S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Ócsai Éva: Lokális történet és népiesség a Balaton térségében két későromantikus elbeszélő költeményben
Társadalmi szerkezet és folklór A népi kultúra részét alkotja a nép világnézete, társadalmi gyakorlata, esztétikája és ideológiája, ezért idesorolhatók a nép helyi közösségeinek azok a megnyilvánulásai is, amelyek ellentmondásosak, és nem tekinthetők a legkiemelkedőbb teljesítménynek.45 A népi alkotások vizsgálatában jelentős szerepet tölt be a népi társadalom szerkezetének a vizsgálata, így például az irodalmi szövegekben a társadalmi rétegződés áttekintése feltárhatja a szereplők közötti konfliktusok hálózatát. A Bujdosó magyarok című elbeszélő költemény olyan társadalmi szerkezetet tükröz, amelyben az egyenlőtlenség társadalomszervező elv, ugyanis az egyének a területek és a társadalmi rétegek egyenlőtlensége alapján különülnek el egymástól.46 A származás ebben a hierarchikus rendben és a történetben fontos szempont, hiszen a cselekmény egyik szála a főhős, Árpád eredetének a titkait fejti fel, vagyis a szegény juhászfiúról kiderül, hogy valójában nemesi származású. A szerelmi szálban is jelentősége van a rangkülönbségeknek. A főhős vélt vagyoni helyzete és alacsony társadalmi rangja az egyik gátja kölcsönös vonzalmának Tornai Róza iránt, aki Máma, Sándor és Csitten tiszttartójának a lánya. Mivel az alárendelt szerepben lévő főszereplő, Fóthi Árpád a történet végére megtudja, hogy valójában nemesi származású, apja birtokainak örökösévé válik, ezért megváltozik a hierarchiában betöltött szerepe. Korábban az apja, idősebb Fóthi Árpád és nagybátyja, Fóthi Tihamér tulajdonában volt Máma, Sándor és Csitten falva, és idősebb Fóthi Árpád volt a tiszttartó.47 A szereplők a helyszínek alapján is elkülönülnek egymástól a társadalmi hierarchiában a szerint, hogy a centrumban vagy a periférián helyezkednek el. A falvak lakói magasabb státuszban vannak, mint a pusztai tanyákon élők, a bakonyi betyárok pedig vagy önként vonulnak ki a társadalomból, vagy számkivetettként hagyják el a településeket. Árpád huzamosabb időt tölt a pusztán pásztorként nevelőszüleivel, a pusztabíróval és feleségével, a betyárok között is él, valamint a falvak birtokosa lesz belőle, ezért egyaránt 45ISTVÄNOVITS M.: FOLKLÓR. IN ORTUTAY 1979,187-188. “SZAJBÉLY 2005, 247. 47 CSIZMADIA 1905,34, 109. részese a peremlétnek, a törvényen kívüli pozíciónak és a központi státusznak. Az ezzel járó identitásváltásokat jelzi, hogy Árpád három különböző névvel szerepel a történetben: először az árva fiú a Kis Árpád nevet viseli, majd nevelőapja, a pusztabíró a Molnár Dezső nevet adja neki, vagyis a betyárnak állt fia nevét ragasztja rá, így szimbolikusan fiának fogadja48, végül megkapja származása szerinti családi nevét, és Fóthi Árpád lesz belőle. A törvényeket áthágó betyároknak szimbolikus szerepük van a fennálló társadalmi rend megkérdőjelezésében és az igazságtalanságok felfedésében,49 így nem véletlen, hogy Fóthi Árpádot is a betyárok avatják be származása eltitkolt történetébe, és apja meggyilkolásának a részleteibe. A romantika korában keletkezett számos szöveghez hasonlóan a főhőst a bosszúállással jellemzi a narrátor, és az elbeszélés úgy jeleníti meg a főhős által elkövetett önbíráskodó, könyörtelen gyilkosságot, mintha az elfogadott volna egy igazságtalan társadalomban, ami megfelel a betyárokról szóló epikus művek világképének. A betyárfolklór azokhoz az útonállókhoz kötődik, akik korábban katonák, föld nélküli zsellérek, szökött jobbágyok vagy csavargók voltak, és a 17-18. századi magyar társadalom nagyszámú deviáns rétegét alkották. A klasszikus betyárvilág azonban a 19. századra tehető, amikor főleg állatelhajtásból éltek, akárcsak a Bujdosó magyarok című történetben megjelenített betyárok. A szövegbe emelt betyárfolklór abban tér el a korábbi latorköltészettől, hogy már megtalálható benne a szociális összetartozás tudata és a törvényenkívüliség önigazoló ideológiája, a „betyárkodás”. A 19. századi magyar betyárdalok és balladák részben idealizált, részben realista képet alkottak a betyárokról, mindezt azonban többnyire nemzeti és ideológiai tartalommal telítették, hiszen ezeknek az írásoknak a hősei a szabadság, a férfivirtus és a társadalmi igazságszolgáltatás szimbólumai, mégpedig elsősorban a feudális elnyomás elleni harcot képviselték.50 Mindez egyfelől a Bujdosó magyarok betyárszereplőit, a főhős segítőit is jellemzi, akiknek az országot fenyegető, idegen elnyomás elleni fellépésben szintén szerepük van. A betyárvezér, Molnár Dezső “11.0.42 49 DOBOS I.: BETYÁRMONDÁK, IN ORTUTAY 1977, 280. »KÜLLŐS 2004, 405-432; KÜLLŐS 1988, 11. 331
