Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: 16–17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik

34 TANULMÁNYOK l. ábra. Kéttornyúlaki I. sz párta Ltsz. 87.25.1 még 1836-ban is többségben voltak: 250 református 9 evangélikus és 176 római katolikus alkotta lakosságát.

61 A templom köré a 18. századig temetkeztek. Templombeli sírokról eddig nincs tudomásunk. Egy közösség legelőkelőbb, azaz legrégibb vagy legvagyonosabb tagjainak temetkezőhelye a templom volt, bár a reformátusoknál erre kevesebb példa található. A legrangosabb családok tagjai kaptak itt elsősorban végső nyughelyet: pl. Miskolc, avasi református templom, csenged, sárospataki református templomok. A vizsgált párták a kéttornyúlaki templom körüli temetőből kerültek felszínre. I. párta : 2—2,5 cm széles pánt, amelyet sávolykötés technikával készült anyaggal (selyem) vontak be, kenderrel vagy lennel összefogott fémszállal díszítették. A fémszál kékes-zöldre oxidálódott, ezáltal a pártának ez lett az alapszíne. A pánt felső részére fel2. ábra. Részlet az I. sz. pártáról erősített, apró, sötétkék felfűzött gyöngysor a díszítménye. Alsó részére ugyanilyen gyöngyökből, tagolt, hullámvonalban végighúzódó füzért rögzítettek. A hullámok felfelé ívelő részéből egy-egy fémszállal összecsavart textilszál csüng le (1 —1,5 cm-re), végén apró fémkarikával, amelyből megközelítőleg egyenlőszárú háromszög alakú bronzlapocska (1x0,4 cm), islóg függ. Ez feltehetőleg végig így húzódott, egy-egy hullám alakú gyöngy füzérből három -négy is lelógva, amit a szabálytalanul megmaradt töredékek igazolnak. Ez a zárósor borulhatott a homlokra. A párta díszített felületét mindkét oldalról díszítetlen rész zárja le. Ezt a részt körben ún. láncfonadék keretezi, amelyet két-két, ill. négy szálból, négyes fonással alakítottak ki (sz: 0,5 cm). A szálegyüttes textil és fémszál sodratából áll. Ugyanez a láncfonadék képezte önmagában a párta megkötésére szolgáló zsinórt is, amelyet két oldalt apró fémszegeccsel erősítettek fel. A kötőzsinór 1—1,5 cm hosszú, 0,5 cm átmérőjű, hengeres, kemény vázra szorosan egymás fölé csavart kender és fémszál bevonatú csüngőben végződött, amely a vékonyabb kötőzsinór kibomlását, visszahajlását megakadályozhatta. Ltsz. 87.25.1. (1. és 2. sz. ábrák). Ebből a láncfonadék részlete ltsz. 87.23.1. (3. sz. ábra), valamint a szövéstechnika és a kötőzsinór vége (csüngő) ltsz. 87.26.1. és 87.23.1. (4. és 5. sz. ábrák) látható. Ez a párta az „E" szelvény délnyugati sarkából került felszínre. 3. ábra. Az I. sz. párta láncfonadékának részlete. Ltsz. 87.23.1 4. ábra. Az I. sz. párta szövéstechnikájának részlete. Ltsz. 87.26.1 5. ábra. Az I. sz. párta kötő zsinórjának csüngője. Ltsz. 87.21.1