S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Fogl Krisztián Sándor: A plébános és az egyházközség kapcsolata a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között az egyházkormányzati iratok tükrében
gondozását, a katolikus egyháztól elszakadt személyek visszatérítését, valamint a társadalom tagjainak keresztény erkölcsi nevelését) maradéktalanul elvégezze.19 A 19. század első felében a katolikus egyház ugyan azokkal a problémákkal nézett szembe, mint a 18. század végén. A reformkori országgyűléseken a liberális ellenzék már 1843-tól túlsúlyban volt, tagjai így még inkább törekedtek a katolikus egyház kiváltságainak megnyirbálására.20 Az utolsó rendi országgyűlésen (1847-1848) az egyház ügyében hozott törvények új helyzet elé állították az egyházmegyék főpásztorait és reformokra sarkallták őket. Az 1848. március 15-i pesti forradalom és az azt megelőző bécsi megmozdulás (március 13.) felgyorsította a Pozsonyban ülésező országgyűlés munkáját, ahol olyan törvényeket szentesített az uralkodó, V. Ferdinánd (1835—1848), mely alapjaiban változtatta meg Magyarország társadalmi berendezkedését, felszámolva a rendi viszonyokat, és megteremtve a polgári társadalom alapjait.21 Az életbe léptetett törvények a magyar katolikus egyházat is új helyzet elé állították. Az uralkodó főkegyúri jogát22 az 1848-as törvények III. cikkelye értelmében, a felelős magyar minisztériumon keresztül gyakorolta, ami ellen a püspökök és az alsótábla egyházi képviselői tiltakoztak. A felekezeti egyenlőség és viszonosság elvének törvénybe iktatásával (XX. te) megszűnt a római katolikus vallás államvallás jellege. Az országgyűlésen hozott XIII. törvénycikk megszüntette a papi tizedet, ami a későbbiekben jelentős problémákat eredményezett, nagymértékben befolyásolta a plébános és a hívők kapcsolatát.23 Az 1847-ben kibontakozó gazdasági válság következtében a gabona ára emelkedett, emellett az élelmiszerellátás is nehézkessé vált. A katolikus egyház belátta az alkotmányos átalakulás szükségességét, de tartott is '9FORGÓ-GŐZSY 2018, 115. 20 Lásd. ADRIÁNYI 1998. 21 HUDI 2001b, 205.; 1847/48-ik évi országgyűlési törvényezikkek, Pozsony, 1848.; reprint: 1847/8-ik évi Országgyűlési törvényezikkek, Maecenas Kiadó, Bp„ 1988. 22 Főkegyúri jog (Ius supermae patronatus): A Szentszéktől, a mindenkori magyar uralkodónak adományozott különleges és személyes joga, melynél fogva az egyházi kinevezéseknél és az egyházak úgynevezett világi vonatkozású ügyeiben nem csak az államfőket megillető főfelügyeleti joggal (Ius supermae inspectionis), hanem egyházhatalmi jogkörrel is rendelkezik, vö. SZÁNTÓ, 1985. 314.; lásd a főkegyúri jogról bővebben: FRAKNÓI, 1895., Vö. FOGL 2017, 113. 23 NU„ 9. (1848), 1039.; ELMER 1999,33. tőle, mert tudatában volt annak, hogy ez alapjaiban változtatja majd meg az egyház és az állam viszonyát.24 Üdvözölte az átalakulást, hozzájárult a polgári irányú változásokhoz, lemondott a tizedről, az államvallás státuszról, ugyan nem ellentmondások nélkül, de elismerte a Batthány-kormány jogát a főkegyúri jog gyakorlására. Az egyház vállalta, hogy a rend és a társadalmi, politikai stabilitás megőrzése érdekében, az új államberendezkedés jogi és eszmei alapjait elismeri és közvetíti a társadalom tagjai felé.25 A pasztorális kapcsolat konfliktusforrásának főbb tényezői példákkal alátámasztva Az elkövetkezendőkben azokat a főbb tényezőket elemzem, melyek ellentéteket generálhattak az egyházközség és lelki vezetője között. Az ismert tényszerű adatok mellett olyan eseteket kívánok bemutatni, melyek a történeti kutatás számára részben, vagy egészben ismeretlenek. Vannak az ügyek között olyanok, melyeket már elemeztek esetleg egy más kérdéskör szempontjából, de java részük a saját kutatási eredményeimen alapul. A vörsi plébánia Somogy megyében, a veszprémi egyházmegye segesdi esperesi kerületében helyezkedett el. A településen élők nemzetiségi és felekezeti összetétele egységes volt; magyar lakta és katolikus.26 A zalahalápi plébánia élére távozó Kövér Lajos plébános helyét, 1842. október 11 -én foglalta el Pongrácz György (1842-1860). Kettejük között javadalomcsere történt.27 A vörsi plébánia historia domus-töredéke ott ér véget, ahol Pongrácz elődje abbahagyta, azaz 1842-vel, így érdemleges információt nem lehet leszűrni arra vonatkozóan, hogy miként fogadták a vörsi hívek új plébánosukat, vagy a kapcsolat közöttük mikor romlott meg. 24 ADRIÁNYI 1998, 722. vö. M. TÓTH 2013, 44. 25SARNYAI 1998, 741. vö. M. TÓTH 2013, 44-45. 26Az 1848—1849-es szabadságharcot megelőző utolsó Schematismus szerint 3029 fő volt a katolikus hívek száma. Sehern., 1847. 27 Pongrácz György, Keszthelyen született 1792. április 8-án. Másfél évig volt írnok a Széchenyiek marcali uradalmában. Pappá szentelték 1818. augusztus 30-án. Káplán volt Kaposvárott, Szentbékállán, Tapolcán, Devecserben, Tüskeváron, plébános Zalahalápon, majd 1842-1860 között a Somogy megyei Vörs plébánosa volt. 1860. november 2-án halt meg. PFEIFFER 1987, 851. 261
