S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Ócsai Éva: Lokális történet és népiesség a Balaton térségében két későromantikus elbeszélő költeményben
mú sorokból alkották meg a verseket (Csizmadia Károlynál négysoros versszakok váltják egymást, amelyeket keresztrímek kapcsolják össze a sorok végén), és sok esetben a ritmust gyengíti, hogy a mondattani és verstani hangsúlyok nem esnek egybe a szövegeikben, ami miatt a súlytalan szótagokra is nyomaték esik. Népiesség, folklór és elit kultúra Népiesség és elit kultúra A népiesség fogalma a 18-19. század folyamán kristályosodott ki, amikor a népi és az elit kultúra érintkezésében változás állt be, mivel a magas művészet és a tudomány az attól eltérő kulturális identitással és kulturális mintákkal rendelkező népi kultúrát35beemelte az elit kultúrába, és a nemzeti irodalom éltető forrásaként utalt rá.36 Vagyis a magyar irodalmi népiesség a népi és az elit kultúra találkozásaként jelentkezett, és mindenekelőtt a magas kultúra nézőpontja érvényesült.37 Ebből a szemszögből a népet inkább erkölcsi és esztétikai ideálként fogták fel, semmint társadalmi képződményként.38 A kor irodalmi elveinek megfelelően Csizmadia Károly mindkét írása a népi kultúrába ágyazódik, a szereplők falusi juhászok, halászok, betyárok vagy vitéz katonák, és a történetek a főszereplőket eszményített figurákként jelenítik meg, akiknek az a legfőbb szerepe, hogy személyes történeteikkel a lokális történelmi helyszínekre felhívják a figyelmet, és megmutassák a közösség, a hazaszeretet, a hazáért hozott áldozat és az ősök dicső tetteinek a jelentőségét. Az elbeszélők részben az említett herderi szellemben, részben moralizáló és didaktikus hangon jellemzik a főszereplőket, akik erkölcsi és esztétikai példaképként szerepelnek. A Bujdosó magyarok főhősét, Árpádot így írja le a narrátor: „Bátorszivü magyar”, „Félelmet ő nem ismer”, „Oly egyenes termete / Örökös kár, hogy az Isten / Juhásznak teremtette.” A főszereplő szintén a hazafiasság és a nemes tettek eszményei szerint jellemzi önmagát: „Szivemet a haza szentebb / 35 HUMFY 2005, 32. »KLANICZAY 1990, 88-114. 37 MILBACHER 2007. 220-233. 38BARTA 1976, 246. Érzelmeihez kötöm”, „Tetteim majd megmutatják, / Hogy nemesnek születtem”.39 A népnemzeti vonulathoz tartozó alkotásokhoz hasonlóan — a modernizmus írásaival ellentétben — Csizmadia Károly az idillt ábrázolta (a tihanyi halászok életének a bemutatáskor), balladisztikus tragikumra építette a cselekményt, illetve a könnyen befogadható, közérthetőségre törő és egyszerű stílus képviselője volt, mint a korban ismert Pósa Lajos, Jakab Ödön és Szabolcska Mihály.40 41 Nemzetkarakterológia A 18-19. század a polgári nemzetállamok kialakulásának az ideje, ezért a nemzetek másoktól való különállásuk jeleként nemzetkarakterológiákat dolgoztak ki. Ennek egyik példája a felvilágosodás korában a német-osztrák Völkertafel, amely leírja a magyarok vitézségét, büszkeségét és bátorságát — amellett, hogy negatív jelzőkkel is ostorozza őket. Rónay Jácint készítette el az első magyar nemzetjellem tant, amelynek Jellemisme" volt a címe, 1847-ben jelent meg, és ebben egyebek közt a magyarok búskomorságát, haza- és szabadságszeretetét valamint szélsőséges érzelmeit emelte ki. Ezek a magyaroknak tulajdonított karakterjegyek átitatták a korszak közgondolkodását, befolyásolták a nemzet önképét, és a Bujdosó magyarok című írásban Árpád meghatározó tulajdonságai lettek.42 A főszereplő nevének kiválasztása szintén a nemzeti retorikához illeszkedik, mivel a régi magyar Árpád személynevet a 19. században újították fel a honfoglaló Árpád nagyfejedelem és a honfoglalás emlékére43, kalendáriumokon keresztül népszerűsítették a vezért, hogy befolyásolják a tömegek tudatát.44 Ebből következően ez a név az elbeszélő költeményben szimbolikus jelentést is hordoz. 39 CSIZMADIA 1904, 15,46, 75, 144. «EISEMANN 1998. 41 RÓNAY 1847. 42 RÓKA 2012, 52., VÖRÖS 1987, 18-19. 43 LADÓ 1990, 133. 44 MIKOS 2008:22. 330
