S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Pátkai Ádám Sándor: Korpusz és zarándokjelvény Gógánfa - Máhó középkori faluhelyről
lasztotta a települést a templomtól, így e kettő nem alkotott szerves településszerkezeti egységet. A fémkeresős kutatás meglepően gazdag fémanyaggal szolgált, melyek között találunk ezüst S-végű karikaékszereket, gyűrűket, ezüstpénzeket, illetve egy — valószínűleg 20-30, vagy még több darabból álló — érmeleletet8, melynek összetapadt darabjai talán egy kis erszényben kerültek eltemetésre. Ezt a 15. századra keltezik a benne található Zsigmondhoz köthető érmék. Sajnos egyelőre a leletet nem lehetett szétválasztani külön darabokra, mert a túlságosan veszélyeztette volna az érmék állapotát. Az említett leleteken kívül csatokkal, apró véretekkel, összesen több, mint 100 darab vas, illetve többségében ötvözet, és nemesfémtárggyal szolgált a kutatás.9 A továbbiakban az idei gyűjtemény két különlegesebb darabja, egy korpusz és egy zarándokjelvény töredéke kerül bemutatásra. Korpusz10 A korpusz fej-láb magassága 11 cm, szélessége 6,5 cm. Feje fölé nyúló keze-lába 12,4 cm. Anyaga: bronz, öntött, vésett. A fej jobbra billen, hosszú, részletesen megformált haja a bal vállra esik. Bajusz és a szakáll hiányzik. A bal kar kissé ívesen a fej fölé ér. Könyöke hangsúlyos. Jobb keze könyöktől hiányzik. A balkéz felfelé hajlik, a hüvelykujj, szintén hangsúlyos, tenyérbe szoruló. A tenyér közepén szegecselőlyuk helye található. A bordák egyenesek, a hasa kidudorodó. Hasa alatt kettős öv, melyből erőteljesen válnak ki az ágyékkötő V alakú középső redői, kétoldalt pedig a függőleges, lelógó redők. A lábak egymáson fekszenek, kb. térdtől teljesen egybeolvadnak. A lábfejen szegecselő lyuk látható. (4-5. ábra) A lelet egy feszületre való korpusz, párhuzamai 8 ltsz.: 2019.15.94. 9 Itt szeretném megköszönni Péterváry Tamás és Győrfíy-Villám Zsombor régészek, illetve az önkéntes fémkeresős csapat, Barcza Norbert, Kaszás Zsolt, Krámli Máté, Meleg József, Molnár Miklós és Vadon László munkáját. Rainer Pálnak a tárgyhoz kapcsolódó szakirodalom keresésében és a feldolgozásban nyújtott segítségét! A korpusz Krámli Máté, a zarándokjelvény Kaszás Zsolt találata. Mindkét tárgyat Pálffy Sándor restaurálta, a rajzokat Nagy Anna készítette. Köszönet érte! 10ltsz.: 2019.15.3. alapján jól ismert típus, azonban a szakirodalomban található néhány példány szinte mindegyike ismeretlen lelőhelyről, vagy csupán valószínűsített lelőhelyről származik. Lovag Zsuzsa több ilyen korpuszt is említ a középkori bronztárgyakról írt könyvében. Ezek közül hármat a 14. század első felére, míg egyet a 14. század második felére keltez.11 A korpuszok mindegyike hasonló technikával, illetve kivitelezéssel készült, méretük szinte milliméterre pontosan megegyezik. Leírásuk is nagyon hasonló. A típusba tartozó korpuszok legjellegzetesebb részlete a kidudorodó has, illetve az ágyékkötő V alakja, mely hegyes, vagy néhány esetben íves. További készítéstechnikai sajátosságuk, hogy a hátoldaluk üreges. Éri István a nagyvázsonyi Szent Mihály pálos kolostor feltárásakor talált egy szintén ehhez a típushoz sorolható töredékes példányt (LDM N.59.5.). Ennek érdekessége, hogy nem a pálos kolostorhoz tartozik, melyet 1481-83-ban alapítanak, hanem a kolostor templomának területén feltárt 13. századinak meghatározott temető földjéből — szórványként — került elő.12 Karjai könyöktől, lábai térdtől hiányoznak. Ez alapján a temető és a templom a 14. századig biztosan működött. A párhuzamok alapján valószínűsíthető a tárgytípus tömeggyártása, melyre már Lovag Zsuzsa is felhívta a figyelmet.13 A leletek 14. századi keltezése egybevág számos Máhón talált középkori leletek korával, sőt megerősíti azokat. Zarándokjelvény1'' Keltezése: 1300 körüli, anyaga: ólom/cink; öntött, vésett. Magassága: 1,5 cm, szélessége: 0,5 cm. (6-7. ábra) A rendkívül kisméretű, eredetileg összehajtott töredék olyan jellegzetességekkel rendelkezik — arc és felső ruházat —, amely rombuszokba illesztett kis gömböcskés díszű. Valójában a ruha ábrázolása volt "LOVAG 1999. nr 84.- ltsz: MNM 1934.157.; nr. 85 - ltsz: MNM 1894.15.5. új száma: 57.7.B.; nr. 86 — ltsz: MNM 58.91. B.; nr. 328 -ltsz: MNM 1934.157.; 12 ÉRI 1964. 85-91. "LOVAG 1999.16. ,4ltsz.: 2019.15.4. 250
