Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: 16–17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik

TANULMÁNYOK 35 II. párta: Szélessége közel azonos az előzővel: 2,5—3 cm. Alapja barnás-sárgás fino­man megmunkált bőr, amelyre a dí­szítményt felerősítették. Körben, a széleken az alapot rézdrótból készült sodrony keretezi. Alatta, a külső ke­rethez szorosan simulva két, kékes­zöld színűre oxidálódott, nagyon vé­kony fémszálból csavart sodrat húzó­dik körben. Felerősítése úgy történt, hogy mind az»alsó, mind a felső szé­len húzódó részéből, egymástól 1—1 cm-nyire 1,5 cm átmérőjű, kettős fa­lú köröcskéket képeztek. Minden má­sodik köröcske közepére, mint egy kosárkába, 1—1 boglárt erősítettek. A párta mindkét végére fémszegecs­csel illesztették a fej hátsó részén a megkötésre szolgáló csüngős, láncfo­nadékból képzett kötőzsinórt. Ez a kötőzsinór megegyezik az első pártá­éval. Ltsz. 87.20.1. (6. sz. ábra). A boglár alapja papírból formált, keményre gyűrt gömb, esetleg cson­kakúp. Formája a leletből teljes biz­tonsággal nem határozható meg. Ez a papíralap a felületből 1,5 cm^iyire emelkedik ki. Alsó és felső részére rézdrótból kialakított spirált, ún. fó­rizst erősítettek (h: 0,5 cm, m: 0,1 cm), amelynek két, félkör alakban el­helyezkedő részét fémszállal fűzték egymáshoz. Közéjük ugyancsak fém­szállal rögzítettek egy nagyobb, 0,3 cm átmérőjű, gömb alakú fehér gyöngy öcskét. A gyöngyből fent is, lent is fémszál nyúlik ki, amelyre há­rom, csontból esztergált, fehér színű, hengeres, 0,2 cm hosszúságú gyöngy­szemeket fűztek. A boglár alsó és fel­ső részén, a kerek gyöngyök fölött, a párta szegélyéhez erősítve ellip­szis alakban két fémszálból sodort keret emelkedik ki kb. 0,4 cm-nyire. Középtáján négy, fémszálra felfűzött, kék, zöld, sárga üveggyöngy gömböcs­ke látható (kb. 0,1 cm-es). A boglár három oldalán, középmagasságban, négy-négy, egyenként 0,5 cm x 0,1 cm nagyságú, egymáshoz fémszállal erősített rézspirál helyezkedik el, csú­6. ábra. A kéttornyúlaki II. párta. Ltsz. 87.20.1. és a boglárfoglalat része csára állított négyzet alakban. Vala­mennyi négyzetet egymáshoz ugyan­csak fémszállal erősítették. Egy-egy élére állított négyzetben 3—3 fehér, henger alakú, 0,2 cm hosszú gyön­gyöt fűztek hosszanti irányban egy­máshoz (7. sz. ábra). A fémszálsodratokból kialakított körök alsó és felső részére 0,3 cm nagyságú, megközelítőleg kör alakú bronzlapocskát (pillangó vagy flitter) helyeztek el. Horváth Ernő archeobotanikus mikroszkopikus vizsgálata során bizo­nyítottá vált, hogy a bogláros párta alapja bőr volt. A külső része finom, vékony kecske- vagy juhbőr, a belső pedig marhabőr. Az egyszerűbb, gyöngyös párta alapanyaga a szövés­minta alapján tabit (selyemszövet), esetleg finom, lenvászon. A külső részt, a díszítmény alapját mindkét esetben finomabban megmunkálták, mint a belsőt, a fejjel érintkezőt. A külső réteg alatt a belső a párta merevítését és tömítését szolgálta. Merevítésre faháncsot, szorosan egy­7. ábra. A II. párta boglárja máshoz fogott csalán rostot (Urtica dioica vagy Urtica cannabina) és sás­leveleket (Carex) használtak. Ezeken kívül többféle növényi töredéket, rostot is megfigyelt Horváth Ernő. Mindezek mellett, a rostkötegekhez tapadva moha is felismerhető volt, a májmohok fajtájából (Lophocolca heterophylla). 62 A mohát egyéb, durvább rostokkal együtt a párta tes­tének kitöltésére és merevítésérc használhatták, amelyet feltehetőleg — amint erre analógiák is utalnak pl. Feldebrőről — egy durvább anyaggal (kendervászon) vontak be s erre a textíliára került a díszítmények fel­erősítésére alkalmas finom anyagú és megmunkálású felület. Természete­sen a párta készítője vagy készítői az ékítményeket nem közvetlenül a fi­nom külső felületre, hanem az alatta meghúzódó erősebb és durvább kel­mére erősítették, amint erről a fel­debrői restaurálatlan pártamaradvá­nyok vizsgálata során meggyőződhet­tünk. 63 Mindkét párta meghatározhatat­lan nemű, infans ill. juvenus korú gyermek koponyájáról került elő. Életkoruk az antropológus becslé­se szerint 7—9, ill. 12—16 év lehe­tett. 64 Tekintettel arra, hogy pártát a történeti és néprajzi anyag tanúsá­ga szerint lányok, hajadonok visel­tek, a fentiek egészen bizonyosan lányok fejét ékesítették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom