat szerkesztője : „A bevetési parancs 15 óra 45­kor géptávírón érkezett délután 17 órára a 3. hadsereg parancsnokságá­tól, így 16. 45-kor a deszant be­szállt, majd a pilóták, és a motorok bemelegítése után megindultak. A 4 gép eredetileg a két kis hangár előt­ti betonon állt, most egymás után fordultak jobbra, elgurultak a repü­lőtér város felőli végébe, ott bal for­dulattal szembefordultak a széllel és a bakonyi Papod-tetővel, majd az E r 101 nekifutott." 1 * Mi a helyzet az E-10l-es gép bel­sejében a felszállás időpontjában? Er­ről Szokolay Tamás segédtiszt számol be emlékezésében: ,A gép belsejében a katonák a kétoldalt elhelyezett padokon ültek. A gép hátsó harmadában voltak két­oldalt az ajtók, melyeken a beszál­lás és kiugrás történt. A gépben min­denki ült, csak hárman álltunk a két, egymással szemben levő ajtó között. A bal oldali ajtónál Bertalan őrnagy, a jobb oldalinál Majthényi főhadnagy állt. Én kettőjük között helyezked­tem el a hátsó géppuskalövész állása alatt. Bertalan őrnagy és Majthényi főhadnagy kezdte volna az ugrást, ez lett volna a jeladás a többi gépnek • "7 9 IS. v A baleset leghitelesebb leírását Sárhidai Gyula hadtörténeti tanul­mányában találjuk: ,J\íotorhiba nem volt, a gép a hangárok vonalában felemelkedett. Az E 103 éppen indult a nekifutás­nak, az E 102 gurulásban volt, az E 104 megindult, amikor a vezér­gép hirtelen meredeken kezdett emel­kedni felfelé, elvesztette sebességét, 50-60 (más adat szerint 100 m fe­lett) magasságban átbillent, majd kis­sé lógó jobb szárnnyal csúszott le­felé. Lapos szögben, de működő mo­torokkal siklott, és nem befúródva, hanem érintve a talajt, csúszott. A gép légcsavarjai leszakadtak, a jobb motor levált és benyomódott a ka­bin oldalába, az alsó burkolat fel­tépődött, az alsó géppuskaállás lesza­kadt, majd a kiömlő benzin a forró alkatrészektől lángra lobbant." 9,0 Mi történik a baleset után a láng­ba boruló gép belsejében? Hogyan si­kerül onnan nyolc főnek kisebb-na­gyobb égési sérülésekkel kimenekül­nie? Majthényi főhadnagy, aki balol­dalt állt, még zuhanás közben kinyi­totta az ajtót. Neki ezen keresztül az első másodpercekben sikerült ki­jutnia. Követte őt Sacelláry zászlós és Szokolay Tamás főhadnagy. Ben­kő István repülő-lövész szakaszvezető a géppuskaállásból a gép oldalán lecsúszva menekült a tomboló tűz­ből. Rajtuk kívül még négyen marad­tak életben, ők a belső térből törtek ki a lángtengeren keresztül. Emléke­zésükből érdemes egy-egy részletet kiragadni! Bakó István szakaszvezető közép­tájon ült a gépben. Ő így vall meg­meneküléséről: „Emlékezetem szerint a zuhanás pillanatában kivágódott az egyik ajtó, s maga mögé zárta Bertalan Árpád őr­nagyot, aki így nem tudott menekül­ni. A másik ajtón keresztül néhányan kijutottak a szabadba. Én az alattam heverő testek vergődését érezve gyor­san összeszedtem magamat . . . A tűz pokolian perzselt. Kétségbeesett düh­vel rántottam ki rohamkésemet, s magam mellett többször végighasí­tottam a gép vászonból készült olda­lát. Feltárult hát előttem a mene­külés útja . . . Félig eszméletlenül, iszonyú kínok között jutottam át a gépet körülvevő lángokon. Itt kato­nák vártak és gondjaikba vettek." 81 Székely Sándor szakaszvezető, századhírvivő közvetlenül a pilótafül­ke mellett kapott helyet, így őt a pi­lótafülke fala egy ideig megvédte a bevágódó lángoktól: „A földet érést okozta ütődéstől a padlón tehetetlenül heverő kato­nák többsége a pilótafülke ajtajához vágódott . . . Borzasztó volt, amint fetrengtek az emberek és egymást marták. Én pillanatokig tanácstalanul álltam, az arcomat igyekeztem véde­ni. Közben a láng belekapott az ove­rallomba, s lágyékig le is égett rólam, közben természetesen a lábaim is megégtek. Szerencsére fönt az ejtő­ernyő-heveder az overallt lezárta, nem kapott levegőt, így a törzsem nem égett meg . . . Ekkor a gép olda­la, mely vászonból volt, leégett, s látni lehetett a tüztengert, mely kö­rülvette a gépet. A következő pilla­natban a bordák között kiugrottam. Meglehetősen nagy volt a magasság, s a lábam erősen megrándult, úgy sántikáltam kifelé. Már nemcsak a lá­baimról, hanem a karjaimról is le­égett az overall. A gép körül nagyobb távolságban katonák voltak, akik a többi szakaszokból menteni odaro­hantak." 82 Urbán László szakaszvezető szem­ben' ült Székely Sándorral. Némi vé­delmit a pilótafülkéből kiáramló tűz­zel szemben a fülke fala nyújtott: „A gépben levők az erős ütődés következtében egymásra estek . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom