Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (1711–1792) III. rész

66 TANULMÁNYOK Elsőnek a köveskáli katolikus templom épült újjá. A Helytartótanács 1768-ban vizsgálatot tartott a romladozó templom ügyében,

s 1769ben királyi engedélyt kaptak a templom restaurálására és bővítésére. A felmérések szerint a középkori templomot teljesen elbontották, s helyére épült fel barokk stílusban az új templom. A templom oromzatára egy-egy középkori (román stílusú) oszlopfőt helyeztek el. A templomot tágas kerítésfallal vették körül, ami magába foglalta a hajdani középkori temető területét, melynek nyomai földmunkáknál minduntalan előkerülnek.

23 Kővágóörs esetében bonyolultabb volt a helyzet. Itt 1774-ig az evangélikus és katolikus nemesek közösen használták a XIII. századi középkori templomot. Erre az időre eldőlt a két felekezet közti harc, s az evangélikusok kaptak engedélyt a templom újjáépítésére. A katolikusok 1776ban még egy utolsó kísérletet tettek a templom visszaszerzésére, de beadványukra választ sem kaptak. így 1774-től kezdve az evangélikusok megkezdték a középkori templom újjáépítését és átalakítását. A szentély megnagyobbítása érdekében lebontották a középkori egyenes záródású szentélyt, s ekkor nyitottak új, nagyobb ablaksort az akkor még meghagyott románkori nyílások mellett, melyeket később befalaztak. Lebontották viszont a középkori szószéket, a délkeleti mellékoltárt és egy az északi falhoz épített oltárt. A Paul Moser sümegi építőmester által 1774-ben megkezdett építkezés 1811-ig elhúzódott, s Pauli Mihály építőmester fejezte be az átalakítást. Erre az időre készült el a templom csehsüveg mennyezeti boltozata, a festett padok (1797), a szószék-oltár (XVIII. század vege), s legvégül a torony.

24 Rövidesen a katolikusok is megkezdték egy új templom építését: közvetlenül az evangélikus templom bejárata elé. A két katolikus faluban később indult meg az új templomok építése: Szentbékkállán 1790-1799-ben és Mindszentkállán 1829-ben. (Lásd később.) A Kál-volgy népességének összetételére vonatkozó lélekösszeírások közül kimagaslik a köveskáli református eklézsiában 1769-ben készített munka amely a falu teljes református népességét megörökítette.

25 Az összeírás rendkívül fontos demográfiai adatokat tartalmaz. (A névsort lásd az 1. sz. függelékben.) Az összeírás szerint a falu református lakossága összesen 381 lélekből állt. Ez a népesség 55 teljes családból, valamint 22 csonka családból állt (14 családban özvegy asszony, 8 családban özvegy férfi volt a családfő.) A faluban öt magányos férfi és hét magányos nő élt. A felnőtt lakosság aránya az alábbi volt: 57 férfi és 60 nő élt Köveskálon, a gyermekek közül 13 volt a fiú- és 85 a leánygyermek. A faluban élő 77 családból 4 olyan család volt, ahol nem volt gyermek, 73 családban viszont volt gyermek, az alábbi megosztásban: egy gyermek (15 család), két gyermek (12 család), három gyermek (18 család), négy gyermek (12 család), öt gyermek (8 család), hat "gyermek (3 család), hét gyermek (1 család.) A református családok szolgálatában összeírtak 19 férfi szolgát és 14 szolgálóleányt. A felsorolt családok esetében a rendi hovatartozást nem tüntették fel. így nem tudjuk, hogy a családok közül melyek voltak a nemesi családok (kétségtelenül többségük az volt) és melyek a jobbágyi renden lévők. Csupán egy magánosan élő nőnél (Fodor Zsuzsanna) jegyezték meg, hogy zsellérnő. 2. Gazdasági és társadalmi helyzet az úrbérrendezéstől a francia háborúkig (1767-1792.) A Kál-völgy hűbéres falvai (1767-1792) A Mária Terézia királynő által 1767. január 23-án elrendelt úrbérrendezés 1768-1770-re a Kál-völgy falvaiban is érvényre jutott. Az 1767. tavaszán lezajlott előkészítő felmérések kérdéses formában történő öszszeállítása 1768. május 24-re fejeződött be. Ez a felmérés a Kál-völgyből csak a veszprémi püspökség és több más világi földesúr (Eszterházy Károly, Szegedy-család) közös birtokában lévő Szentbékkálláról maradt fenn. A kérdésekre adott válaszok az alábbiak voltak: ,,Az örökös jobbágyok már előzőleg is robotoltak a püspöki birtokon; a szabadmenetelűek (ti. szabadmenetelű jobbágyok. Sz.) pedig a contractusuk (szerződésük) szerint fizettek és szolgáltak. (A contractust 1751-ben kötötték Bíró Márton veszprémi püspökkel.) Mi volt régen az adó? Egy forint (60 krajcár. Sz.), két lúd, huszonnégy tojás, egy csirke, melyet évente adtak az örökös jobbágyok. (Családonként. Sz.) Kiszabott robot nem volt, hanem a midőn parancsoltattak, elől kellett állani, s két-négy marhával (ti. igásállattal. Sz.) szolgálatot tettek. Kilencedet? Ezt soha nem adtak." Az úrbéri rendelkezések értelmében a szentbékkállai birtokon elkülönítették a birtokokat, s írásba foglalták, hogy ki kinek a jobbágya. Szentbékkállán 1768. május 24-én: a veszprémi püspökség „örökös jobbágyai" voltak (akiknek nem volt szabadköltözködési joguk, kötelezőek voltak rájuk az úrbéri terhek, személyileg függtek földesuruktól, s a földesúr úriszéke alá tartoztak): Barbély János (fél telekkel), Aranyos Mihály (negyed telekkel), Barbély Ferenc (háromnegyed telekkel), Barbély György (kétnegyed telekkel), Barbély István (háromnegyed telekkel), Barbély Péter János (kétnegyed telekkel), Bartha István (kétnegyed telekkel), Barbély István (háromnegyed telekkel), Borbély Mihály (egynegyed telekkel), Istvándi Ferenc (háromnegyed telekkel), Istvándi János (kétnegyed telekkel), Istvándi Mihály (egynegyed telekkel). Istvándi Kis Miska (egyhatod telekkel). Molnár József (háromnegyed telekkel), Molnár Márton (kétnegyed telekkel), Salamon Ferenc (egynegyed telekkel), Salamon István (egynegyed telekkel), Salamon János (kétnegyed telekkel.) Telek nélküli (vagy egynyolcados telekkel rendelkező) zsellérek voltak a szentbékkállai püspöki birtokon: Agyik Ferencné, Bertha Mihály, Csorna Mihály, Csorna István és Csizmadia Balázs. Szentbékkállán Eszterházy Károly úr ,,örökös jobbágyai" voltak: Nagy György (háromnegyed telekkel), Janka Ferenc (háromnyolcad telekkel). Nagy Ferenc (háromnyolcad telekkel), Janka István (egynegyed telekkel), Botyani András (egynegyed telekkel.) Saját házakban lakó zsellérek voltak az Eszterházy-birtokon: Kovács Ferenc, Bartha György, Szabó József, Németh István, Csács Ferenc, Nagy Mihály, Horváth Péter, Balaskó Ferenc, Rácz Ádám, Tüz András, Kovács Márton, Janka Jánosné,Horváth István (valamennyien szabadmenetelűek, azaz szabadon költözhettek el az uradalomból.) Szentbékkállán a Szegedy-család ,,örökös jobbágyai" voltak az alábbiak: Varga József, Pintér Imre, Pintér János (valamennyien háromnyolcad telkesek voltak.) A birtokon saját házukban lakó zsellérek voltak: Rácz János és Németh István.

26 Az ugyancsak a veszprémi püspökség birtokát képező Mindszentkálláról csak tíz évvel későbbi, 1776-ban felvett összeírás ismert. Ez az összeírás azonban részletes vagyon felsorolást tartalmaz: a jobbágyoknál és zselléreknél feltüntették, van-e háza, milyen állatai vannak (igás és haszonállatok), mennyi szántóföldet, rétet és szőlőt művel? Végül feltüntették a jobbágy és zsellér állami adóját (contributio =