Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (1711–1792) III. rész

TANULMÁNYOK 65 hajó gerendás mennyezetű, fazsindely fedi.. A szentegyháznak tornya nincs." A szentbékkállai katolikus plébániához tartozott a — zömében evangélikus lakosságú Köveskál. „E községben nincs katolikus templom — írta a fenti jelentés —, csak egy nagy részben elpusztult rom.. Amint a még látható romok bizony ítjákj ez az épület rendkívül szép volt." így a falu katolikus — jobbágyi sorú — lakosságának egy roskadozó falu, sövényből épített imaháza volt csak. Ennek tornya nem volt, csak az imaház ablaka alatt kinyúló két gerendán lógott egy — kb. 50 font súlyú — harang. ,,Mivel (Köveskálon) a kálvinisták többségben vannak, az ő hitükön lévő prédikátort és iskolamestert tartanak, akik azonban a luteránusoknak is szolgálnak. Van egy nagy szobából álló náddal fedett imaházuk, amely a prédikátor lakásához kapcsolódik. A falu lakosainak közös temetője az említett romos szentegyház körül van, kerítése, nincs, kereszt nincs benne.. A szentbékkállai plébános semmit sem kap az itt rejtőzködő (sic!) katolikusoktól." Kővágóörsön ,,anynyira elterjedt az eretnekség — írta a jelentés -, hogy ... még a község neve is változást szenvedett. Azelőtt ugyanis, mint a régi okmányokból kitűnik, Boldogh Asszony Eörsnek nevezték ..., s a templom is az ő mennybemenetelének tiszteletére volt szentelve, amely most a gonoszok kezében nyögi rabságát." A középkori templomot a reformátusok - a helyi katolikusok (parasztok) bevonásával — restaurálták. „Ugyanígy a tornyokat is - melyeknek egyike a templomhoz kapcsolódik, a másik külön áll — ők állították és tartják fenn. A katolikusoknak és reformátusoknak közös temetője a templomtól távol, Kis Eörs területén fekszik, a romtemplomnál. Ebben az esperes közreműködésével újabban keresztet állítottak fel.. Az Ur 1751-ik esztendejében, június 1. napján."

19 A jelentés említést tett az iskolákról is. Szentbékkállán volt iskolamester. ,A gyermekeket saját szobájában tanítja, akiktől tanévenként 25 dénárt kap." A falu pedig fizetett neki évente 8 forintot, 25 mérő gabonát és 25 kocsi fát. Mindszentkállán és Kisfaludon is működött egy katolikus iskolamester. Itt a falu népe évente 7 forint 21 krajcárt, 30 mérő gabonát és 20 szekér fát fizetett neki. Tanítványai után évente 15-15 krajcárt kapott, bár a lakosság nem nagyon járatta iskolába gyermekeit. A két protestáns nemesi községben - Köveskálon és Kővágóörsön - is volt egy-egy katolikus iskolamester. Köveskálon a katolikus lakosság fizetett a mesternek 5 forintot, 12 pozsonyi mérő gabonát, minden fogatos gazda bevisz neki egy-egy kocsi fát, s megszántanak neki egy hold földet. Az aratást és a behordást azonban már nem végezték el. A tanításért tanévenként és gyermekenként 25—25 dénárt kap, azonban a gyermekek nem járnak iskolába. A kővágóörsi katolikus iskolamesternek a hitközség fizet páronként 7—7 krajcárt és negyed mérő gabonát. Az iskolába járó gyermekek után negyedévenként 25—25 dénárt kap.

20 Az összeírás —jellegéből adódóan — a protestáns nemesi falvak iskolaügyeivel nem foglalkozott. Az összeírás ugyanakkor számos érdekes adalékkal szolgál a lakosság életével kapcsolatosan. Szentbékkállánál leírta, hogy a faluban ,,Bőven van szokványos káromkodó. Az ismételten említett Horváth — másképpen Varga — János szokott valamit az állatokra mormogni (nyilván valami babonás ráolvasásról lehetett szó! Sz.), amit az esztelen egyszerű népség nagyon kedvel, ostobaságaihoz nagyon ragaszkodik. Emiatt a népet nemcsak a kánoni látogatás alkalmával, hanem máskor is megkorholták és komolyan figyelmeztették, hogy ilyen ostobaságot ne engedjen meg. Egyébként más hibákban leledzők nincsenek a faluban .. Különélő házastársak nincsenek, .. ,sem leányrablók, sem idegen feleséget maguknál tartók." Mindszentkállánál az alábbiakat jegyezték fel a lakosságról: .^Mindannyian magyarok és katolikusok.. Van néhány szokványos káromkodó, de senkiről nem hallani, hogy valami más nagy bűnben részes lenne.. Nincsenek különváltan élő házasfelek .., sem idegen asszonyt tartók, sem ágyasságban élők." A két protestáns — nemesi — faluban élő katolikus parasztokról az alábbiakat jegyezték fel. Köveskálon is ,.mindannyian magyarok.. Van néhány szokványos káromkodó, de senki sem leledzik valami más súlyosabb vétségben. Eretnekgyanus nincs, sem eretnek pártoló. Plébánosukat (azonban) csak immem-ámmal fizetik." Kővágóörsnél azt jegyezték fel, hogy az itt lakók „maguk között annyira összetartanak", hogy a katolikusok és a luteránusok is a kálvinisták prédikátorát hallgatják és fizetik, s az ő iskolájukba küldik gyermekeiket. Ebből adódóan sok a vegyes házasság, a névleges katolikus, aki valójában „eretnek, vagy félig eretnek!" Ez a keveredés abból adódott, hogy itt nemcsak a protestánsok, de a katolikusok is nemesek voltak. Hasonló volt a helyzet Köveskálon is: „Mivel a kálvinisták (itt) többségben vannak, az ő hitükön lévő prédikátort és iskolamestert tartanak, akik azonban a luteránusoknak is szolgálnak.. A falu lakosainak közös temetője az emiitett romos egyház (a hajdani kisörsi templomrom. Sz.) körül van, kerítése nincs, kereszt sincs benne." Több vegyes felekezetű házaspár volt a faluban, de a katolikus családok is akálvinista, iskolába küldték gyermekeiket, „így magától értetődik a romlás veszélye — írta az összeírás —, s erre figyelmeztettük őket!" A jelentés tovább háborgott: ,,Egy pár vegyes házas gyermeke már kálvinista, vagy luteránus lett.. Mivel a faluban néhány katolikus leányt közömbösen neveltek és akkor választottak valamilyen vallást, amikor férjhezmentek, gondosan ügyelni kell arra, hogy ez újból meg ne történjen!.. A falu katolikusait noszogatni kell arra, hogy misérejárjanak."

21 A XVIII. század közepén megkezdődött a katolikus és protestáns falvakban egyaránt a templomok újjáépítése, vagy építése, de kizárólag Mindszentkállán, Szentbékkállán,Köveskálon és Kővágóörsön. A többi kisebb középkori templom romokban maradt. A Mindszentkállától délkeletre emelkedő Kereki-domb ÉK-i lábánál álló hajdani kereki-káli középkori templomot nem építették újjá (1828: „kereki pusztatemplom"), bár romjai magasan álltak még a XX. század elején is, s a körülötte elterült hajdani temető nyomai mindenütt előkerültek. Hasonlóan romokban maradt a Mindszentkállától északnyugatra emelkedő Garanyahegyen lévő kisfaludi gótikus stílusú templom maradványai. A Szentbékkállától északkeletre álló hajdani töttöskáli templomot azonban a XIX. század elejéig használták, de 1876ra ez is romokban hevert. Hasonló volt a helyzet a két protestáns falunál. A Kővágóörstől DNy-ra kb. 250 méterre lévő kisörsi románkori templom sem épült újjá: bozóttal benőtt romhalmaza ma is látható, s a romok körül mindenütt észlelhető a hajdani temető maradványa. Kővágóörs és Köveskál között, s Sóstó határrészben állnak a középkori sóstókálli templom rommaradványai. Ez a templom sem épült újjá, de a falu sem. A templomtól délre még ma is jól felismerhető annak a hajdani nemesi kúriának romjai, amely 1611-ben Sóstai Bálint nemesé voltak, sa templom előtt felismerhető a hajdani út nyoma, amely É-D-i irányban vezetett át a középkori falun. Köveskáltól délnyugatra — a Sásdi-dülőben, a volt középkori Sásdikál vagy Alsóukkál (1341-ben épült) temploma sem épült fel újra (ma is „Sásdi pusztatemplomnak" nevezik) a faluval egyetemben.

22