S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete
a munkaéllel szembeni vége erősen sérült, töredékes. Van olyan agancság, amelynek belseje részben vagy egészben üreges, tehát kivájták. Vértes ebből arra következtetett, hogy ezeket a kivájt agancságakat a festék tárolására és szállítására használták. A szerző szerint a kitermelt festék mennyiségéhez képest igen gazdaságtalan megoldásnak tűnik a kistérfogatú agancság erre a célra való használata. Nyersanyagok T. Dobosi Viola külön foglalkozik tanulmányában a nyersanyagokkal. E szerint: a szilánkok anyaga radiolarit. A radiolarit színe és a beágyazó kőzet minősége szerint több változatát és származási helyét lehet elkülöníteni. A lelőhelytől körülbelül húsz kilométerre lévő szentgáli kőzet szolgálhatott nyersanyagforrásként. A másik nyersanyag valószínűleg Tihanyból származó hidrokvarcit. A Tihanyi-félsziget is a lelőhelytől körülbelül húsz kilométer távolságban található. Megfigyelhető, hogy az ekkor élt lovasi közösség közvetlen mozgáskörzete mintegy húsz kilométeres sugarú kör volt. A szilánkok nyersanyaga a szentgáli hidrokvarcit nem kultúra specifikus. Ez azt jelenti, hogy ez a kőzet más kultúrákban is előfordul, tehát nem csak egy kultúrára igaz. Jelen estben a klasszikus Jankovichien középső paleolit időszaktól a rézkorig bizonyíthatóan használatban volt ez az anyag, bármiféle időrendi-kulturális következtetés levonására alkalmatlan. A szentgáli típusú bakonyi radiolarit mint nyersanyag előfordulhat a geológiai hely közelsége miatt, azonban jelen esetben teljesen érdektelen.70 Rétegsor 1. 30-50 cm humusz 2. 20—25 cm dolomittörmelékes humusz 3. változó vastagságú tiszta dolomitmálladék 4. helyenként, foltonként jelentkező hamus, égett, valószínűleg „tűzhely” réteg 5. dolomitmálladék, amelynek alsó része fokozatosan vörösödik 6. 70-80 cm vastagságot is elérő finomszemcsés 69 Uo. 16. 70 Uo. 16. „festékföld” a bányászszerszámok ebből a rétegből kerültek elő.71 72 Két bányagödörről lehet beszélni az egyik részben, a másik az úgynevezett „in situ” helyzetben lett megtalálva. Mindegyik bányagödörre jellemző, hogy a rétegsoruk azonos. „A két méteres gödörkitöltés rétegsora egyszerű. A fedő, jelenkori humuszréteg alatt dolomittörmelékek, ahogy a gödör mélyül, úgy lesz egyre kevesebb a dolomit és egyre koncentráltabb a vörös festék, egészen addig, amíg az eszközöket rejtő réteg már szinte teljes egészében fóldfesték. A festékfelhalmozódás és a fölötte lévő törmelékes réteg határa élesen elválik. A festék kitermelése után, utólag bemosódott törmelék egyengette, és simította el a felszínt. ”12 A vastag és bolygatatlan állapotú kitöltés leleteket is tartalmazott. A bányagödör többszöri használatát nem lehet igazolni, ez csak feltételezéseken alapul. Hasonló mondható el arról a következtetésről is, amely szerint több köbméter földfestéket termelhettek ki. Ezt a feltevést a gödör mérete indokolja. „Jelenkori tapasztalat szerint a festék feldúsulás a jelenkori humusz alatt, a dolomit felszínén kezdődik, és eredetileg teljesen kitölti a hasadékot. ” Csak feltételezések vannak róla, hogy az őskori festékfészekben is így volt. Ha ez igaz, akkor a bányagödörből kitermelt festék mennyisége egyenesen arányos a gödröt kitöltő nem festékanyaggal, ami murva és törmelék. E szerint a gödör paramétereiből adódik, amit egyébként Vértes László számolt ki,73 hogy körülbelül 25 köbméter lehetett a kitermelt festékmennyiség. A földfesték kémiai összetétele az 1954-es vizsgálatok alapján CaC03 74,3% Fe(OH)2 16,8% Si02 6,7% Nehéz ásvány frakció 1,0% Könnyű ásvány frakció 1,2% 71 Uo. 16. 72 Uo. 16. 73 Uo. 17. 21
