S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Ócsai Éva: Lokális történet és népiesség a Balaton térségében két későromantikus elbeszélő költeményben
Couleur locale, lokális emlékezet és emlékezetközösség Csizmadia Károly elbeszélő költeményei a mai Balatonfűzfő (a középkori Máma), Balatonkenese és Balatonakarattya helyszínein, a környező falvakban illetve Tihany közelében és a Bakonyban játszódnak, a fiktív elbeszélésekben pedig a helyszínek jelentőségét tényszerű fényképek emelik ki. A Bujdosó magyarok című, hosszabb terjedelmű, tizenkét részből álló szöveg előtt, a címoldal mellett egy kép látható a „márnái templom romjairól', a történet második felébe illesztve található egy felvétel a kenesei „Balatonpartba vájt lyukakról’, „a magyar menekültek egykori lakásairól’, az Ősök nyoma című rövidebb, három részes szövegbe pedig egy fotót ékeltek az alábbi felirattal: „300 éves szilfa (télen) Akarattya pusztán, melyhez állítólag Rákóczy (sic!) lovát kötötte!4 Nemcsak a fényképek helyezik előtérbe a történet helyszíneit, hanem a szövegek is hangsúlyozzák a földrajzi és a történelmi tereket, a történelmi időt, a természeti és társadalmi sajátosságokat, vagyis a szöveg a romantika egyik jellegzetes elvét követi, a couleur locale (a helyi színezet) gondolatát, amely kiemeli az egyedi vonásokat, hogy hitelesebbé tegye az elbeszélést, és jobban megragadja az olvasó képzeletét.5 * A Bujdosó magyarokban a tér és az idő szemléltetésének egyik példája a balatoni táj leírása gazdag képvilággal és festői részletekkel, a hangulatfestéshez pedig hozzájárulnak a mozzanatos, hangutánzó és mozgást kifejező igék:,(Zizeg a nád a vizszélen, / Az örökös mocsárban, / Hosszú lábú gémek békát / Keresnek ott a sárban. // Távolabb a gulya legel / Nádas között bujkálva, / Nem szomjas, de azért kortyant / Néha egyet untába. H (...) A Balaton vidám népe, / Számtalan halász madár: / Egyik a tó felett lebeg, / Másik a hegy alatt jár. // Hófehér szép tollacskáját / Bámulatos tisztára / Megfüröszti s úgy repül ki / A közeli pusztára. II Amott meg egy gólya látszik / Orrát a vízben tartva, / A zavaros tó vizébőlIJó nagyokat kortyantva."b A 19. században az elit művészetben az univerza-4 CSIZMADIA 1905, 225, 257. 5 A couleur locale elvét Victor Hugo hirdette meg 1830-ban a klasszicizmussal szembeforduló romantika egyik programjaként. BÁRDOS SZABÓ B. -VASY 1999, 71. ‘CSIZMADIA 1905, 46-47. lizmussal szemben megnőtt a regionális, etnikai és nemzeti elemek szerepe.7 A romantika eszmevilágában a helyi színezet ábrázolása hozzájárult a társadalmi valóság összetettségének és az egyén tágabb kontextusának a bemutatásához, ezért a lokális jellemzők összefonódtak a sokféleség, a kulturális különbségek tiszteletével és a nemzeti lét gondolatával. A couleur locale olyan irodalmi teret nyitott meg, amelyben a konvencionális erkölcsi szemlélettel ellentétes nézőpontokat, illetve az indulatokat és a szenvedélyeket is be lehetett mutatni.8 Ennek szellemében jött létre a Bujdosó magyarok című elbeszélő költemény, amely egy árva juhászfiú utazásain és történetén keresztül mutatja be a népi és a nemesi társadalom, az úr és a szolga, a szolgaság és a felszabadulás, a nép szegény és módos tagjainak az ellentéteit. Reflektál a halál és az elmúlás drámájára, a törvényesség és a törvényen kívüli betyárok erkölcse közötti feszültségekre, valamint az ehhez kapcsolódó polgári engedetlenségre és önkényességre. Megjeleníti a szerelem és a bosszúállás lélektanát, illetve a múltban elkövetett és eltitkolt bűnöket és a bűnhődés hatását az elbeszélés jelenére. Az Ősök nyoma szintén a szerelem és a bosszúállás történetszálaira építi a Rákóczi-katona és a betyárok rövid történetét. A narrátor az elbeszélések eseményeit összefüggésbe hozza a lokális emlékezet helyeivel (a márnái templommal, a kenesei löszfallal és az akarattyai pusztán lévő szilfával), ezáltal kitüntetett fókuszpontokat határoz meg, amelyekből az emlékezés asszociációs láncolatai kiindulnak, a fényképek pedig ezekbe az asszociációs láncolatokba léptetik be a képzeletet. A térben megjelölt konkrét pontokat az elbeszélő azért határozhatja meg emlékpontokként, mert az említett pontok a helyi történelem kitüntetett színterei a közmegegyezés és a kollektív értelmezés szerint. Ezáltal Csizmadia Károly története közösségi tevékenységként és az emlékezés médiumaként értelmezhető, amelynek az a célja, hogy a lokális tér kiemelt pontjainak történelmi jelentőségét élő emlékezetként tarthassák fent. Az elbeszélés ezért egy kijelölő folyamat része, amelynek egyrészt az a jelentősége, hogy megnevezi a lokális emlékezet helyeit, 7 IMRE 1996,13-14. »CROSSLEY2005. 326
