Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

HADIKRÓNIKA III 4 Л 10. ábra. A kiégett repülőgéproncs; előtérben egy megszenesedett holttesttel. (1941. április 12.) Magam egy szemvillanásnyi idő alatt azt vettem észre — miközben az arcomat és fejemet igyekeztem védeni -, hogy a fájdalomtól és kétségbeeséstől üvöltök, mint egy állat . . . Szinte önkívületi állapotban mentem ki a gép sérült, kiégett oldalán. Kúszva, mászva néhány lépésnyire az égő géptől lefeküdtem . . . Olyan közel feküdtem a géphez, hogy a lángok, a füst már-már elért. Hallottam a gépben egymás után felrobbanó lőszer hangját . . . Utolsó erőfeszítésemmel megpróbáltam a rajtam levő ruhától, ernyőtől, oldalzsáktól szabadulni, erőm azonban már nem volt. Egyszer csak azt látom, hogy katonák futnak a gép felé. Az egyik nyitott zsebkéssel rohan, és mikor hozzám ér, a zsebkésével elvágja oldalzsákom hevederét, és az üszkösödve égő zsákot messzire hajítja . . . Nemsokára harmadmagammal katonai mentőkocsiba helyeztek, és bevittek a veszprémi közkórházba. Az úton - nagyszombat lévén — a húsvéti körmenet énekhangjai kísértek."*

3 A szerencsétlenségnek 16 kitűnően képzett ejtőernyős katona esett áldozatául, köztük Bertalan Árpád őrnagy, a zászlóalj megalapítója és parancsnoka. A gép személyzetéből a pilóta, Kelemen Károly százados, az ejtőernyős szállítószázad parancsnoka, Bene László főhadnagy, a navigátor, Petri János őrmester, rádiós és Döbör János szakaszvezető, hajózó szerelő halt meg már a földetérés pillanatában. Ez összesen 20 fő. A kisebb-nagyobb sérülésekkel megmenekültek száma 8 fő.

84 A baleset után a veszprémi repülőtéren Kiss Zoltán főhadnagy vette át a létszámban megfogyatkozott osztag parancsnokságát. Ő mint logikus, következő lépést javasolta a bevetés folytatását kisebb erőkkel, egyrészt, hogy az egység önbizalma és presztízse ne szenvedjen csorbát, másrészt mert nem ismerték a hadseregparancsnokság terveit. Kiss főhadnagy folytatta az előkészületeket, két-három fővel csökkentette a létszámot, és egy-egy kanisztert raktak ki (a kézi dobású készletből). Ez főleg a pszichológiai megnyugtatást szolgálta, azokat vette le a gépekről, akiket láthatóan felzaklatott a katasztrófa. A lezuhant gép közben kiégett.

8 5 A hadműveleteket irányító 3. hadsereg parancsnoksága 19 óra előtt néhány perccel úgy döntött, hogy a bevetést az egység azonnal hajtsa végre: 19 óra előtt pár perccel érkezett a parancs, oly hirtelen, hogy a pilóták nem is tudtak beöltözni repülőruhába, nyári zubbonyban szálltak be ... A három gép új felállásban nekifutott a startnak. Most az E 104 lett a vezérgép Kurtz Róbert pilótával, jobbkísérő az E 103, balkísérő az E 102. Simán felszálltak, és a sötétedő estében jobbra fordulva megindultak délnek. A start után öt perccel az E 102 bal motorja akadozott (gyújtási hibák), emiatt kissé lemaradt, nehezítette a helyzetet, hogy a pilótáknak csak 250 000-es térképe volt, a részletes preparált térkép a célfotókkal együtt a vezérgépen elégett.

8 б Az ugrás már majdnem teljes sötétben történt meg mintegy 15 kilométerrel a cél előtt. E tévedés okát mindmáig nem sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni. A két első gép kb. 3 perccel előbb dobta le a deszantot (300 km ... sebességnél egy perc = 5 km) mint kellett volna. A késve érkező 3. gép már földön látva a fehérlő ernyőket, felette dobta ki a csoportját, majd viszszafordult. Ehhez még hozzá kell tennünk azt, hogy az ugrás egyesek szerint 200, mások szerint 170 m magasságból történt.

8 7 A repülőgépeknek hazafelé igen nehéz útjuk volt a sötét éjszakában: Már sötétben repültek hazafelé, sokszor gyufa világánál a benzingőzzel teli kabinban (valószínűleg zárlat és szivárgás keletkezett). Ennek a típusnak kérdésesek az önvilágító műszertípusai, így éjjeli bevetésre korlátozottan volt alkalmas. A Balaton térségében a légvédelem fényszórói elkapták a 103-as gépet, zavarva a pilótát, amelyektől a jelzőfények felgyújtásával szabadult meg. Közben Orosz Béla alezredes iderendelte a fényszórós autót az éjjeli leszálláshoz. Ez a vad rohanásban az árokban 11. ábra. Temetési szertartás Veszprémben a Vörösmarty téren. (1941. április 15.)