S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Fogl Krisztián Sándor: A plébános és az egyházközség kapcsolata a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között az egyházkormányzati iratok tükrében
miszerint az Aszófii lelkésznek ezután többé soha sem fog fát adni(...). Törvényben előírt kötelezettségeiknek a hívek nem tettek eleget, ezért a lelkipásztor, a plébániai jog megsértése ügyében fordult jogorvoslatért az általános helynökhöz. Szmodis János válaszlevelében arra kérte a plébánost, hogy magyarázza el híveinek, ebbéli kötelezettségeik nem robot, se nem dézsma vagy bármely egyéb úrbéri tartozás, hanem szerződésbeli kötelezettségeik, melyeket az áprilisi törvények nem töröltek el. Az ügy végkimeneteléről a szentszéki iratok nem tesznek említést, ezért a probléma megoldására csak következtetni lehet. Számos plébánián a gondokat tetézte az, hogy a településeken átvonuló katonák útközben fosztogattak. A lelkipásztornak kellett fekhelyről és ellátásról gondoskodni, a legelső szálláshely a parókia volt. A kialakult helyzetet jól szemlélteti a keszthelyi kerület 1849. november 4-én Szántón tartott esperes kerületi koronáján készült jegyzőkönyv néhány sora: (...) tovább e forradalmi időszak kezdetétől fogva olly nagy teher sulyosodott vállainkra, hogy azoknak elviselése, tehetsiginket meghalladja, működésünket meg gátolja, üdvös foglalatosságunkat, lehetetlenné teszi. Mert alig köszönt be a katonaság valamelyik helységbe a legelső szálláshelynek a papiak van kitűzve és magunk lakjainkbul kizárva cselédjeink, vagyonink, a botránynak és veszedelemnek zsarolásoknak kitétetve (...).81 A toponári plébános ezzel kapcsolatban az egyházközség historia domusíban a következőket írta: Legnevezetesebb pedig azért, hogy szeptember 22-én báró Jellasics horváth bán ezen vezetetvén három tábornoki által tizenhat ezerbül álló sereget, egy 24 óra hosszas, Toponár keleti és déli határán táborozok kik közül különösen a Szerbek, és Zserezsánok igen rablásokat vittek véghez(..)22 A plébános továbbá előadja, hogy menekült meg a kifosztástól. A Zserezsánok közül hatan törtek rá a parókiára, de mivel a lelkipásztornál voltak szálláson, Jeiacic bán és egy őrnagya a huszároknak összesen kilenc legénnyel szétverték a rabolni óhajtókat. Az alsópapság anyagi helyzetének normalizálása, az 1849-es évre sem oldódott meg, ami kiderül Tallián Imre hahód plébános panaszából. Szmodis János káptalani helynökhöz 1849. au-81 VFL I. 01. 44 662/1849 A keszthelyi kerület időszaki jelentése. 82 HD Toponár gusztus 30-án címzett levelében előadta, hogy a polgári átalakulás időszaka plébánosságának idején káros következményeket vont maga után, ami élelmezési nehézségekben nyilvánult meg. Jövedelme nagy részét elveszítette, a parókia lakhatatlan. Egy éve folyamatosan arra kényszerült, hogy a katonákat élelemmel lássa el, és otthonában szálláshelyet biztosítson számukra.83 Lemondott hahóti plébániájáról, és arra kérte Szmodis kanonokot, helyezze át egy számára jobb életkörülményeket biztosító javadalom élére.84 Az egyházmegyei hatóság nem fogadta el egyből lemondását és csak később, 1853-ban helyezték át Tallián Imrét a kéthelyi plébániára. Javadalmáról ismeretlen körülmények között 1862-ben lemondott. Pécsett halt meg 1863. november 19-én.85 A forráshiány miatt messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni azzal kapcsolatosan, hogy mikor, illetve mi okból kérhette áthelyezését a veszprémiből a pécsi egyházmegyébe. A plébánosok rossz erkölcsei is megnehezíthették a hívekkel való kapcsolatot. Mujszer János tési86 plébános ellen 1848. augusztus 11-én a hívek panaszt tettek a püspöki szentszéknél. A vádlevél a részegeskedésről, hanyagságról, gazdasszonyával folytatott botrányos viselkedéséről tanúskodik. A megvádolt lelkipásztor a vád néhány pontját önként elismerte. Az ügy kivizsgálására kirendelt alesperes jelentéséből kiderül, hogy Mujszer viselkedése megbotránkoztatta a híveket, ezért a szentszék ha83 Mindenek előtt megkeseredett szívvel kell kimondanom, Fötisztelendő Úr előtt, hogy e jelen átalakulási idő hivataloskodásomra, élelmi tekintetből megsemmisítöleg hatott ugyan is plébánia nagyobb részét elvesztettem, elvesztettem tizedemet, sedecimámat, robotomat, pótlék adjatámat, nem kapom, a plébániaiak hozzá tartozó épületekkel roszhadásnak indult... egy esztendele soha hozzám katona nélkül, kiket kellő élelemmel ellátnia kintelenitettek, így nem maradván nékem egyéb, mind egynéhány hold föld melly is fekvésének mostohasága miatt a bevételemet alig adja meg(...) - részlet Tallián Imre leveléből, VFL I. 01. 44 441/1849. Ezt a levélrészletet azért ragadtam ki, mert véleményem szerint jól árnyalja az alsópapság anyagi helyzetét és problémáit. 84 Szmodis János ekkor káptalani helynök volt, mert Zichy Ödön kivégzése után (1848. szeptember 30., Lórév) Domonkos püspöknek menekülnie kellett. Az ОН В (Országos Honvédelmi Bizottmány) november 26-án hazaárulónak nyilvánította és megfosztotta püspöki javadalmától, vö. ELMER 1999, 20. 85 PFEIFFER 1987, 1011. 86 Mujszer Jánost a szakirodalom keveri a radikális alsópapság veszprémi képviselőjével Mujszer József barcsi plébánossal. Személyük nem ugyanaz, legfeljebb unokatestvérek lehettek. FAZEKAS 2001, 454. 269
