S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Pátkai Ádám Sándor: Korpusz és zarándokjelvény Gógánfa - Máhó középkori faluhelyről
PÁTKAI ÁDÁM SÁNDOR KORPUSZ ÉS ZARÁNDOKJELVÉNY GÓGÁNFA - MÁHÓ KÖZÉPKORI FALUHELYRŐL 2018 tavaszán lakossági bejelentés szerint Gógánfa északi határában szántás után emberi csontok kerültek a felszínre.1 A már korábban is ismert régészeti lelőhelyen a Laczkó Dezső Múzeum munkatársai Dr. Péterváry Tamás régész vezetésével a múzeum önkéntes fémkeresős csapatával az Utak Mentén elnevezésű program keretében több alkalommal terepbejárást végeztek. A műszeres kutatások egyrészt Máhó középkori falu kiterejdését, templomának elhelyezkedését pontosították, másrészt a vaskori és a római kori megtelepedés bizonyítékaival szolgáltak (1. ábra). Az önkéntes fémkeresőzők munkájának köszönhetően több, mint száz darab régészeti szempontból értékes tárgy került a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményébe. E rövid tanulmány ebből a leletanyagból emel ki két középkori darabot, egy korpuszt és egy zarándokjelvény töredékét, melyek önállóan is értelmezhető, a falu életéről különös adatokkal szolgáló darabjai a leletegyüttesnek. A lelőhely Veszprém megye nyugati szélén a Marcal mentén, a folyópartot szegélyező kiemelkedéseken szinte minden időszakban sűrű településhálózattal számolhatunk. A folyó menti tájban az őskortői kezdve nyomon követhetőek az emberi megtelepedés különböző nyomai.2 Gógán fától északra, Hetyefővel szemben a Marcal jobb partján lévő közel 10 méter relatív magasságú dombháton található a Máhó nevezetű dűlő, mely nevében őrzi a hajdanán itt állt középkori falu emlékét (2. ábra). Magyarország Régészeti Topográfiája 3. kötete is ismerte és részletesen taglalta a helyszínen ‘A felderítésre Varga Ferenc ukki lakos 2018. március 21-én a Sümegi Rendőrőrsön történt bejelentése alapján került sor. 2 ILON et al 2005. mintegy 200 x 250 méteres területen jelentkező, szétszántott „gazdag emlékanyagot, és a kerámialeletek tanúsága szerint a 13-15. századra keltezte a települést.”3 Megemlítendő, hogy a tárgyalt helyszíntől mintegy fél kilométerrel délebbre található lelőhelyen (MRT 3, 17/6) csupán 11-12. századi leletanyag található, így a két terület elvileg együtt fedi le az Árpád-kort és az érett középkort. A település a középkorban Zala vármegyéhez tartozott. Elsőként 1283-ból a szomszédos Ukk település határjárásában említik. Ezután 1332-ben Megyer település szomszédjaként találjuk meg. További említéseit 1381-ből és 1483-ból ismerjük. A falu templomát a Boldogságos Szűznek szentelték, melyet 1288-ban,4 papját 1333-ban említik.5 A templom körüli hajdanán leletszegényként értelmezett temetőben Darnay Kálmán végzett feltárást a 19. század végén.6 Máhón korábban nem találtak a 15. századnál későbbi lelettípusokat, ami összevág azzal, hogy a település az 1488-as rovásadó-összeírásban már nem szerepel. Az előzetes feltételezések szerint tehát a falu már a 15. század végén elpusztulhatott. A 2018-as terepi kutatások tükrében azonban újraértelmezhető a középkori település időrendi képe. Máhó egy 1520- as évekre datálható osztrák pfennig7 alapján megélte aló század első évtizedeit (3. ábra). így a falu végső pusztulása a Mohács utáni zűrzavaros időszakra, legkésőbb 1552 körűire tehető. Máhó templomát már a ’60-70-es években is csak felszínen heverő épülettörmelékek jelezték. A település központja a talált fémanyag alapján egy szabálytalan alakú alacsony kiemelkedésre korlátozódik. Azonban a település és a templom között a partszegélyben egy kis beékelődés tapasztalható, ami elvá3MRT 3. 17/5. lh. 92. 4 HOLUB 1933. 490. 5 BÉKEFI 1907. 152. 6 DARNAY 1896. 254-255. ütsz.: 2019.15.41. 249
